Pataki Ági története nem csupán egy ismert modell pályáját rajzolja ki, hanem egy olyan életutat mutat be, ahol a véletlenek, a kitartás, a szenvedély és a személyes kíváncsiság érdekes módon alakította az eseményeket. Interjú.
Pataki Ági számára az évek során a filmezés vált az igazi szenvedéllyé, olyannyira, hogy mára nem csupán alkotóként, hanem a filmes világ szervezőjeként is aktívan jelen van: részt vesz különféle filmes események, így a Magyar Filmszemle előkészítésében és lebonyolításában is.
Úgy gondolom, nagyon fontos tudni, mit nem tudunk, legalább annyira, mint tisztában lenni azzal, mit tudunk. Ha ezt felismerjük, és úgy vágunk bele valamibe, hogy mások tehetségére is támaszkodunk – nem kihasználjuk, hanem partneri kapcsolatokat építünk –, akkor lehetünk igazán hatékonyak. Én legalábbis így működöm
– mondta el beszélgetésünk kezdetén. Személyes találkozásunkra egy termékbemutatón került sor, ahol Ági saját brandje, a Helia-D-vel közös Titok névre keresztelt termékcsalád új kollekciója debütált.
Mi volt az a fordulópont az életében, ami a filmes szakma felé terelte?
Véletlenül kerültem át a filmezés világába. A férjemet, Kovács Gábort kereste meg Rudolf Péter, hogy kapott egy nagyon jó forgatókönyvet. A férjem is elolvasta, az üzlettársai is elolvasták, sőt, én is elolvastam, és mindannyiunknak nagyon tetszett.
Ez volt az Üvegtigris első része.
Akkor Rudolf Péter már sztár volt, de rendezőként még nem debütált, az író is ismeretlen volt, így nagyon nehéz volt pénzt szerezni a filmre. Állami támogatást első körben nem is kapott. Itt léptem be én a képbe, az ismertségemet kihasználva kezdtem el felkeresni a lehetséges szponzorokat, kilincseltem a támogatásért, így össze tudtuk hozni a filmet. Akkor már rég üzlettárs voltam, de producerként ezek voltak az első igazán izgalmas lépéseim.
A szponzorkeresés annyira jól sikerült, hogy mire több támogatót megnyertünk a filmhez, akkorra már az állami támogatás is megérkezett. Így kerültem bele a filmes szakmába és nagyon megszerettem.
Szép számmal akadtak különböző területeken kivitelezett projektjei, a modellkedéstől az üzlet világán át egészen a filmezésig. Melyik nőtt leginkább a szívéhez?
A filmezés jelenti a legnagyobb örömet és a legnagyobb kihívást is. Ez egy olyan koncentrált munka, olyan sok emberen múlik az, hogy milyen lesz az eredmény, hogy ez nagyon nagy figyelmet igényel.
Itt nem csak az én akaratom, az én elvásáraim érvényesülnek, itt egy nagyobb csapatban kell elérni az eredményeket, ez pedig nagyon izgalmas.
Persze a saját brandem is a szívem csücske. Büszke vagyok rá, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy 70 évesen kezdik el a saját márkájukat felépíteni, és én bizony akkor kezdtem el. Rengeteg kihívással jár, nagyon sokat tanulok is közben – a hatóanyagok beépüléséről, hogy mi mivel párosítható, vagy éppen mi az, ami üti egymást egy készítményben – de a filmezés maradt az igazi szenvedélyem.
És melyik irányvonalra a legbüszkébb?
Egyértelműen a filmes irányvonalra vagyok a legbüszkébb. Rengeteg siker tudhatunk a magunkénak. Minden film egy külön fejezet az ember életében, mégis összeáll egy nagy egésszé.
Ez az egész pedig a legmeghatározóbb része az életemnek. Annak ellenére is, hogy a modellkedés hozta meg a sikert, a filmezésben tudok igazán kiteljesedni.
Érdekes, hiszen a filmezésben múlik rajtam a legkevesebb, ott vagyok a legkevésbé a középpontban, mégis ezt szeretem a legjobban. Ennek egyik oka, hogy én nagyon-nagyon szeretek tehetséges emberek közt lenni, szeretek velük együtt, csapatban gondolkodni.
Én nagyon sok sikert értem el az életemben, de ezt mindig másokkal együtt, sohasem egyedül.
Így büszke vagyok arra is, hogy sikerült azokkal az emberekkel együtt dolgoznom, azokat az emberek “választani” magam mellé, akikkel ezeket a sikereket el lehetett érni.
Egy olyan embernek, aki ennyire ismert – aki sokáig a mindennapjaik része is volt, ha csak fotókon és plakátokon is – állandóan szembesülnie kell a kritikával. Hogyan kezeli ezt?
Amikor egy filmünket kritizálják, az mindig nagyon érzékenyen érint. Többféle kritika létezik: van az értő kritika, és van, amit az érzelmek irányítanak. Az értő kritikát el tudom viselni, akkor is, ha negatív, de az indulatok vezérelte kritikát nagyon rosszul viselem – még akkor is, ha pozitív.
Számomra a kritikának a lényege az objektivitás lenne, ez pedig egy érzelemvezérelt megnyilvánulás esetében többnyire nem kivitelezhető. Éppen ezért az ilyen típusú kritikákról nem veszek tudomást, ezekre nem reagálok.
Pontosabban abban az esetben reagálok a negatív kritikákra is, ha annak van értelme, ha objektivitásból fakad. Abba beleállok, akár egy vitába is, de az érzelemvezérelt kirohanásokkal nem foglalkozom.
Figyelemre méltó karriert tud felmutatni. Sok olyan történés és projekt volt az életében, amit ki lehetne ragadni, amikről külön is megjegyezhető lenne a neve. Minek örülne, miért emlékezzenek önre?
Az utókor a filmjeim alapján emlékezzen rám, ennek örülnék a legjobban. Hogy melyik alapján? Nehezen emelek ki egy alkotást. Egyrészt mindent nagyon élveztem, másrészt sok film esetében nem mi voltunk az egyedüli producerek, vagyis nem csak hozzánk kötik ezeket az alkotásokat.
Ha egyet kellene kiemelni, akkor az Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmje lenne, még akkor is, ha ebben nem csak mi végeztük a produceri feladatokat.
De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az egyik kedvenc filmem, függetlenül attól, hogy részt vettem-e a létrejöttében, vagy sem.
Ha visszamehetne az időben, milyen tanácsot adna önmagának az életére vonatkozóan?
Ha tanácsot adhatnék a fiatal önmagamnak, akkor ez lenne az: kezd el előbb! Ha tehetném, előbb kezdenék el filmezéssel foglalkozni, előbb fordulnék ebbe az irányba, és előbb kezdeném el az önmagammal való foglalkozást – abban az értelemben, ahogyan most teszem.
Úgy gondolom, előbb kellett volna megérteni, hogy a szépség mennyire múlik a belső támogatáson – a tápanyagbevitelen-, és a külső támogatáson – a krémeken-, pontosabban ezeknek a komplexitásán. Ezt ha előbb tudom, ha előbb meglátom az egészség-szépség komplexet, ha tudom, hogy ezekre egyszerre is lehet fókuszálni, annak nagyon örülnék.
Koromból is adódik, hogy ezzel csak most kezdtem el igazán behatóan foglalkozni, hiszen amikor fiatal voltam, ez a szemlélet még nem létezett.
Ráadásul ezt a tanácsot nem az üzlet szempontjából adnám magamnak, hanem éppen önmagam miatt.
Ha szereted a filmek világát, akkor olvasd el Dyga Zsombor rendezővel készült interjúnkat is!
