Miközben Ascotban az Audi Polo Challenge zajlott Vilmos és Harry herceg részvételével, itthon, Budapesttől 30 kilométerre, Tabajdon is nagyszabású lovaspóló eseményt tartottak, a Diplomats Challenge Cup-ot: ön még sose hallott magyar lovaspólóról? Nincs egyedül, pedig mint kiderült, a lovaspólónak komoly hagyománya van Magyarországon és a hazai csapatok simán felveszik a versenyt külföldiekkel.
A Tabajdi Magyar Polo Club 1999 óta folyamatosan fejlődik, két full size pálya, argentin edzők és minden szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll ahhoz, hogy a tagok nemzetközi szinten űzzék a pólósportot. Évente több nemzetközi és hazai tornát rendeznek, tagjaik külföldi bajnokságokon is sikereket érnek el (például 2010-ben újra magyar válogatott csapat indulhatott az Európa Bajnokságon). Jelenleg körülbelül hatvan lovuk van 36 hektárnyi területen. Minden évben több nemzetközi Kupát rendeznek, ezek közül kiemelkedő a hagyományosan szezon elején tartott Diplomats Cup, a július első hétvégéjén rendezett Summer Cup (idén a Nemzetközi Lovaspóló Szövetség a FIP hivatalos Cup of Nations, 3-5 gólos EB rendezvénye lesz) és a szezon vége előtt, augusztus 28-30 között megrendezett Gróf Andrássy-Herend Cup: mi a május 31-i Diplomats Cup-on vehettünk részt, hogy kicsit bepillantsunk a póló világába.
A két mérkőzés – az első mérkőzés győztese a II. helyezésért küzdött, majd az I. helyezésért folyt küzdelem – mellé rendezett fogadás nagyon elegáns, a megfelelő öltözet vendégként kötelező, a hölgyeknek például ajánlott viselet a ruhához színben és stílusban igazított kalap: olyan volt az összkép, hogy azon se lepődtem volna meg, ha besétált volna Emily Blunt, mint az ascoti versenyre. A vendégkör tehát nagyon elegáns, üzletemberek, diplomaták, színészek járnak pólót nézni és a meccsek közt kapcsolatot építeni, beszélgetni. A tabajdi pólóklub elnöke dr. Ivanics György plasztikai sebész: neki egész családja pólólázban ég, fia – akárcsak ő – részt vett a mérkőzésen, lánya vezette a közvetítést, felesége a Női Polo Club tagja.
„Az 1880-as évek óta jelen van az országban ez a lovassport, az Andrássyak hozták be. Ők akkor olyan híres, a magyar történelmet befolyásoló családnak számítottak, mint a Kennedyek az USA XX. sz-i történelmében.) Akkoriban mindenhol a világon az arisztokraták sportjának számított a póló. (A Perzsa sah, Kínai császár, Indiai Maharadzsák is űzték e sportot, e hagyományt az angol királyi ház tagjai manapság is folytatják.) Mostanság azért hallunk róla kevesebbet, mert manapság nem annyira meghatározó a lovak szerepe, korábban a ló a legfontosabb társa és munkaeszköze volt az embernek, akkoriban ez a sport is sokkal fontosabb volt. Harci játéknak számított, aki katonatiszt volt, annak pólóznia illett. Én ifjúsági díjugratóbajnok voltam, de a tanulmányaim mellett nem tudtam kellő szinten folytatni: ekkor elkezdtem a távlovaglást, (pl. a Budapest-Balaton 100km-es távon) majd megtaláltuk a pólót. Ez már az újkori póló. A második világháború előtt a magyarok élvonalban voltak, de a háborút követően egyszerűen megszüntették a pólót, azt mondták, hogy ez túl úri sport a szocializmushoz. Amikor a rendszerváltást beindult, akkor kezdtük újra az egészet” – feleli dr. Ivanics kérdésünkre, hogy miért és mikor vágott bele a pólózásba.
A póló története röviden
A pólósport gyökerei a körülbelül 600 évvel Krisztus előtti Perzsiáig nyúlnak vissza, onnan terjedt el a térségben, majd az Indiában állomásozó angol lovastisztek fedezték fel 1850 körül Európa számára ezt a sportot – írja a Wikipedia. 1859-ben alapították az első angol Polo Clubot. A XIX. század végén jut el a póló Amerikába, onnan Argentínába, ahol nemzeti sporttá válik. A lovaspóló a XX. század első felében többször is szerepelt az olimpiai sportágak között, kétszer az angolok győztek, háromszor az argentinok, az 1936-os olimpián a magyar csapat 4. helyezést ért el.
Akkoriban már bőven pólóztak a magyarok is, gróf Andrássy Géza szervezte meg az első pólócsapatot 1896-ban és a gróf Széchenyi István által alapított lóversenypályán zajlott ez évben az első játék. Az első nemzetközi mérkőzést 1900-ban, Bécsben játszotta a korábban alapított Budapesti Polo Club. Az első világháború a sportnak is betett, de 1927-ben Heinrich Borwin, Mecklenburg hercege segítségével újjászületett ismét a póló, beindult a játékosok és lovak képzése, ennek eredménye az 1936-os olimpiai siker, majd 1939-ben az Európa Bajnokságon elért győzelem. A történelem ezek után nem volt kegyes a hazai pólóval, melyet hagyományosan úri sportként könyvelnek el, így a 30-as évek sikerei után a rendszerváltásig kellett várni arra, hogy újraéledhessen.
1993-ban két, Amerikát megjárt magyar ötlete nyomán néhány lelkes lovasember újjá alakította a Budapesti Polo Clubot Dvoracsek György vezetésével a Káli- medencében. 1997-ben, az első nemzetközi mérkőzés megrendezése óta itt nyílt rendszeres lehetőség az új játékosok csatlakozására. 1999-től kezdődően a Tabajdi réten is megindult a pólósport tevékenység, és a rét mellett fokozatosan kiépült a Magyar Polo Club által működtetett Lovaspóló Központ. Manapság a lovaspólózáshoz szükséges teljes infrastruktúra kiépült. Jelenleg itt, Tabajdon található Magyarország legnagyobb póló klubja, az 1927-ben alapított Magyar Polo Club, melynek vezetője Dr. Ivanics György. Jelenleg itt edz a magyar válogatott, és az utánpótlás kerettagok is, valamint a női póló csapat.
Forrás: Wikipedia
A versenyzők összeszokott társaság, hisz egész évben együtt edzenek, játszanak a versenyeken: furcsa, de a nagy elegancia mellett az esemény hangulata mégse feszengős, hanem olyan családias, mint bármilyen lovas háziversenyen, ahol összegyűlnek a lovasklub tagjai, hogy összemérjék tudásukat – csak épp a családtagok nem szendvicset esznek, hanem a Gundeltől kapják az ebédet és villányi borokat ihatnak, nem tréningben vannak, hanem koktélruhában. A kupát ünnepélyes megnyitóval kezdik, ami után a vendégek vagy a sátorban társalognak tovább, vagy a pálya mellől drukkolnak a csapatoknak. A 270 méter hosszú és 140 méter széles pálya lóhátról nézve valószínűleg nem olyan hatalmas, nézőként azonban nehéz követni a játékot, főleg, ha az embernek nem sok fogalma van a szabályokról.
„Azért kell ilyen hosszúnak lennie a pályának, mert amennyiben rövidebb, mondjuk 100 méteres, akkor egy jó játékos egyik oldalról a másik kapuba egyszerűen egy ütéssel eljuttatná a labdát. Muszáj, hogy ilyen hosszú legyen tehát a pálya, hogy a profi játékos is csak félpályáig tudja felütni a labdát az alapvonalról” – tudjuk meg dr. Ivanics Györgytől. Egy csapat 4 játékosból, egy mérkőzés négy „chukkerből”, azaz négy hétperces negyedből áll. A chukkerek közt a játékosok lovat cserélnek, mert nagy megterhelés az állatok számára a folyamatos sprintelés, fordulások. „Négy póni az ideális, mert akkor már minden chukerre másik pihent lovat lehet vinni. A profi versenyző nem chukkeren-ként megy egy- egy lóval, hanem a chukker felénél is tud cserélni, menet közben átugorva a pálya szélénél másik lóra, (így a lovak megosztva két fél chukkert játszanak) ami sokkal kíméletesebb a lónak” – teszi hozzá dr. Ivanics.
Mostanra már biztos kitalálta, hogy nem olcsó sport ez. Azonban dr. Ivanics azt mondta, hogy saját tapasztalatából tudja: semmivel sem drágább a póló, mint az eredményes díjugrató sportjátékos költsége, melynek feltétele legalább 3-4, jóval drágább díjugrató ló megléte. A pólót is el lehet kezdetni 1 lóval, vagy akár a klubtól bérelt lóval is, ez is a Magyar Polo Club újkori stratégiájának része, ráadásul egyesületük közhasznú, így támogatásokat is felhasználhat, mely befolyt támogatások mértékétől függően térítésmentesen, vagy igen kedvezményes keretek között folytathatják tevékenységüket a sportolók. Mivel ez igen elegáns sport, elegáns termékek forgalmazói támogatják e sportrendezvényeket is.
A póló látványos, leköti az embert, ahogy a lovak neki iramodnak és vad vágtában húznak a labda után, majd a pillanat törtrésze alatt megtorpannak és fordulnak. Külső szemlélőként a játék nagyon megterhelőnek és veszélyesnek is tűnik: nem elég biztosan ülni a lovon és irányítani azt, még az ütővel is tudni kell bánni, gyorsan kell tudni reagálni adott helyzetre, csapatban kell gondolkozni és pontosan kell tudni célozni.
A veszélyességről még annyit, hogy a pólólabda nagyot tud ütni (azt el se akarom képzelni, mi történik, ha fejbe talál), de akár a sporttárs is fejbe verhet minket véletlenül az ütőjével (nem szép látvány), és akkor az esésről még nem is beszéltünk. A játék biztonságát épp ezért sok szabály (pl: pólósisak, térvédő kötelező használata) erősíti, ezek közül a legfontosabb a "Right of Way", a "vezérvonal", vagyis a labdához vezető út elsőbbségének joga. A megütött labda haladási iránya "kijelöl" egy utat és az a játékos rendelkezik "Right of Way" jogával, amelyik leginkább a labda haladásának útvonalában halad, úgy, hogy közben jobb kezében lévő ütőjével megüthesse a labdát. A másik lovas (megfelelő biztonságos feltételekkel történő) eltolása a vonalról viszont nem szabálytalan, azaz a lovunkkal megpróbálhatjuk a másikat leszorítani.
A versenyzők általában munka mellett pólóznak, hétvégente, vagy hétközben estefelé tudnak edzeni, a téli szezonban pedig inkább tereplovaglással tartják magukat és a lovakat formában, tehát nem profi sportolók. Viszont minden négy fős csapatban van egy argentin játékos, aki edzőként is dolgozik a Magyar Polo Clubban: ők profik, és ők segítenek a lovak képzésében, a versenyfelkészülésben is. (Amelyik magyar játékos megteheti, télen Argentínába megy edzőtáborozni.) A kezdetekben elég egy ló, de hogy színvonalasabban pólózzon valaki, már minimum kettő, vagy több kell. "A megfelelő szintű tanuláshoz profi argentin edző kell, aki irányítja a csapatot: sok helyen próbálják argentinok nélkül játszani a pólót, de az nem ugyanaz. Amit itt lehet látni, azt nem lehet megoldani anélkül, hogy ne legyen egy legalább 2-3 gólos játékos, aki feladja a labdát és irányítja a játékot: ennek a sportnak ez is a specialitása, az edzőnek/csapatkapitánynak is a pályán kell lennie, hiszen a nagy pálya miatt szélről nem tudna irányítani. Ők professzionálisak, egyszerre fizetik őket azért, hogy tanítsák az embereket és irányítsák a játékot. Ez egy fantasztikus sport, ahol amellett, hogy a lóval kialakul egy kötődés, a csapatmunka, a pillanatnyi koncentráció, és a taktika is nagyon számít, sokkal bonyolultabb, mint amikor az ember díjugratásban végigmegy a pályán” – mondja dr. Ivanics György.
A lovaknak hivatalosan „polo pony” a megnevezésük, de valójában már nem póni méretűek, csak valamikor még az Indiába vitt angol lovakhoz képest voltak kicsik. A Tabajdi versenyzők lovai javarészt argentin származásúak, Argentínában tenyésztik és képzik ki őket (de már a Magyar Polo Clubban is elindult a tenyésztésük). A „polo pony” az argentin criollo fajta és az angol telivér keresztezéséből fejlődött ki és nagyon jól képzettnek kell lenniük: az ideális pólóló engedelmes, gyors, robbanékony és fordulékony, nem ijedős és érti a játékot, szinte úgy megy magától a labda után, mint a kutya az eldobott csont után. És persze együtt tud működni lovasával: ahogy minden lósportban, itt is elengedhetetlen a ló és lovas közti összhang. Ha érdeklik a pólólótenyésztés részletei és tud angolul, ide kattintva képet kaphat a dologról.
De mi ez az argentin-mánia? „Argentinában hatalmas nagy mezők, pampák vannak, a pampákon tehéncsordák, terelésükhöz lovagolni kell. Ebben az országban még munkaeszköz a ló. Ők kisgyerekkoruk óta tudnak lovagolni, és adottak a nagy mezők, ahol tudnak pólózni. Nekik nem kell lovat vásárolni és mezőt létrehozni, hogy pólózzanak, mert kiskoruk óta ebben élnek. Náluk ez nemzeti sport is. Olyan tudásuk van, ami pótolhatatlan” – mondja dr. Ivanics. Miközben a pályán egymásnak feszültek a csapatok, és lassan eldőltek a helyezések, a vendégsereg evett, ivott, adományozott (a Tabajdi Oktatásért és Ifjúságért közalapítványnak) és várta a kalapszépségversenyt. Merthogy a mérkőzések után közvetlen díjazták a legszebb kalap tulajdonosát (az argentin nagykövet felesége nyert), aztán tomboláztak kicsit, majd jött az ünnepélyes díjátadó, ahol nemcsak a csapatok, hanem a legjobb játékosok és a legjobb ló is kitüntetésben részesült.
A Diplomats Challenge Cup-on 2015-ben a Team Cassiopea nyerte a Herendi porcelán kupát, második helyezést ért el a Team Professio, dr. Ivanics György csapata, harmadik lett a Team Petite Genève, negyedik a Team Royal Diamonds, de a legnagyobb ovációt – és a legszebb virágkoszorút – a legjobb ló, Virtuosa kapta.
