SZÜLŐSÉG

Éreztessük a kölyökkel, hogy már nem kisgyerek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 28., péntek 11:29

A tizenéves kor annak az időszaka, amikor egyre inkább szeretné érezni a gyerek, hogy a szülők is elismerik önállóságát, azt, hogy ő már nagy, hogy „már nem kisbaba”. Ez sokszor vezet ütközéshez, mert a szülő egész másképp képzelné az önállósodást: ő a feladatok és kötelességek terén gondolkodik erről. A gyerek pedig inkább a szabadságát növelné. Azért fontos, hogy valahogy megtalálják a mindenki számára elfogadható középutat, mert a túlzottan korlátozott tini máshol fogja megtalálni a szabadságát, és ennek nem minden formája veszélytelen.

shutterstock 211350490

Azoknál a fiataloknál, akik túlmennek a határon, ami belefér a tinédzser csínyekbe, és például drogozásba vagy bolti lopásba keverednek, gyakran megfigyelhető, hogy a család valamelyik szélsőséget képviseli: vagy a laissez faire jellemzi őket, és egyáltalán nem figyelnek a csemetére, vagy túlkontrollálóak. Ezért, ahogy a gőz lelöki magáról a lezárt edény fedelét, úgy ők is megkeresik az utat, hogy valami olyat tegyenek, amiben megnyilvánulhat a saját akaratuk. Ha valaki nem kapja meg a terepet a hétköznapi élet kérdéseiben, lehet, hogy őrültségeket fog tenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nyílt levél a tanárokról dumálóknak

Primilla 2016. október 27., csütörtök 18:28

Valahányszor iskolával kapcsolatos témáról írunk, a kommentekben mindig kétféle vélemény alakul ki: az egyik szerint a tanárok rosszindulatú, kontraszelektált és kiégett lúzerek, akik végtelenül sok kárt okoznak a gyerekeknek minden nap. A másik álláspont szerint viszont igenis kiteszik a lelküket, és ők tartják egyben, miattuk működik még egyáltalán a roskadozó oktatási rendszer.

Nagyon érdekes blogposztra bukkantunk, ami éppen ezt járja körül: az üzleti szférában dolgozók véleménye csap össze egy ex-tanáréval. Persze csak gondolatban. Nagyon tanulságos, olvassák!

shutterstock 96451247

"Kedves Fiúk a Vonatról!

Rögtön mentegetőzéssel kezdem: az egész az én hibám, hallgatóztam, bár ezzel nem kéne dicsekednem. De hát másokkal ellentétben, akik inkább bedugnak a fülükbe valami zenét, én szeretem hallani, ami körülöttem történik. Krónikus megfigyelő vagyok. Azt hiszem, a „másokra figyelés” is lehetne egy hit.

Na mindegy, belőlem ennyi is elég, beszéljünk a srácokról.

Hallak téged, te kibontott nyakkendős, aki Rolexet viselsz, igen, te, ahogy a szép öltönyös haverodnak beszélsz a harmadik barátotokról, Josh-ról, aki épp nincs ott. Valahogy így: 

Távolról sincs vége, olvasson még »

De miért tör ki egyszerre egy tucatnyi gyerek hisztiben?

Primilla 2016. október 27., csütörtök 08:13

LEGO kiállításra vittük a gyerekeket. Mondjuk én soha nem értettem, hogy miért jó az, ha csak nézhetik a játékokat, de nem játszhatnak velük, de hát ízlések és pofonok különbözőek, a gyerekek olyan furcsák, sokaknak pont ez jön be.

A zsúfolásig telt teremből egyébként úgy látszott, hogy elég sok más kisgyerekes családnak is bejön ez az érzés. Nekem az is rejtély, hogy mi a jó abban, ha a kétéves Döncikét percenként meg kell akadályozni, nehogy valami végzetes kárt tegyen az éppen csak érintőlegesen elkordonozott, csoda-giga LEGO alkotásokban. Szerintem az ilyesmi pont arra jó, hogy a gyerek frusztrálódjon. De hát különbözőek vagyunk szerencsére, más szerint meg éppenhogy ez a jó a Döncikének, ez szolgálja az érdekeit. Tanul belőle, a szülők meg jól szórakoznak. Vagy fordítva, vagy mit tudom én.

Szóval ott tolongott egymás hegyén-hátán a sok kisgyerek, amikor is egyszer csak, mintegy varázsütésre kitört a hiszti. De nem úgy, hogy egy gyerek hisztizik, vagy kettő, két ellentétes sarokban, mindegy, úgyis elveszik a hangjuk az általános morajban, hanem legalább egy tucatnyi gyerek zendített rá egyszerre.

shutterstock 87348347
Fotó: Shutterstock

Bár az is lehet, hogy nem egyszerre zendített rá egy tucatnyi gyerek, hanem szépen, sorban, ahogy egy zeneműben lépnek be a különböző szólamok, hogy a végén az egész összeálljon egy frenetikus hisztiszimfóniává. De én már csak a végeredményt észleltem, az általános visítást. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tényleg megrágja a harlekinkatica az alvó babákat?

Primilla 2016. október 26., szerda 15:44

Horrorisztikus fotóra bukkantunk: egy anyuka lefotózta, ahogy az alvó kisbabájának az arcát egy harlekin katica rágcsálja. Az eset állítólag a szlovákiai Csöllén történt néhány nappal ezelőtt.

Aki nem egy cserép alatt lakik, már nyilván észrevette, hogy rajzanak a katicák. Meg a legyek, a poloskák, szóval minden tele van rovarokkal, mindenhová beférkőznek, a szúnyoghálón is csak röhögnek, valahogy megoldják, hogy bejussanak. A kérdés az, hogy most akkor kell-e félni a harlekinektől, vagy próbáljuk a helyén kezelni a dolgot, és maradhatunk abban, hogy ez is csak egy katicabogár. Utánajártunk.

Rendkívül bizarr történet – így foglalta össze a látottakat Szél Győző, a Természettudományi Múzeum biológusa. A képen az látszik, hogy a bogár végigsétált a kisgyerek arcán, lépett, harapott, lépett, harapott, ami egyáltalán nem jellemző a harlekinkaticákra. Ezeknek az állatoknak ugyanis egyszerűen nem táplálék az ember. Előfordulhat, hogy tévedésből egyet harap, és ez kiválthat allergiás reakciókat az egyébként is finom és érzékeny baba-arcbőrön, de az, hogy így szisztematikusan, félkörben végig menjen az állat a baba arcán és rágcsálja, nagyon-nagyon furcsa.

katicabogar
Fotó: Cas.sk



Felmerült az is, hogy megrendezett a dolog, de persze nem feltételezi ezt senkiről. Az is lehet, hogy valami más okozta a sebet a baba arcán, a harlekin meg pont arra járt, és őt kapta le az anya. „Mondjuk úgy, hogy nem zárható ki teljesen, de egyáltalán nem jellemző a harlekinekre” – fogalmazott a természettudós. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

E-napló: kétszer ordítunk ugyanazért a kettesért

Primilla 2016. október 25., kedd 18:34

Tavaly még csak választható volt, idén azonban már a melegen ajánlott kategóriába került az e-napló a gyerekeim iskolájában. Ami azt jelenti, hogy kivételes esetben lehet ugyan kérni, hogy mégis legyen a gyereknek papír tájékoztató füzete, de nagyon nem örülnek neki, egyébként pedig alapból a neten tájékozódjanak a szülők a gyerekük iskolai előmeneteléről.

(A továbbiakban a tízéves nagylányról lesz szó, a hétéves kicsi még nem törődik ilyen elvont dolgokkal, mint iskolai értékelés, kisebb gondja is nagyobb annál.)

Semmi baj ezzel, gondoltam, így mennek a dolgok, előbb-utóbb minden adat digitális lesz, (bár jobban örülnék, ha az iskolát digitalizálnák ilyen tempóban). Az e-naplót legalább nem tudja otthon hagyni, vagy elveszíteni a gyerek, egy gonddal kevesebb.

shutterstock 383681932

Nekem meg végül is szülőként mindegy, hogy hol nézem meg, mi újság az iskolában, sőt, nekem is egyszerűbb csak rápillantani a telefonomra, mint rápillantani a telefonomra ÉS fellapozni és aláírni az ellenőrzőt, mint tavaly. Mi tagadás, akkor elvesztettem a fonalat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Abortusztilalom: nem volt mese, szülni kellett

Farkas Edina Lina 2016. október 25., kedd 10:21

Az európai demokratikus államok nagy része (és úgy a fél világ) döbbenten nézi hónapok óta, ahogy a lengyel kormány az abortusztörvény szigorításával egészen elmegy a falig: Ceausescut és a Ratkó korszakot idéző szabályzást állítanak készenlétbe. Ezek szerint az új törvényjavaslat még az életképtelen vagy súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő magzatok elhajtását is megtiltaná.

Hogy mennyire káros tud lenni egy ilyen szigorú abortusztörvény, milyen negatív következményei lehetnek az egyénre és társadalomra nézve, arról cikkünkben a sokatmondó statisztikák mellett a TASZ és a Patent munkatársai beszélnek, de szó esik a hazai helyzetről és megszólal egy érintett is, akinek személyes tapasztalata van arról, milyen a kényszerterhesség.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolában feladatokat oldunk meg, nem problémákat

Primilla 2016. október 24., hétfő 10:07

Az első nemzetközi matematikai felmérés, amelyben a magyar iskolások is szerepeltek, 1979 és 83 között folyt. Magyarország 14 országból az ötödik helyet szerezte meg. 1990-91-ben pedig húsz ország közül a másodikak lettünk.

Aztán valami elromlott. Az első PISA mérés, amelyben Magyarország is részt vett, 2000-ben volt, ezen átlag alatti teljesítményt sikerült nyújtani. A 2012-es eredmény pedig szintén hét ponttal az OECD átlag alatt volt matekból, pedig azóta a mezőny is alaposan felhígult a megengedőbb oktatási rendszerű országokkal. De mi lehet a folyamatosan romló teljesítmény oka?

shutterstock 154860965

Az iskolában feladatokat oldanak meg, nem problémákat

Csullog Krisztina, D. Molnár Éva és Lannert Judit végzett kutatást arról, hogy a diákok belső motivációja és tanulási stratégiája, feladatokhoz, problémákhoz való hozzáállása mennyire lehet hatással a romló teljesítményre. Nos, nem árulunk el titkot: kiderült, hogy bizony nemcsak a gyerekeken múlik a dolog, hanem a hazai közoktatás állapota és működőképessége is nyakig benne van a sikertelenségben.

Eleve csak közepes eredményekre predesztinál a bevett tanulási stratégia. A magyar diákok úgy vannak vele, hogy az ismétlés a tudás anyja, vagyis ugyanazt darálják többször, aztán majd rögzülnek a dolgok, vagy nem. Arra a szintre viszont már nagyon kevesen, és főleg csak a lelkesebbek és a legjobb matekosok lépnek, hogy elkezdjenek kapcsolatot, összefüggéseket találni az információk között. Ez pedig gyaníthatóan a kompetencialapú oktatás hiányára utal.

Vagyis az iskolában feladatokat oldanak meg, nem pedig problémákat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kisgyerekes lakásban csak büdös lehet?

ST 2016. október 23., vasárnap 20:49

Egy kisbaba érkezésével a szülők életvitele és bizonyos szokásai is megváltoznak. Ez törvényszerű, de ez a változás sokszor olyan részleteket is érint, amikre nem is gondolnánk. Ezek között van a lakás illatosításának kivitelezése is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Diák, tanár, szülő, Facebook: ki kit jelöl be és miért?

Primilla 2016. október 22., szombat 17:34

A kamasz korosztálynak már-már közösségi média-használati alapvetés: „Semmiképpen se jelöld be anyádat”. Nyilván megvan ennek a bölcsen kidolgozott elméleti háttere: senki sem akarja, hogy a hülye vicceit, és a még hülyébb posztjait az anyja kommentelje a haverok előtt, nem is beszélve a szülők szemének legkevésbé sem szánt szelfikről.

Ugyanakkor mintha ugyanez az elv nem mindig működne a fiataloknál más felnőttekkel, vagy a tanárokkal szemben. Ezen a nyáron azt vettem észre, hogy a gyerekem és az unokahúgaim tini barátnői, barátai egyre-másra jelölgetnek be ismerősnek. Ez egyrészt megható, mert mégiscsak a bizalom és a szeretet jele (esetleg a gyűjtőszenvedélyé). Másrészt viszont eléggé furcsa érzés, mivel a Facebook-ismerőseim eddig felnőttek voltak, és hát az én megosztott vicceim és fotóim ezeknek a hozzám közel álló felnőtteknek szóltak, semmiképpen sem gyerekeknek.

shutterstock 251692618

Ahogy mondjuk, egészen másképp viselkedik az ember, amikor a barátaival bulizik, és egészen más a helyzet akkor, amikor családi, vagy gyerekes összejövetelen vesz részt. Oké, mindkettőn sok ember van, és szól a zene, de ezzel a hasonlóságok véget is értek.

Elkezdtem keresni az iránymutatást erre a helyzetre, és nagyon jó cikkbe botlottam, amit Prievara Tibor írt. Őt nemes egyszerűséggel szupertanárnak neveznénk, kicsit bővebben sok szempontból példaképe azoknak a pedagógusoknak, akik a tanítást nemcsak a hagyományos, poroszos módon tudják elképzelni. Erről a kérdésről is nagyon hasznos dolgokat írt le, amiken tanárként és szülőként is érdemes elgondolkozni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Behavioristák, elmentek ti a francba! - Könyvkritika

(bj) 2016. október 22., szombat 08:02

Az ember szereti a gyerekét. Valószínűleg ezzel mindenki egyetért, nem is ez a kérdés. A valódi kérdés az, hogy hogyan. Feltételekkel vagy feltételek nélkül? Természetesen az elvárás az lenne, hogy feltétel nélkül. Erről szól az amerikai Alfie KohnSzülők feltétel nélkül című könyve. Az író Amerika-szerte elismert szakértő, tizennégy gyereknevelési könyvet írt már, és a hagyományos, büntetésen és jutalmazáson alapuló nevelés legnagyobb kritikusa – szól a könyv hátlapján olvasható ismertető.

Az amerikai szerzők okosságot osztó könyvei általában ugyanarra a sémára épülnek, a könyv legalább felében csak azt írják le, hogy mit nem szabadna tennünk a gyermekünkkel, és ha mégis megtesszük, akkor micsoda szemét szülők vagyunk.

A másik, amit sulykolnak ezek a könyvek, az az, hogy a többi nevelési tanácsadó könyv szerzője mind-mind oltári baromságokkal traktálja a szerencsétlen olvasót, és egyedül csak az ő írásuk hoz üdvözülést. Sajnos ez a könyv sem kivétel.

A behavioristák nevelési elveit - vagyis azt, hogy ne a gyerek viselkedése alapján ítéljük meg vagy el a gyereket, hanem szeressük feltétel nélkül, akkor is, amikor rosszat csinál - például a könyv kb. 150 oldalon keresztül herótozza. Ez mind szép és jó, de a várva várt tanácsok, és a megoldást elősegítő stratégiák csak nem bukkannak elő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Maga megőrült?! Mosogatni tanítja a fiát???

dívány.hu 2016. október 21., péntek 10:11

Nikkole Paulun bő két héttel ezelőttig egy teljesen átlagos anyuka volt, azóta viszont ő az a michigani anyuka, aki kirakott a Facebookra egy posztot, amit közel hatvanezren osztottak meg, közel 150 ezren lájkoltak, és generált több mint nyolcezer hozzászólást. Erről van itt szó lent:

Röviden a lényeg: az anyuka a hatéves fiával rendszeresen végeztet házimunkákat, főzni, mosni, mosogatni tanítja azért, hogy ha felnő, akkor birtokában legyen ezeknek a képességeknek. Nem szeretné, hogy ha a fia olyan felnőtt legyen, aki azért rendel állandóan kaját, mert nem tudja hogy kell főzni, vagy nem tud egy jó vacsorát összedobni egy otthoni randihoz, illetve az anyuka meggyőződése szerint a házimunka lényege, hogy mindenki végzi egy háztartásban, nem kifejezetten csak a nők vagy csak a felnőttek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szülő kell a kamasznak, nem szeretet-rabszolga

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 20., csütörtök 18:16

Hogy a kamaszkor próbára teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, mindenki tudja. De különböznek az anyák, apák abból a szempontból, hogyan kezelik ezt a helyzetet. Az egyik véglet, ha valaki legyint rá, mondván, ezekkel a konfliktusokkal úgysem lehet mit kezdeni. Ennek az a veszélye, hogy eltávolodnak egymástól, és ha kimarad nyolc-tíz év, utána nehéz újra egymásra találni.

Ha a szülő úgy gondolkodik: „mit kezdjek ezzel a mufurccal, inkább nem is próbálok beszélgetni, majd csak túl leszünk ezen az időszakon”, akkor a gyerek sokszor fogja átélni, hogy egyedül marad a problémájával, hogy már nem tartozik a családhoz, hogy ő már senkit sem érdekel.

Ezek olyan sebeket okoznak, amik nem gyógyulnak nyom nélkül, és hiába ér egyszer véget a kamaszkor, a szülő nem fogja visszakapni azt az embert, akivel valaha bensőséges volt a kapcsolata. Más szavakkal: aki nem harcolja meg ezt az időszakot, nem viseli közösen a tinikor terheit, keresztjét a gyerekkel, az később fogja ennek megfizetni az árát.

shutterstock 320089895
Távolról sincs vége, olvasson még »

Szültem egy szivarozó szmokingos törpét

Edicsek 2016. október 20., csütörtök 16:20

Terhesség alatt a test hatalmas változásokon megy keresztül, testileg és lelkileg is változik a kismama, ami az alvásra is kihat. A hormonális változások befolyásolhatják az alvás minőségét, általában rossz irányba, vagyis kevésbé lesz pihentető az alvás, és gyakrabban előfordulnak rémálmok vagy különösen bizarr, furcsa álmok.

Terhes rémálmok és furcsa álmok 

"Azt álmodtam, hogy szültem, de a vége nem egy gyerek lett, hanem egy macska."

"Álmomban egy két lábon járó gyilkos bálna üldözött, de nem tudtam elég gyorsan futni. A félelem, amit éreztem, rettentő valóságos volt."

"Megszültem a gyereket, aki már tudott beszélni, és nagyon meg is könnyebbültem, hogy így azért könnyebb lesz kitalálni, mit szeretne."

"Szültem egy fogkefét."

"Azt álmodtam, hogy szültem egy fiút. Aztán bementem megnézni a babát, és legnagyobb meglepetésemre a gyerekem egy szmokingot viselő, szivarozó törpe volt, aki az asztal tetején ácsorogva vicceket mesélt, engem pedig egy pacsival üdvözölt."

"Álmomban egy zombi felzabálta a macskám egyik oldalát. Nincs is macskám."

"Megmart egy kígyó, aki aztán elnézést kért, és azt mondta, hogy a mérge meg fogja ölni a babát. Nem találtam a cipőmet, ezért két félig tele majonézes üveget húztam a lábamra, és úgy rohantam a kórházba."

"Amikor terhes voltam, sokszor álmodtam olyat, hogy egyszer csak elkezdenek kipotyogni a fogaim, egyik a másik után."

Forrás: ismerősök beszámolói és a Huffington Post olvasóinak álmai

 A Psychology Today azt járja körbe a cikkében, hogy vajon csak az emocionális terheltség és a terhességgel kapcsolatos egészséges kétségek és félelmek miatt alakulnak ki ezek a fenyegető álmok, vagy van erre tudományos magyarázat is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cukiság: itt vannak az új gyerekrajzból-plüssök!

(va) 2016. október 19., szerda 16:55

Az IKEA ismét nagyot gondolt, a friss kampányban ugyanis megint gyerekek álmodhatták meg az új plüssfigura kollekciót, amely november 20. és december 24. között lesz kapható az áruházláncban.

A világ minden tájáról érkeztek a gyerekek fantáziavilágában megszületett különleges figurák, összesen 52 ezer rajz, amelyek közül tíz alkotást választott ki az UNICEF zsűrije, hogy elkészítsék azok mását szerethető plüssállatka formájában. A válogatás folyamatáról már írtunk, és meg is mutattuk a nyertes rajzokat itt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Heti ezerből kijön egy BMW, mire nagy leszek

Dívány 2016. október 19., szerda 10:19

Ez a gyerek és a pénz dolog központi probléma minden egyes családban, és ha ez önöknél nincs így, akkor vagy a szőnyeg alá söpri a problémát, vagy már most olyan jól csinálja, hogy megemeljük a kalapunkat.

A gyereknek ugyanis onnantól kezdve, hogy közösségbe jár, és kezd találkozni az egyre erősebben tapintható társadalmi különbségekkel és elvárásokkal, a jóisten minden vagyona se lenne elég.

Kell ez! Kell az! Apa vedd meg! Anya, de mindenkinek van az osztályban!...- kis idő után pedig nem csak egyes státuszszimbólumként használt tárgyakra vágyik (amik aztán tényleg megdöbbentően szokatlanok tudnak lenni), hanem saját maga által birtokolt, saját maga által meghatározható célokra elköltött ún. zsebpénzre is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Láthatatlan és csak gyerekkorban gyógyítható, mi az?

Schütz Gabriella 2016. október 19., szerda 08:14

Magyarországon, alig a szülők tizede viszi el a gyerekét szemészeti szűrővizsgálatra három éves kor előtt. Pedig már egy éves korban is kiderülhetne, hogy tompalátó-e a gyerkőc vagy sem. Miért fontos ez? Ez a betegség a becslések szerint a gyerekek 3-6 százalékát érinti, vagyis nem túl ritka.

A tompalátás

A látás az agy és a szem közös munkájának eredménye. A szemben a fény a hátsó részre, a retinára vetül. A retina sejtjei idegi ingerületeket küldenek a látóidegek segítségével az agyba. A tompalátás az az orvosi fogalom, amikor az egyik szem látása azért csökken, mert az valamiért nem működik jól együtt az aggyal. A szem normálisnak tűnik, több lehetséges ok egyike miatt azonban az agy a másik szemet preferálja. Ezért is hívják angolul lusta szemnek is a jelenséget.

A tompalátás eredménye akár az is lehet, hogy az egyik szem annyira mellőzve van, hogy nem képes részt venni az éleslátásban, vagyis a megfelelő dioptriával sem lesz például soha képes olvasásra. Ez nem csak a térlátásban okozhat később gondokat, igazi veszélye az, hogy az illetőnek tulajdonképpen csak egy tényleg látó szeme van.

Aki nem tompalátó, úgy képzelje el, hogy két szemmel a látás élménye normális, viszont a jó szemét eltakarva a másikkal csak úgy képes látni, mint aki egy rém vastag szódásüvegen vagy egy közvetlenül a szem elé tett teli pohár vízen keresztül nézi a világot - magyarázta nekünk egy érintett felnőtt.

A szűrés azért lenne nagyon fontos, mert ezt nem lehet otthon észrevenni, mint mondjuk a kancsalságot, és azért is, mert minél fiatalabb a gyerek annál könnyebben és gyorsabban gyógyítható ez a szemészeti eltérés, amit viszont felnőtt korban már nem lehet orvosolni! Dr. Garger Piroska gyermekszemésszel beszélgettem a tompalátásról.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Digitális személyiség kell a gyereknek, nem riogatás

Primilla 2016. október 18., kedd 16:30

Az internet veszélyeiről már sokan és sokfélét írtak, mi is, és lassan ez az egész téma előlép valamiféle elkerülhetetlen főmumussá. Mert a gyerek netezik, amint eszközt kap a kezébe, és igaza van. A szülők meg közben frászt kapnak, hogy vajon milyen káros tartalomba fog belefutni az ártatlan, vagy mi hülyeséget fog csinálni online, amit örök életre ki fog dobni a Google kereső. A pánikolás, a károgás és a sápítozás már elég jól megy, de arra még nagyon kevés konkrét infót találtunk, hogy mit tehet a szülő, hogy felkészítse a gyerekét, és megvédje az online bajoktól.

Word Economic Forum összeszedte, hogy mi az a nyolc képesség, amit a gyereknek magáévá kell tennie a szülők segítségével ahhoz, hogy ne teljesen fogalmatlanul lépjen be a végtelen digitális univerzumba. Kicsit ugyan összetettebb, mintha a bölcsek kövét kínálnák tálcán, de végeredményben mégiscsak tök egyszerű dolgok ezek, amik a normális emberi együttélés szabályain alapulnak. Ehhez először három dolgot kell tisztán látni.

A valódi és a digitális világ összeolvad

A technológia egyre nagyobb hatást gyakorol a társadalomra és gazdaságra, az információelérés sebessége és jelentősége pedig exponenciálisan növekszik. A szakértők szerint a világ népességének 90 százaléka 10 éven belül internethasználó lesz, és ezzel a digitális és a való világ egyszerűen össze fog olvadni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kínzó kérdés: miért csak egy gyereket szültél?!

(bj) 2016. október 18., kedd 13:35

És mikor jön a második? – hangzik el gyakran a kérdés, mikor megtudják, hogy a családban még csak egy gyerek van. Mert egy gyerek nem gyerek. Legalábbis azoknak, akiknek egynél több gyerekük van.

Ha valaki megházasodik, rutinszerűen szúrják oda a kérdést, hogy mikorra tervezitek a gyereket. Kedves, érdeklődő kérdés, nincs ebben semmi rossz, ugye? Arról persze a kedvesen érdeklődőknek fogalma sincs, hogy – mondjuk - évek óta rajta vagyunk a gyerek-projekten (borzalmas szó), csak valamiért nem jön össze. Vagy egyszerűen még nem vagyunk abban az életszakaszban, hogy gyereken gondolkodjunk. Ezt a legtöbben talán képesek is megérteni, felfogni. Jó esetben még le is esik nekik, hogy nem illik ilyen kérdésekkel bombázni a friss házasokat. Na jó, általában nem esik le.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem, nem tesszük szörnyeteggé agyonszeretett gyerekeinket!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 17., hétfő 13:38

Időről időre feltörnek olyan hangok, amik megfogalmazzák, hogy a mai gyerekeket elkényeztetik, túl sokat foglalkoznak velük, és, hogy a legfurcsább szót idézzük: „túlszeretik” őket. Nemrég ismét felkapta a Facebook a hvg.hu 2008-as cikkét, amelyben egy nyugdíjas amerikai pedagógus írására hivatkoztak, aki valójában nagyon is különböző fogalmakat söpör egy kalap alá túlszeretés címén, összemosva a gyerek igényeire reagáló nevelést azzal, amikor valaki egyáltalán nem szab korlátokat, vagy éppen agyatlanul elkényeztet egy gyereket.

A lényegi mondanivaló, hogy manapság a felnőttek nem nevelői, hanem szolgái a gyerekeknek. A számára problémát jelentő szülői magatartásformák közt felsorol olyan, pszichológusi szemmel (és merem mondani, a legtöbb szülő szemével) egyértelműen építő szokásokat is, mint az esti mese olvasása. Neki mindenfajta törődés a túlszeretés kategóriájába esik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így szoptassa az újszülöttet (és a hogyan ne)!

Puskás Pálma 2016. október 17., hétfő 09:20

Néhány héttel ezelőtt szomorúan vettük tudomásul, hogy a főváros egyik vezető kórházában még ma is meglehetősen elavult, mi több, inkább káros tanácsokat kapnak az újszülöttek anyukái a szoptatást illetően. A szoptatást illetően ugyanis az utóbbi évtizedben sokat változott a tudományos álláspont: konkrétan kiderült, hogy az anyáink idejében alkalmazott tanácsok egy része haszontalan vagy épp kifejezetten csökkenti a szoptatás hatékonyságát.

shutterstock 166163930

Vagyis ma már tudjuk, hogy ha szoptatni akarunk, akkor rossz ötlet a pólyába csomagolt újszülöttet háromóránként öt percre mellre tenni, közte pedig cukros vízzel itatni – még akkor is, ha a jó nevű kórházban mondja ezt az összes csecsemősnővér.

Távolról sincs vége, olvasson még »

160 millió órával több jut a lányoknak, mi az?

Primilla 2016. október 16., vasárnap 15:37

Az ENSZ Közgyűlése 2011 decemberében nevezte ki október 11-ét a lány gyermekek világnapjának, hogy felhívja a figyelmet a jogaikra és a kifejezetten őket érintő problémákra. Ennek az egésznek az esélyegyenlőség elősegítése lenne a célja, és például olyan dolgokkal foglalkozik, hogy a lányok naponta és világszerte 160 millió órával többet töltenek házimunkával, mint a fiúk, de kitér arra is, hogy gyakran nem járhatnak iskolába, a nemi szervük megcsonkítására, vagy, hogy gyerekkorukban férjhez kényszerítik őket, és tinédzser korú anyákká válnak.

„A fizetés nélküli házimunkák túlzott terhe már kora gyermekkorban kezdődik, és csak fokozódik, ahogy a lányok elérik a kamaszkort” – mondta az UNICEF főtanácsadója, Anju Malhotra. „Ennek pedig az az eredménye, hogy a lányok kénytelenek lemondani a lehetőségről, hogy tanulhassanak, fejlődhessenek, vagy csak egyszerűen élvezzék a gyerekkorukat. Ez az egyenlőtlen munkamegosztás a gyerekeknél csak állandósítja a hagyományos nemi sztereotípiákat és a nők, lányok generációira háruló kettős teher enyhülését sem segíti.

Az UNICEF legújabb jelentése, amelyet a lányok világnapja alkalmából hoztak nyilvánosságra, arra is kitér, hogy a lányok által végzett munka kevésbé van szem előtt és többnyire kisebb is a megbecsülése. A lányoknak gyakran olyan feladatokat is el kell látniuk, ami egyébként a felnőttek dolga lenne, például a családtagjaikról – akár kisebb testvéreikről – való gondoskodás. A házimunka a lányok gyermekkorából vesz el és a játékkal, barátkozással, tanulással töltött idő rovására megy.
Egyes országokban ráadásul könnyen szexuális erőszak áldozataivá válhatnak, miközben tűzifát gyűjtenek vagy vizet hordanak.

Hol a legrosszabb lánynak lenni?

 A Save The Children elkészítette azt a listát, mely megmutatja, hol a legjobb és a legrosszabb lánynak lenni, a halálozási arányoktól kezdve a nemi egyenlőségig. A Save the Children szervezet 144 országot vizsgált meg, a csecsemőkori halálozás, a gyerekházasságok, az oktatás szempontjából, illetve ehhez hozzávették a női képviselők arányát a férfiakhoz képest. Az élen Svédország végzett, ezt követte Finnország, Norvégia és Hollandia. Az utolsó helyeken Csád és Niger végzett. Magyarország a 41.helyen végzett. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a tökéletes étlap válogatós gyerekeknek

Primilla 2016. október 16., vasárnap 13:13

Határozottan frusztráló élmény, és a legtöbb szülő nem is bírja sokáig cérnával, amikor beülnek egy étterembe (kimondottan étkezési céllal), a gyerek meg csak a vállát vonogatja a kérdésre, hogy mit enne.

A helyzetnek persze léteznek frappáns megoldásai (kommentben kérjük a javaslatokat), és mi is találtunk egy jópofát a minap a Bored Pandán. Alighanem a gyermeklélek nagy ismerői dolgozhatnak abban a pennsylvaniai étteremben, ahol kifundálták az alábbi étlapot.

Az étteremben a következő gyermekmenüket lehet kapni a célcsoport válaszának megfelelően:

Ezzel azért tudnánk mit kezdeni
Ezzel azért tudnánk mit kezdeni
Távolról sincs vége, olvasson még »

A beledumálós nagymama: török átok

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 16., vasárnap 09:42

Amikor gyermek születik, nagyon nem mindegy, milyen hátországgal rendelkezik az ember nagyszülői téren. Ha van olyan, akire igazán és jó szívvel lehet támaszkodni, az valóságos áldás. Ha az első gyerek érkezett, akkor azért, mert most alakítanak ki új életformát, és rázódnak bele a szülői szerepbe, ha a többedik, akkor azért, mert sok szervezést igényel a különböző életkorú gyerekekről való gondoskodás összehangolása.

Csakhogy vannak anyák és apák, akik inkább vállalnak több terhet, kevesebb alvást, plusz nehézségeket, csak hogy ne kelljen elfogadniuk a szüleik, illetve anyósuk, apósuk segítségét. Ők általában úgy érzik, túl nagy lenne az ára, ha bevonnák az eggyel idősebb generációt. Vagy, mert eleve kezeletlen feszültségek voltak a kapcsolatukban, és nem szeretnék közelebb engedni a nagyszülőket, vagy az unoka érkezése kapcsán merültek fel új konfliktusok.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan lehet elnyerni a tizenéves elismerését?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 15., szombat 19:39

Sokan előre félnek tőle, hogy mikor beköszönt a kamaszkor, el fog romlani a kapcsolatuk a gyerekkel. Akinél eleve vannak súrlódások, azért szorong, hova fajulhat ez még, akinek pedig igazán bensőséges a kapcsolata a gyerekével, úgy érzi, van mit veszítenie. Vajon tényleg törvényszerű, hogy ne legyünk jóban a kamasz gyerekkel? Nézzük, mi az, ami a szülőn múlik! 

Először is fontos leszögezni, hogy bár átfogóan szoktunk beszélni a kamaszkorról, a kamasz gyerekek ugyanolyan különbözőek, mint ahogy már a kisbabáknál is megmutatkozik a különböző temperamentum, a dackorszak is sokféle, és minden szülő, akinek több gyereke van, tapasztalja, hogy az egyikkel könnyebben egymásra hangolódnak, míg a másikkal nehezebben jönnek ki. A kamaszkor sem teszi egyformává a gyerekeket, még ha el is mondható általánosságban, hogy a kritikai érzéke bizonyára meg fog nőni a csemetének, és valószínűleg az eddiginél is érzékenyebb lesz arra, mennyire hiteles a szülő.

shutterstock 270919607
Távolról sincs vége, olvasson még »

A gólya hozza a gyereket - már ha sikerül a kiszállítás

Miklya Anna 2016. október 15., szombat 08:08

Gondolom nem csak nálunk, hanem minden családban központi kérdés a lesz-e újabb tesó, és ha igen, mikor, és ha van újabb tesó, akkor lesz-e még egy, és ha igen, mikor, és amúgy meg anya, hogyan készülnek a gyerekek. A Gólyák című film azzal a régi és klasszikus felnőtt dumával játszik el, hogy a gyereket a gólya hozza, a végeredmény azonban épp olyan felemás, mintha alaposan végiggondolnánk az alapteória logikáját.

unnamed (1)
Fotó: intercom

A gyerekem, aki látott már ennél vadabb dolgokat is, és zsenge kora ellenére nyilván tisztában van vele, hogy a gyerekeket nem a gólya hozza, teljesen megkavarodott ettől az alapállítástól, és a maga hatéves komolyságával próbálta megoldani a film logikai bukfenceit. Abból pedig van egy pár.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés