A szimbólumokkal átszőtt mesékbe gyerekként sokszor örömteli, néha félelmetes, de szülői társaságában mindig jó belefeledkezni. A népmese, a játékhoz hasonlóan a belső képalkotásban és a külvilág benyomásainak feldolgozásában segíti a gyerekeket, úgy szórakoztat, hogy közben tanulsággal is szolgál. Humora pedig nem hagyja hidegen a felnőtteket sem.
Abban, hogy a magyar népmesekincs egy része a ma gyerekei és szüleik számára is átélhető és magával ragadó, a történetek többrétegűsége mellett nem kis szerepe van a Kecskeméti Animációs Filmstúdió (ma Kecskemétfilm Kft.) több mint 40 évvel ezelőtt útjára indított sorozatának, a Mikulás Ferenc ötletéből kinőtt Magyar népmeséknek.
Az 1977 és 2011 között elkészült összesen 100 epizód arculata annak ellenére egységes, hogy az egyes részeken több alkotói gárda, azaz más-más rajzolók, kifestők, animátorok dolgoztak. A stiláris egység kialakításához Jankovich Marcell szakértői munkája, a Kaláka együttes zenei és hangaláfestése és a magas színvonalú szinkron is hozzájárult: 1984-től az összes epizódot Szabó Gyula narrálta, a korábbi évek részeit többek között Molnár Piroska, Avar István, Bánffy György, Tolnay Klári és mások hangalemondásai tették felejthetetlenné: a klasszikusokat gyerekkorunkban, néhányat már szülőként kedveltünk meg. Most az utóbbiak közül válogatunk.
1. A bugyuta ember
Az egyik kedvencünk rögtön egy rendhagyó történet: nem tipikus népmesei helyzet, hiszen se király, se parasztlegény, se sok gyerek. Vándorút, kaland és tanulság, na meg rengeteg humor viszont így is van benne. „Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy asszony és egy ember. Hát az ember biza egy kicsit bugyuta volt. Az asszony kellett megmondja örökké, mit dolgozzon, mit csináljon” – vezeti fel az 1989-ben kijött epizódot Szabó Gyula narrációja.
És a sztori tényleg nem több mint egy teljesen ügyefogyott parasztember megmosolyogtató kalandjainak összefoglalása: a hat és fél perces etűdben emberünk egyre értéktelenebb dolgokra csereberéli a kétfős család egyetlen tehénkéjét, majd az utolsó cseretárgytól, a fenkőtől is megválik, amikor úgy próbál vadrécét „ütni”, hogy a tóba hajítja az élezőeszközt. Útközben elhagyja ruháit is, otthon újabb galibákat okoz, majd pucérságát tollakkal próbálja leplezni. Csoda, hogy otthon aztán jól kikap a feleségétől, aki megfogadja, hogy a jövőben inkább maga intéz el mindent, ura pedig otthon asszonykodik majd?
Kedvenc rész: Amikor Szabó Gyula kedélyes népiességgel meséli az antihős kálváriájának részleteit: „hát a liba es, ahogy fogta, út közben le-lefosta, összetollazta... azt is unta vinni”.
Tanulság: 1. Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok rendesen meg legyenek csinálva, jobb, ha te magad látsz neki 2. Ami nem megy, azt jobb nem erőltetni.
Hozzá ajánljuk: Szusza. A történet fordított verzióban is vászonra került, és úgy sem kevésbé szellemes: Szusza egy szász gazda dologtalan, buta felesége, aki néhány nap alatt nemcsak az ura csizmáit teszi tönkre, de megöli a kutyáját, sőt véletlenül elajándékozza az összes spórolt pénzüket is. Férje aztán rövid úton megszabadul a teljesen háborodott asszonytól.
2. A kőleves
Egy szegény, háborúból hazatérő katona loncsosan, éhesen, piszkosan vándorol faluról falura. Sehol nem látják szívesen, be se engedik, meg se kínálják egy falat étellel. Elhatározza, hogy elégtételt vesz: a sokadik öregasszonyhoz azzal kéredzkedik be: van neki egy remek köve, amiből kiváló leves készülhetne, föltéve, ha lenne hozzá „üstöcske, fazék, valami, amibe megfőzzem”.
Persze hogy van üst is, fazék is, és ahogy egyre több időt tölt az asszonynál, az is kiderül, nem volt igaz, hogy semmije nincs vendéglátójának. Egyre több ízes hozzávaló kerül a szakértelemmel kavart üstbe, végül a csodakőből tartalmas, illatos leves készül. A slusszpoén: főhősünk a követ 100 forintért el is tudja adni az asszonynak, aki örül, mert hát ugye sokszor van, hogy „az sincs, amit főzzön, s ebből milyen finom levest tudna készíteni”.
Az alaptörténet is remek, de az élményhez kellenek a jól eltalált rajzolt karakterek (minden jellemvonás a szereplők arcára van írva), és a végén a mesélő kikacsintása is: „Szegény öregasszony, hogy aztán milyen levest tudott főzni abból a kőből, azt én nem tudom, mert ezt a mesét is Kalári néni mondta el nekem. Lehet, hogy ők próbálták, amikor még szegények voltak odaát Bukovinába”.
Kedvenc rész: Amikor az elkészült, csupa zöldség, rizs, zsír és kolbász levesre rácsodálkozik az asszony: „Most tiszta olyan, amelyeneket én szoktam főzni”.
Tanulság felnőttként: Ügyes kommunikációval bármit el lehet intézni.
Hozzá ajánljuk: A csillagszemű juhász. Csillagszemű meséje szintén az agyafúrtság története: a juhász több alkalommal menekül meg a halál torkából, egyre nagyobb elismerést vívva ki magának a királyi udvarban, egészen addig, míg végül mindent meg nem kap, amit népmesei keretek között elérhet az egyszeri legény. Viszi a királylányt és a fele királyságot is. Mindezt azért, mert először makacsul nem mondja, hogy „Jó egészségére adjon isten”, majd pedig azért, mert ugyanilyen megátalkodottsággal mondja és mondja.
3. Az égig érő paszuly
Az ismert történetet sok, kisebb-nagyobb mértékben eltérő változatban köszön vissza a mesekönyvekben, és nem véletlenül imádják a gyerekek is. Az apró magból égig érő növény, a kisfiúból hős, a szegény öregségből gondtalan időskor lesz a történet végére, az átalakulásokra meg nemigen van más magyarázat, mint a csoda és a varázslat. Az égig érő paszuly hőse nem nagyobb, nem erősebb másnál, sőt kezdetben olyan léha figura, mint Lúdas Matyi az ő története elején, de végül igencsak felnő a feladathoz, és kamatostul adja vissza anyjának a történet elején még eltékozoltnak hitt jószág árát. Sikereihez hite és vakmerősége vezeti el.
Kedvenc rész: Amikor a fenti világban basáskodó sárkány megvacsorázva tekerőlantjátékkal múlatja az időt, majd rövid féltékenységi jelenet után részegen kidől.
Tanulság felnőttként: Hallgass néha a megérzésedre, akkor is, ha senki más számára nem tűnik jó ötletnek, amit csinálni szeretnél.
Hozzá ajánljuk: A bűbájos lakat. Egyszeri legény szintén özvegy anyja mellől tűnik el, igaz, nem önszántából: az ördögök viszik magukhoz szolgálni. Náluk bűbájos lakatra lel, amiben 12 ördög ereje lakik. Őt ez a csoda teszi végül (kalandos utakon) gazdaggá.
4. Koplaló Mátyás
Szomorú élethelyzetből indul a történet: Koplaló Mátyás öngyilkos akar lenni, mert nem bírja a nagy szegénységet, az erdőben járva azon tanakodik, melyik fára is lenne jó felakasztania magát. Nézelődés közben (megesik az ilyesmi) „elejibe megy az ördög”, és megkérdi, mit keres. Mátyásunk úgy válaszol, mintha nem lenne holnap, hiszen neki aztán igazán mindegy, most hal-e meg vagy pár perccel később: „Tömjént, hogy benneteket kifüstöljelek a pokolból” – veti oda.
Az ördög halálra rémül: hát hogyne ijedne meg egy aszott parasztembertől, aki így mer beszélni a nálánál sokkal nagyobb, erősebb ördöggel? Lényeg a lényeg: Mátyás olyan alkupozícióba kerül, amiben azt kér, amit csak akar. Sokat akar, végül gazdag emberként hal meg, és csak a történet végén akad egy kis bökkenő: a mennyországba nemigen mehet be, aki ördöggel cimborált.
Kedvenc rész: Amikor az egyik ördög válogatott fenyegetésekkel akarja megfélemlíteni Mátyást, de ő nem ijed meg, inkább feleségével ütteti agyon a pokolfajzatot.
Tanulság: Van jó is abban, ha már semmi vesztenivalód nincs: csak nyerhetsz.
Hozzá ajánljuk: Hetet egy csapásra. A Mátyáshoz hasonló karakter folyton túljár az ördögök eszén, pusztán azért, mert elhiszi magáról, és fennhangon hirdeti is: nála nincs menőbb.
5. Az állatok beszéde:
A bölcselkedő kedvű juhász azon filozofál, hogy a világ dolgai nem teljesen igazságosan vannak elrendezve: egyiknek több, másiknak kevesebb jut – bölcselkedi ki. Jajkiáltást hall, és odasietve látja, hogy egy sárga hasú kicsi kígyócska vergődik egy nagy tűzben. Nem sokan vannak, akik egy szalmaszálat is keresztbe tennének egy kígyóért, de a mi juhászunk kimenti őt a tűzből. És milyen jól teszi! Kiderül, hogy a kígyó apja a kígyók királya, aki hálából két kecsegtető lehetőséget kínál fel a juhásznak. Vagy megtanul az állatok nyelvén beszélni, vagy kap egy tarisznya aranyat. Jól dönt: egy tarisznya pénz is kéne, mondja, de ilyen alkalom, hogy megtanuljon az állatok nyelvén, többet sose adódik, ezt választja hát. A végén persze pénz is kerül a tudás mellé, mert a juhász érti, amint két madár arról beszélget, hogy „Hallod-e, ha az a juhászlegény tudná, hogy ennek a fának a tövibe mi van, soha szegénységet nem érne.”
Kedvenc rész: A kígyókirály palotatermének leírásakor eljön az a pont, amikor már nem lehet fokozni a ragyogást: „Ott olyan fényesség volt... gyémántból volt kirakva a köve... s ezüstből a fala, ....s nem tudom, miből a teteje.”
Tanulság felnőttként: Nem mindig az az értékes, ami elsőre annak látszik.
Mellé ajánljuk: A só. Ez a mese gyerekkori kedvenc is. Megvan benne minden, ami kell: tét a legszebb királyság, van benne nagy, középső és kis királylány, némi ármány és sok-sok kaland. Végül itt is kiderül, hogy a látszat bizony csal: nem az szeret a legjobban, aki a leghangosabban, legszebb szavakkal mondja.
Filmek az alsó polcról
A népmesék mindig többrétegű történetek, az értelmezésnek sokféle útja lehetséges, és mindenkié érvényes lehet. Míg a legkisebb fiúból végül királlyá levő legény történetéből nem nehéz magunkkal vinni a tanulságot, vannak olyan történetek is, amelyekben mintha a szokásosnál is többféle értelmezés rejlene, és olyanok is. Bónuszként négy ilyen mesét is olvasóink figyelmébe ajánlunk.
Pirosmalac egy gyermektelen asszony késői öröme: a falusi nő imái meghallgattatnak, anya lesz végül, gyermeke iskolába jár, majd szerelembe is esik az egyik szomszéd fiúval is. Hogy mi ebben a pláne? Az, hogy főhősünk nem csak nevében malac.
A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök című már-már dadaista mesében három cimbora abba hal bele, hogy l’art pour l’art gonoszak egymással. Mi ebből a tanulság?
A bíró okos lánya című részben az okos lányt többet látni aligruhában, mint felöltözve, idomaiért ölni tudna a Kardashian-klán bármely tagja. Felmerül bennünk a kérdés, hogy eszével, vagy nőiességével győz-e.
A papucsszaggató királykisasszonyokban szereplő királylányok éjjelente egy boszorkány közvetítésével lógnak meg egy szupertitkos, eszeveszett ördögbuliba, ahol a szó szoros értelmében pengeélen táncolnak végkimerülésig és cipőszakadásig. Lebukásuk után nincs mese: férjhez kell menni.
