Boldog családi életre vágysz? Indulj el a békés szülőség útján!

Sokszor kiabálsz a gyerekeddel? Előfordul, hogy annyira rosszul reagálsz egy helyzetben, hogy magadra sem ismersz? Úgy érzed, folyamatosan rombolod a közted és a gyerekeid között lévő kapcsolatot? Nem olyan szülő vagy, amilyen lenni szeretnél? Nem vagy egyedül. Gyereket nevelni – annak minden örömével együtt – megterhelő feladat, ami nap mint nap kemény próbatételek elé állítja az embert.

Teljesen normális, ha néha elszakad a cérna, és addig nincs is nagy baj, amíg tudod a módját, hogyan kezeld az ilyen egyedi helyzeteket, és amíg együtt tovább tudtok lépni akár egy kiadós ordibálás után is.

Ha viszont állandósul a rossz mintázat, ha a gyerek és a szülők is rosszul érzik magukat, ha mardos a bűntudat, mert azt bántottad, aki mindennél jobban bízik benned, ideje váltani. A családi krízishelyzetek és az állandósult stressz kezelése szakértő bevonását igényelheti, ezért ha úgy érzed, egyedül nem tudod visszaterelni a dolgokat a helyes medrükbe, kérj segítséget! 

Ha viszont csak irányt váltanál, hogy békésebb szülő legyél, cikkünk neked szól. Laura Markham klinikai szakpszichológus a Psychology Today hasábjain mesél arról, hogy tapasztalatai alapján milyen lépések vezethetnek el bennünket egy békésebb szülői lét felé. A változás mindig hosszú, és az oda vezető út sokszor rázós lehet, de a szakember szerint a végén begyógyulnak a sebek. 

Sokszor kerülsz bele abba a spirálba, amelyben a gyerekek idegességére te is mérgesen reagálsz, mire ők még ádázabbul viselkednek? Ha így van, már maga a békés szülőség kifejezés is simogathatja a lelked.

Milyen az a békés szülőség?

  • Olyan, amiben felelősséget vállalunk azért, hogy a saját érzéseinket szabályozzuk, és olyan nyugodtak maradunk a gyerekünkkel való kapcsolatban, amennyire csak tudunk.
  • Olyan, amiben empátiával jelöljük ki a határokat.
  • Olyan, amiben vizsgálódunk, mielőtt reagálnánk: keressük az okot a gyerek viselkedése mögött.
  • Olyan, ahol kapcsolódunk a gyerekünkhöz, mielőtt javítani kezdenénk a hibáit.
  • Olyan, amiben megpróbáljuk a gyerekünk szélsőséges érzéseit együttérzéssel kezelni, és ezzel segítjük, hogy túllépjen rajtuk.
  • Olyan, amiben felelősséget vállalunk azért, hogy saját érzelmi raktárainkat is feltöltsük, és ezáltal mi is adni tudjunk. 

Túl szépnek hangzik? Elsőre biztosan. Ha ma még rendszeres, hogy elveszíted a fejed, hogy kiabálással, büntetéssel vagy megszégyenítéssel záródnak a konfliktusok, mindez nagyon távolinak hathat. De ha elhatározod, hogy változtatni szeretnél, minden apró lépés közelebb vihet a célhoz. 

1. Kezdd magaddal

A békés szülőség legalább egy nyugodt szülővel kezdődik, így mindenekelőtt magadon, magaddal van dolgod. Sőt, akkor is magaddal érdemes kezdened, ha a partnerednek is volna mit változtatnia. Szánj időt arra, hogy megfigyeld magad és felismerd, melyek azok a helyzetek, amelyekben nem jól reagálsz. Melyek azok a gyújtó hatású mondatok vagy viselkedésformák, amik azonnal felbőszítenek? Ha tudatosan elkezdesz figyelni az érzéseidre, könnyebb lesz őket kordában tartani.

Amikor egy tipikus konfliktushelyzetben megint érzed, hogy kezd elönteni a harag, lépj közbe! Ilyenkor alapvetően ösztönszerű reakcióink vannak: agyad a harcolj vagy menekülj! parancsot adja. Csakhogy a másik oldalon most a gyereked van, a harc így biztosan nem jó megoldás. Inkább lépj ki a helyzetből, és várd meg, amíg kicsit elcsitulnak az indulataid. Sok gyakorlást igényel, amíg elsajátítod a magad lecsendesítésének képességét, de megéri a fáradozást, mert segít, hogy reálisan lásd az adott helyzetet és magadat is. 

Kezdjetek el hidakat építeni!
Kezdjetek el hidakat építeni!Fotó: Sverre Haugland / Getty Images Hungary

Ne akarj egyszerre mindent! Biztos, hogy a reggeli rohanás közben nehéz zen üzemmódra váltani. Először inkább olyankor próbálkozz, amikor több időd van csiszolni a reakcióidon.

2. Folytasd a kapcsolatotok ápolásával

Amikor te kiabálsz, ő sír, vagy fordítva, a köztetek lévő értékes kapcsolat nagyon sérülékennyé válik. Könnyen mondhattok egymásnak olyan dolgokat, amikkel bántjátok egymást, ez pedig eltávolodáshoz és szomorúsághoz vezet. Innen nem könnyű, de nem is lehetetlen visszafordulni. A békés szülőség alapfeltétele, hogy elkezdj a gyerekeddel való kapcsolatodon is dolgozni. Ha erősödik a köztetek lévő kötelék, ha újra felépül a bizalom, kevesebbet kell majd büntetned is, mert a jó kapcsolat motiválja majd, hogy „jó” legyen.

Akármilyen furcsán is hangzik, a gyerekek alapvetően szeretnek jók lenni, és szinte mindennél jobban vágynak arra, hogy a szüleik elégedettek legyenek velük. Ha sikerül mély, intim kötődést felépítenetek, majd fenntartanotok, ez a kapcsolat önmagában arra motiválja a gyereket, hogy keresse, hogyan tehet a kedvedre.

A kapcsolat persze nem épül egyik pillanatról a másikra, de soha nincs késő dolgozni rajta. Ha nagyon távol vagytok, ha mostanában az együtt töltött idő csak a veszekedésről szól, először csak napi 15 percben törd meg a körforgást. Kerítsetek egy-egy olyan nyugis negyedórát, amit csak egy gyerekre szánsz, és amiben épp nem kell nevelni, harcolni, sem elkezdeni vagy befejezni valamit. Csak együtt lenni, lehetőleg az ő szabályai szerint. Lehet, hogy először nem érti majd, mi ez, és az is előfordulhat, hogy próbára tesz: vajon tényleg higgadt vagy-e, tényleg rá figyelsz-e. Ilyenkor úgy érezheted, nem érdemes vesződnöd, mert lám, te változtál, ő mégis ugyanúgy viselkedik. Tarts ki! Nagyon hamar érezni fogod a változást, mert ha a gyerek érzi, hogy tényleg van hely és figyelem a napodban az ő számára, lassan megszokja ezt a kellemes és biztonságos érzést, így gyógyulni kezdenek a sebek is. 

3. Magyarázd el, mi történik

Fontos, hogy a gyerek értse is, hogy változtatni szeretnél. Ha tegnap még a kiabálás volt az esti rutin, nehezen érti majd, hogy ma miért viselkedsz másképp. Ez félelmet, bizonytalanságot kelthet benne. Ezért inkább magyarázd el, hogy szeretnél változtatni azon, ahogy eddig mentek köztetek a dolgok, és azt is, hogy miért szeretnéd másképpen megpróbálni. Emeld ki, hogy nem szeretnéd őt többet a szavaiddal bántani vagy megijeszteni, és azt szeretnéd, hogy mindig nyugodtan meg tudjátok beszélni a dolgokat. Lehetsz egészen töredelmes is: „Sajnálom, hogy sokszor kiabáltam és csúnyán beszéltem veled. Nem lett volna szabad. Senkinek sem szabad így beszélnie a gyerekével. Szeretlek, és mindent meg fogok próbálni, hogy ezt jobban ki tudjam mutatni.”

Elsőre biztos, hogy ez sok lesz neki, és ha elmérgesedett a viszony, akkor hosszú időre lesz szükséged ahhoz, hogy újra a bizalmába férkőzz. De hidd el, ő is akarja a változást, ezért ha igazán elkötelezett vagy, ő is változtatni fog. 

Apró lépésekkel haladva már egy jól sikerült reggel is óriási lépés
Apró lépésekkel haladva már egy jól sikerült reggel is óriási lépésFotó: Catherine Delahaye / Getty Images Hungary

4. Kérd az együttműködését

Fontos, hogy tudatosítsd, neki is szerepe lehet abban, hogy jobban menjenek a dolgok. Úgy, ahogy te is változtatsz, ő is megpróbálhat finomítani azon, ahogyan a testvérével bánik, vagy veletek, a szüleivel beszél. Beszéljetek meg olyan, mindenki által elfogadható szabályokat, amik mentén fel tud épülni az új családi együttműködés, és vitassátok meg azt is, miért fontos ennek betartása. 

Egyszerű alapszabály lehet például, hogy egymással kedvesen beszélünk, hogy nincs helye ordibálásnak, lökdösésnek, verekedésnek egymás közt. Biztos, hogy eleinte próbálgatják majd, tényleg másképp lesz-e eztán, vagy csak terv marad a nyugalom. De ha elkezdenek megerősödni abban, hogy ezután más reakciókra számíthatnak tőled, lassan ők is belesimulnak ebbe. 

Az együttműködéshez nagyon fontos, hogy tényleg próbálj az élen járni. Ha te elveszted a fejed, nehezen várhatod el, hogy a testvérek is nyugodtan viselkedjenek egymással, ha pedig köztük megint eldurvul a helyzet, az a te haragodat is újra feltüzelheti. 

5. Keressétek a win-win megoldásokat

Ha te már készen állsz a változásra, és elkezdtetek a kapcsolaton is dolgozni, rátérhettek arra, hogy a gyerekek konfliktuskezelésében is segíts, és igyekezzetek win-win helyzeteket teremteni. Ha több gyereked van, biztos hogy nagyon sokszor leszel dühös vagy tanácstalan, amikor veszekedni, sőt egymást ölni hallod őket. Ezen is segíthetsz, ha magad is szelídebb leszel. Ha például rendszeres a vita, mert a kisebb testvér elveszi a nagyobb játékait, érdemes beszélned a nagyobbal arról, hogy tudod, hogy ez milyen bosszantó, és ha ez segít, akkor a legféltettebb kincseket feltehetitek oda, ahol a kicsi nem éri el. A naggyal közben azt érdemes megbeszélni, hogy bár valóban nagyon idegesítő az ilyen dolog, vannak más eszközök is arra, hogy kifejezze a haragját vagy a nemtetszését. 

6. Továbbra is ügyelj a határokra

Ha egészen máig olyan voltál, hogy a gyerek legapróbb hibájára is robbantál, ha minden cselekedetében azt láttad, hogy csak a te bosszantásodra csinálja, most, hogy másképp szeretnéd csinálni a dolgokat, könnyen áteshetsz a ló túlsó oldalára. Lehet, hogy arra gondolsz: mi lenne, ha egyáltalán nem is lennének szabályok.

Határokra igenis szükség van, a legszeretetteljesebb és legbékésebb nevelés közepette is. A különbség csak annyi, hogy amikor békésen nevelsz, a határokat még akkor húzod meg, amikor mindketten nyugodtak vagytok, és még derűsen, akár humorral tudsz közelíteni a gyerekeidhez. Ha az esti lefekvés tipikusan olyan helyzet, amiből  a végén szokott lenni, most ne várd meg, amíg túlfeszítik a húrt. Határozottan, de kedvesen már azelőtt jelezd, mi következik, mielőtt már jócskán belenyúltatok volna az estébe. Nyugodtan igazold vissza az érzéseiket, és közelíts humorral: „tudom, hogy még játszanátok, megértem. Elképzelem, hogy ha felnőttek lesztek, majd óriási játszószobát rendeztek be, ahová a gyerekeiteket be sem engeditek, és éjszakába nyúlóan játszotok. Klassz ötlet lenne, de most  itt az ideje elpakolni és elmenni fürdeni. Holnap innen folytathatjátok."

7. Tanítsd meg rá, hogy köszörülje ki a csorbát

Ha eddig sokat büntettél, most, hogy megpróbálsz békésebb lenni, úgy érezheted, valami hiányzik, hogy talán már nem is nevelsz. Pedig békés eszközökkel is nevelhetsz, sőt sokkal többet érhetsz el. Ha elmagyarázod a gyereknek, hogy az elrontott dolgokon, ha igazán akarjuk, lehet javítani, és hogy ez jóval többet ér, mint egy odalökött „bocsánat”, máris nagy lépést tettél előre. Ha kiömlött valami, ne büntess, inkább kérd meg, hogy hozzon valamit, amivel letörölheti, és mutasd meg neki, hogyan kell folyadékot tölteni. Ugyanez érvényes akkor, ha a viselkedésével nem tárgyat, hanem kapcsolatot rombolt: elmondhatod, hogy attól, ahogy a testvérével beszélt, sérült a köztük lévő kapcsoltat, de ez is helyrehozható, és ettől mindketten jobban fogják majd érezni magukat. 

De jó, hogy nem haragszol!
De jó, hogy nem haragszol!Fotó: Tim Hall / Getty Images Hungary

8. Fogadjátok el az érzéseket

Amikor egy gyereket megbüntetnek, ő a büntetést legtöbbször összekapcsolja azzal az érzéssel, ami a szankcionált viselkedést kiváltotta. Dühös volt vagy csalódott, ezért rugdosódott? Ha a rugdosásért bünteted anélkül, hogy a dolog mögé néznél, arra biztatod, hogy leplezze el az érzéseit. De azok ugyanúgy ott lesznek benne: a féltékenység, a fájdalom kitör a legközelebbi adandó alkalommal. Jó, ha tudatosítod magadban, hogy amikor a gyereked „rossz”, az nem azért van, mert téged akar bosszantani, hanem azért, mert olyan érzés bujkál benne, amit nem tud elmondani, ezért így fejezi ki. A rossz viselkedés segélykiáltás, amit meg kell próbálni megfejteni. Közelíts inkább így a rosszalkodáshoz. 

9. Teremts biztonságos környezetet, hadd mondja el, ami nyomja a szívét

Ha azt tapasztalja, hogy újabban az érzéseiért nem büntetik meg, hogy elmondhatja, vagy legalábbis megpróbálja elmondani, mi nyomja a szívét, egy idő után el fog indulni a pozitív változás. 

Először könnyen lehet, hogy olyan dolgok jönnek a felszínre, amikkel neked nem esik jól szembenézned. Kiderülhet például, hogy a viselkedésed sokszor félelmet keltett benne, vagy úgy érezte, elutasítod. Ezekkel nem könnyű megbirkózni, a gyógyuláshoz viszont elengedhetetlen, hogy beszéljetek róla. Ha szavakba öntheti, ha veled biztonságban beszélhet a félelmetes érzéseiről, akkor azok feloldódnak, azaz könnyebben lehet őket kezelni. Ha pedig megszabadul a kínzó emócióktól, kevésbé lesz dühös miattuk. A te és az ő gyógyulásod egymást erősítő folyamatokká válnak.

10. Segíts neki folyamatában látni a történteket

Ha már elindultatok, rendszeresen beszélgessetek arról, hogy az elmúlt időszakban mik voltak azok a helyzetek, amikor nem működtetek jól együtt, hogy ott ki és mit szeretett volna, illetve miért reagált éppen úgy, ahogy. Idézzétek fel a pozitív mérföldköveket is, erősítsétek meg egymást abban, hogy valóban jobb így mindenkinek. Ha folyamatosan tudatosítjátok magatokban, milyen pozitív a változás, nagyon messze juthattok, és minden újabb lépésből további erőt meríthettek. 

11. Tanítsd meg, hogyan kérhet elnézést: járj elöl jó példával

Sokan vannak, akik szülői tekintélyük csorbulásaként élik meg, ha bocsánatot kell kérniük. Pedig éppen ellenkező a helyzet: megerősíti a pozíciódat, ha képes vagy elismerni a hibáidat a gyereked előtt. Ezzel ráadásul abban is segíted, hogy ő is képes legyen erre. Nemcsak a konkrét bocsánatkérésről van szó, hanem arról, hogy igyekezz a lehető legtöbb helyzetben a legteljesebb felelősséget vállalni a tetteidért, a múltbéli rossz reakcióidért, a kiabálásért. 

12. Fogadd el a visszaeséseket

Nem lesz könnyű. Sőt, nagyon nehéz lesz. Amikor változtatni próbálsz, de a gyereked még nem állt át, úgy érezheted, te mindent megteszel, és semmit nem kapsz vissza. Hogy a gyereked nem érti meg, ha szépen beszélsz vele, hogy ő csak abból ért, amikor felemeled a hangod. Ne gondold. Ha kitartóan csinálod, el fog jönni a jutalom,és egyszer olyan mindennapokat alakíthattok ki, amikben mindenki jobban érzi magát. Lesznek rettenetes napok, amikor úgy érzed, nem éri meg a küszködés, hiszen rosszul régen is tudtad érezni magad. De kicsit távolabbról nézve látni fogod, hogy hétről hétre, hónapról hónapra javul a helyzet. Fogadd el, hogy nem lehet minden nap tökéletes.

Nem minden nap lesz ilyen, de egyre több lesz az ilyen nap!
Nem minden nap lesz ilyen, de egyre több lesz az ilyen nap!Fotó: Portra / Getty Images Hungary

+1. Minden nap határozd el, hogy nem térsz le az útról

Hosszú időnek kell eltelnie, mire az ember meghonosít egy-egy új szokást, és talán még hosszabbnak, amíg le tud tenni egy rossz régit. Ahhoz, hogy mindig rajta maradj a magad számára kijelölt úton, érdemes minden nap számot vetni azzal, mit sikerült elérni, és minden reggel tudatosítani, hogy ezen a napon is jobb szülő szeretnél lenni, mint az előzőn voltál.  

Mustra