Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekeket nem mindig könnyű rávenni a pakolásra, bár ez alapvetően attól is függ, hogy milyen példát mutattunk nekik. Jó hír, hogy sosem késő elkezdeni rászoktatni őket a rendrakásra, csupán néhány nagyon egyszerű szabályt kell betartanunk.
Mindig is irigyeltem azokat, akik a gyerekek mellett is képesek állandó rendet tartani, mert nekem nem megy. A rend nálunk csak egy pillanatnyi állapot, ami maximum addig tart, amíg a gyerekek alszanak vagy óvodában vannak. Aztán ahogy megérkeznek, az egyik előveszi a kisautókat, a másik nekilát kirakózni, majd egy idő után előkerül a legó meg a színes ceruza, és minden alkalommal emlékeztetni kell őket, hogy pakolják el, amivel már nem játszanak. Ez többé-kevésbé sikerül, de azért biztos, hogy így is marad elöl ez-az, aminek az elrakása rám vár, miután ők már elaludtak. Már ha nem aludtam el közben én is.
Christina Clemer texasi tanító- és óvónő a Motherly hasábjain gyűjtötte össze, hogy ők egy Montessori-óvodában hogyan ösztönzik a gyerekeket arra, hogy rendet tartsanak maguk körül. Ha te is azok közé tartozol, akik állandóan küzdenek azzal, hogy a gyerek otthon nem pakol el semmit, és már eleged van abból, hogy állandóan építőkockára lépsz, akkor próbáld ki a tanácsait!
#1 Mindennek legyen helye
Noha úgy tűnhet, hogy a gyerek számára az a legegyszerűbb, ha csak be kell dobálnia a játékait egy dobozba, de valójában gyakran sokkal pedánsabbak, mint gondolnánk. Szeretik, ha a dolgoknak van helyük, és rendszerint nagy elégedettséggel tölti el őket, ha oda visszarakhatják. Vagyis sokkal könnyebben rávehetők a rendrakásra, ha mindennek megvan a maga helye.
Ehhez persze lehet, hogy a játékok egy részét szelektálni kell. Figyeld meg, hogy melyek azok a játékok, amiket rendszeresen használ, és amire egy hétig rá se nézett, azt tedd el egy időre, vagy ajándékozd el, ha már kinőtte. A maradék játékokat pedig szépen rendezd el a polcon, de vigyázz, hogy ne legyen túlzsúfolt. Még az is lehet, hogy magától elkezdi a helyére pakolni a dolgokat.
#2 Mutass példát
Rengeteget számít, ha már az első pillanattól fogva példát mutatsz neki, még akkor is, ha ő még kicsi ahhoz, hogy bármit is a helyére tegyen. Ne hagyd alvásidőre a rendrakást, hanem hagyd, hogy ő is részt vehessen benne. Tény, hogy ez nem mindig egyszerű, és sok türelmet igényel, de mindenképpen kifizetődő. Így számára is természetes lesz a rendrakás, és kisebb a valószínűsége, hogy kellemetlen feladatként tekint majd rá, amiből hatalmi harc lehet.
Akkor sem vagy elkésve, ha már nagyobb gyerekről van szó, mert a példamutatás mindig hatásos. Lehet, hogy eleinte még te végzed a munka oroszlánrészét, de szép lassan egyre több feladatot átháríthatsz a gyerekre.
#3 Egyértelmű elvárások
Döntsd el, hogy mit szeretnél tőle elvárni, és ehhez ragaszkodj! Például egyszerre csak egy játékkal játszhat, és azt el kell tenni, ha egy másikat vesz elő, vagy egyszerre több dolog is elöl lehet? A folyamatban lévő építményeket este el kell pakolni, vagy megmaradhatnak? Ha több gyerek van, és együtt kezdenek el valamivel játszani, majd közben az egyikük egy másik játékra vált, akkor kinek mit kell majd elpakolni?
Alapvetően nem a szabályok a lényegesek, hanem a következetesség. Találd ki, hogy számodra mi a fontos, beszéld meg a gyerekekkel, és rendszeresen emlékeztesd rá őket, amíg nem rögzül.
#4 Legyen játék a rendrakás!
Ha játékos köntösbe bújtatod a pakolást, máris könnyebb dolgod lesz. Például:
- Vajon az összes kocka belefér ebbe a dobozba?
- Kíváncsi vagyok, vajon el tudod-e pakolni a játékaidat, mielőtt ennek a dalnak vége lesz!
Tény, hogy nagyon energiaigényes és sok kreativitást igényel ez a feladat, és egy átdolgozott nap után nem könnyű még ilyeneket kitalálni, de könnyen lehet, hogy így gyorsabban végeztek, mint ha szigorral próbálnád rávenni a pakolásra.
#5 Légy pozitív!
A „Nem ebédelünk, amíg nem pakolsz el!” helyett inkább mondd azt: „Ha elpakoltál, akkor együtt megebédelünk”. A gyerekeknél sokszor beválik, ha hangsúlyozod, hogy mi lesz „utána”.
#6 Ne sürgesd!
Senki nem szereti, ha félbeszakítják, a gyerekek sem. Így ha van rá lehetőséged, akkor várd meg, amíg játék közben szünetet tart, és akkor kérd meg rá, hogy segítsen elpakolni. Például engedd meg, hogy befejezze a készülő rajzot vagy az építményt. Hajlamosak vagyunk automatikusan szólni, amikor mi végeztünk például a főzéssel, de semmi nem múlik azon, ha megvárjuk, hogy ő is befejezze, amit csinál. Összességében valószínűleg még gyorsabbak is lesztek így, mint ha azért kéne piszkálni, hogy hagyja már félbe, amit csinál, és pakoljon el. Persze lehetnek olyan helyzetek, amikor sietni kell, és nincs idő várni, ilyenkor segíts neki.
