Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Lev Trockij élete utolsó három évét töltötte Mexikóban, ahol rövid, ám szenvedélyes viszonyt folytatott Frida Kahlóval. Sztálin keze azonban messzire elért: a diktátor bérgyilkost küldött hajdani riválisa után.
1933. május 25-én a Vörös Hadsereg alapítója, az 1917-es októberi orosz forradalom egyik vezéralakja, a szovjetek egyik legismertebb politikusa, Lev Trockij prinkipói (Törökország) száműzetésében levelet írt az Amerikai Egyesült Államok isztambuli konzulátusának. Trockij immár öt éve élt száműzetésben: a Szovjetunió hajdan egyik legbefolyásosabb politikusa Lenin halála után alulmaradt a Sztálinnal folytatott politikai küzdelemben. 1926-ban megfosztották a hadügyi népbiztosságtól, majd kizárták a pártból, végül 1929-ben száműzték az országból.
Trockij a levél szerint azért folyamodott beutazási vízumhoz, mert egy könyvön dolgozott, amelyben a szovjet és amerikai polgárháborúkat kívánta összehasonlítani. Levelében kategorikusan kijelentette: „Utamnak semmilyen politikai célja nincs. Vállalom, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem avatkozom be az Egyesült Államok belügyeibe.” Nemcsak Sztálin, de az amerikaiak is túl veszélyesnek ítélték: sem ő, sem felesége, sem unokájuk, Szeva Volkov nem kapott vízumot.
Trockij Mexikóba érkezik
Négy évvel később a háromfős család mégis úton volt Amerika felé. Törökországból Franciaországba, onnan Norvégiába, majd 1937-ben egy norvég olajszállító tartályhajó fedélzetén Mexikóba érkeztek. Tampicóban 1937. január 9-én horgonyzott le a hajójuk; beutazásukért a festőművész-házaspár, az erősen baloldali beállítottságú Frida Kahlo és Diego Rivera lobbizott a mexikói elnöknél. A kikötőben Diego nem jelent meg, felesége viszont nagyon kedvesen fogadta a házaspárt, majd a híres Casa Azulba kísérte őket, ahol Trockijék együtt laktak mexikói vendéglátóikkal, valamint Frida húgával, Cristinával.
Trockij felesége így örökítette meg az első benyomásait: „Egy autó (…) vitt minket a pálma- és kaktuszmezőkön át Mexikóváros külvárosába.
Egy kék ház, egy növényekkel teli terasz, tágas szobák, prekolumbián művészeti gyűjtemények és festmények mindenhonnan: egy új bolygón voltunk, Rivera házában.”
A száműzött ellenzéki
Trockij neve abban az időben Moszkvában már a halálos ítélettel volt egyenlő, amint arról a sztálini tisztogatás során nyitott, „trockista” összeesküvésről szóló koncepciós perek sokasága tanúskodik, de Mexikóban sofőrök, titkárok és személyzet állt a család rendelkezésére. Trockij a száműzetésben is folytatta a „bolsevik-leninista” ellenzék szervezését: bírálta a sztálini Szovjetuniót, folyóiratot szerkesztett, élénk levelezésben állt a vele rokonszenvező mozgalmárokkal, valamint cikkeket és könyvet írt.
Titkos üzenet
Trockijék érkezése után azonban a Casa Azul nyugalmát váratlan esemény dúlta fel: kitudódott, hogy Diego Riverának – aki, külsejét tekintve, valljuk be, távolról sem volt a latin lover megtestesítője – viszonya van sógornőjével, Cristinával. Frida Kahlo – talán ezért, talán másért – ekkor viszonyt kezdett az 57 éves forradalmárral, és gondosan ügyelt arra, hogy a kapcsolat ne maradjon titokban Diego előtt sem. Trockijt elvarázsolta a festőnő egzotikus szépsége, szerelmes üzeneteket csempészett kölcsönadott könyvekbe.
Frida Kahlo többnyire „kecskebak”-ként vagy „öreg”-ként emlegette a forradalmárt.
A kapcsolat legismertebb emléke Frida Kahlo Lev Trockijnak ajánlott önarcképe, amit a bolsevik politikus születésnapjára ajándékozott. A rövid, de intenzív viszony néhány hónappal később véget ért. 1939-ben Frida Kahlo és Rivera Trockij helyett Sztálin eszméivel kezdtek rokonszenvezni, 1939 áprilisában pedig Trockij és Diego Rivera összekülönböztek valamin, s a Trockij-házaspárnak költöznie kellett.
Az első merénylet
Nem mentek messzire: három sarokkal arrébb, az Avenida Vienán választottak házat maguknak. 1940. május 24-én azonban egy NKVD-ügynök és egy kommunista mexikói festő vezetésével egy húsz főből álló rendőri osztag közelítette meg a házat. Az udvarban géppuskaállásokat állítottak fel, és hajnali háromkor lőni kezdték a szobákat. Trockijék hálószobájába záporoztak egy lövedékek, és még egy gyújtóbomba is betalált, de csodával határos módon mindhárman sértetlenül kerültek ki a támadásból. A támadók Trockij asszisztensét és testőrét elrabolták, majd később meggyilkolták, de a többi őr felülkerekedett a támadókon. Később 76 lövedéket találtak a falba és a bútorokba fúródva.
A leghíresebb jégcsákány
Ezután a házat valóságos erőddé alakították. Magas kőfallal vették körül, őrtornyokkal erősítették meg, egyetlen bejáratát, egy fémkaput csak belülről lehetett kinyitni. Ekkor már a nap 24 órájában biztonsági őrök hada vigyázta a merénylettől rettegő bolsevik ellenzékit, de Sztálin keze messzire elért.
Három hónappal később, augusztus 20-án este Trockij testőrei jóhiszeműen beengedték a titkárnő szeretőjét, bizonyos Jacques Mornardot a házba. Mornard, aki azt állította, kanadai állampolgár, már többször járt a villában, ezúttal egy kézirat bírálatát kérte, a testőrök pedig nem motozták meg, és az sem keltette fel a figyelmüket, hogy a hőség ellenére Mornard hosszú esőkabátot viselt. Míg azonban Trockij a cikket olvasgatta, a férfi – akit valójában Ramón Mercadernek hívtak, és az NKVD ügynöke volt – elővett egy jégcsákányt, és hátulról, teljes erőből fejbe verte vele az idős férfit.
Trockij halála
Trockij nem halt meg azonnal: dulakodni kezdtek, az őrök pedig a velőtrázó üvöltésre rohantak be a dolgozószobába. Kis híján agyonverték a támadót, Trockij azonban meggyőzte őket arról, hogy életben kell hagyni Mercadert, hogy megtudják, ki volt a megbízója. Trockij másnap belehalt fejsérülésébe, Mercader pedig nem árulta el, kinek a megbízásából cselekedett. Húsz év börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után Moszkvában Lenin-renddel tüntették ki, majd Kubába költözött, ahol hősként tisztelték.
A nyomozás során Frida Kahlót is kihallgatták: bűnrészességgel gyanúsították, és két napig fogva tartották.
Dolgozószobából múzeum
Trockij mexikóvárosi háza ma múzeum, ahol minden ugyanott áll, mint a merénylet időpontjában. A konyhában edények és serpenyők, az ágyak mellett cipők sorakoznak, a padlót és az ágyakat mexikói textíliák borítják. A dolgozószobában Trockij szemüvege, a könyvek és a papírok is ugyanúgy vannak elhelyezve, mint a bolsevik forradalmár megtámadásának idején. A múzeumot – 2023-ban bekövetkezett haláláig – Szeva Volkov, Trockij unokája vezette.
Kapcsolódó: Frida Kahlo Trockij után egy magyar származású művésszel folytatott viszonyt
