Pataki Zita csak akkor ad interjút, ha van mondanivalója. A bulvárszereplés távol áll tőle, soha nem akarta, hogy a csapból is ő folyjon. Szavai, tettei nem ok nélküliek. Így volt ez mindig, amikor nyíltan, segítő szándékkal megosztotta magánéletének legfontosabb eseményeit a nyilvánossággal. A televízióból ismert időjárás-jelentő ezért tudott csaknem harminc éven át mindig hiteles maradni.
Pataki Zitának most is van mondanivalója. De már mást üzen, mint akkor, amikor a gyermekáldásért küzdött.
Mindig is nyíltan beszéltél a magánéletedről, és azokról a megpróbáltatásokról, amelyeken az elmúlt időszakban nőként keresztül mentél. Hogy látod most azt a küzdelmet, amit azért vállaltál, hogy anya lehess?
Épp nemrég beszélgettünk a férjemmel arról, hogy ez a téma az életünkben mennyire háttérbe szorult. Nagyon érdekes, hogy nemcsak, hogy a közös életünkben nem téma, de a barátaink között sem, pedig születnek gyermekek a környezetünkben. A legjobb barátnőm nemrég szült, lombikkal sikerült teherbe esnie, mégsem beszélgettünk arról, hogy velem mi történt, hanem egy nagyon boldog babavárásban volt részünk. Május elején meg is született Mirkó.
Nagyon fantasztikus, hogy így tudok örülni egy kisbabának, és ezek az élmények nem idézik fel bennem a saját nehézségeimet. Éppen ezért már nem szeretnék erről beszélni, mert a lelkem megnyugodott, és már nagyon sok idő, hat év eltelt a történtek óta.
Emellett nem is érzem hitelesnek, hogy 50 feletti nőként az évekkel azelőtti küzdelmeimről beszéljek azoknak a 20-30 éves nőknek, akik ma küzdenek ugyanazzal a problémával.
Őket a saját korosztályuknak kell megszólítani, az sokkal hatásosabb, hiszen az én korombeliek legtöbbje már nagymama.
A személyiségedet, a nőiségedet hogyan befolyásolta a gyermekért való küzdelem?
Nagyon érdekes, hogyha meghallom a nőies jelzőt, akkor azt nem társítom az anyasághoz vagy a feleség szerepemhez. Sokkal inkább egy derűs, határozott, érzelmeiben érett személyiséget látok, és ezt is erősítem magamban. Nálam a nőiesség ezekben a jelzőkben mutatkozik meg. A magabiztosságom mindig egy nagyon erős magból táplálkozott, amit annak köszönhetek, hogy kicsi koromban a szüleim sokszor dicsértek, a céljaimat mindig sikerült elérnem, a temperamentumom pedig egy kifejezetten nyugodt, derűs személyiséget tükröz. Történhet bármilyen kudarc az életemben, legyen az párkapcsolati csalódás, egy gyermek iránti vagy egy betegséggel való küzdelem, soha nem kérdőjeleztem meg a nőiességemet vagy a személyiségemet. Mindig egy problémát látok, amit meg kell oldanom, és ebben soha nem vittem bele az egész személyiségemet. Talán ezért van az, hogy számomra a nőiesség nem függ össze az anyasággal.
Nehezen engedted el az anyaság iránti vágyat?
Igen, de amit megéltem, az sokkal inkább veszteség volt és nem elengedés. Veszteség esetén ugyanis nincs kontrollunk arra, hogy a helyzeten változtassunk, főleg akkor, hogyha valamilyen betegség van a háttérben. Amin én keresztülmentem, az sokkal inkább hasonlít egy gyászra, mint egy szándékos folyamatra, hogy valamit el tudjak engedni. Nagyon érdekes, hogy most, ennyi év távlatából látom igazán, hogy én leginkább azt szerettem volna, az volt a vágyam, hogy a férjem lásson anyaként, hogy őmellette éljem át az anyaságot.
Legkevésbé a társadalmi elvárások érdekeltek, leginkább annak örültem volna, ha van egy gyümölcse a szerelmünknek.
A férjem azonban mindentől függetlenül fantasztikus nőnek tart, és ha ezt én is így élem meg, akkor egy nagyon elégedett, boldog nő lehetek mellette.
A krízishelyzetek és a nehézségek feldolgozásában segítségedre volt, hogy coach diplomával is rendelkezel?
Ó, nagyon-nagyon sokat segített. Saját magamon is megtapasztaltam, hogy az érzelmek megélésének és az érzelmi nevelésnek milyen fontos szerepe van. Nagyon sajnálom, hogy az iskolai oktatásnak nem része az érzelmek megismerése, megértése, kifejezése és szabályozása, pedig azt látom, hogy a klienseim közül, akiknek mindezt megtanítom, tízből tíznek szüksége van rá. Az érzelmek helyes kezelése, szabályozása és megfelelő kifejezni mind-mind segített és nagy biztonságot adott akkor, amikor a filmünket készítettem. De ugyanilyen fontos a határok kijelölése is, mert a gyerekvállalás nehézségeivel küzdő nők hozzám hasonlóan jól tudják, hogy milyen határokat tudnak átlépni néha a rokonok vagy barátok. A kudarcok feldolgozásában segített, hogy ismerem a megküzdési stratégiáimat, és tudok ezekről nyíltan kommunikálni. Például adott esetben elmondom az anyukámnak vagy a férjemnek, hogy mire van szükségem, mert a szükségletek kifejezése is rendkívül fontos.
Soha nem bántad meg, hogy sarkig tártad a kapukat, és beengedted a nyilvánosságot a magánéletedbe?
Egyáltalán nem. A szónak egy bizonyos értelmében nyitottan élem az életemet. Ha megyek az utcán, mindenkinek köszönök a faluban, bárkivel váltok néhány kedves szót, és akkor ott jelen is vagyok abban a párbeszédben. Ugyanakkor egy erdőszéli kis faluban élek, ahol természetes az egyedüllét és a zárkózottság. A nyitottságomat egyébként nagyon-nagyon megkönnyíti, hogy nincsenek titkok az életemben. A legtöbb embernek épp a megélt fájdalmai, a szégyenérzet vagy a bűntudat miatt vannak titkai. Nekem ilyen értelemben nincs tabum. De nagyon figyelek arra, hogy a nyitottságom ne kitárulkozás legyen. Nekem fontos, hogy nem minden csapból én folyok, ezért van az, hogy évente egyszer, maximum kétszer adok interjút, és csak olyan témában, ami számomra fontos. Egyértelműen a segítő szándék vezérelt akkor, amikor a magánéletemnek egy jelentős részét megosztottam másokkal. Ha én valamiről beszélek, annak mindig van valamilyen oka, arra mindig van magyarázatom.
Nemcsak bölcs, hanem okos nő is vagy, bölcsész és jogi oklevéllel is rendelkezel, sőt coach-ként is diplomáztál. Miért érezted szükségét, hogy több területen is szakértelmet szerez?
Számomra a tanulás sosem volt nehéz. Az első diplomám teljes szívemből elhivatottságból született, úgy éreztem, pedagógus vagyok, és tanítani akarok. Azt is tudtam, hogy kamaszokkal akarok foglalkozni. Bármilyen szakom lehetett volna, mert a földrajzot éppúgy imádtam, mint a történelmet és a magyart. Talán csak a testnevelés nem jöhetett volna szóba, mert ahhoz több képesség kell. Végül az irodalmat és a nyelvtant választottam főcsapásként, de amikor elvégeztem az egyetemet, telítve volt a tanári pálya… mert volt bizony ilyen is. Először a Pest Megyei Gyermek-, és Ifjúságvédelmi Intézetben, ami ma már Gyermekjóléti Szakszolgálat, kaptam állást, ott lettem örökbefogadási előadó. Itt a főnököm rögtön látta rajtam, hogy mennyire határozottan, agilisan kezelem az ügyeket, és ő tanácsolta, hogy jelentkezzek az Államigazgatási Főiskolára. Így szinte rögtön a tanárképző után sikeresen fel is vettek. Ekkor derült ki, hogy ha itt valaki jeles diplomával végez, akkor felvételizni sem kell a jogi egyetemre, amit így csak négy év alatt végeztem el. Gondoltam, miért ne, hiszen nagyon hasonlót tartottunk az Államigazgatási Főiskolán, így beiratkoztam a jogi egyetemre, miközben otthagytam a gyermekvédelmet, és elmentem tanítani. A tanítás alatt jöttem arra rá, hogy még több pszichológiát kell ahhoz tanulnom, hogy megértsem az emberi vagy a gyermeki lélek működését. Találtam egy nagyon különleges képzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, és azt is elvégeztem.
Mindig is kíváncsi voltam és érdeklődő, ami ráadásul az esetemben egy életen át tart.
Csaknem 30 éve vagy képernyőn, a legtöbb időt időjárás-jelentőként töltötted ott. Nem szeretted volna más műsorokban, más területen is kamatoztatod a tudásodat?
Hálás vagyok a sorsnak, hogy több diplomámat egyszerre használhattam. Például a jogi diplomámat azonnal kamatoztattam, mert a Bíróképző Akadémia felkérésére oktatóként jártam az országot, és a bírósági alkalmazottaknak tanítottam meg, hogyan kell használni az akkor bevezetett számítógépes programokat. Emellett az RTL kiengedett többször is műsort vezetni, a Gazdasági Rádióban több éven át ment a Hétfő – egy nő című műsorom, ami még mindig hallható, átadtam valaki másnak, mert én már sajnos nem bírtam. De ment az RTL-en az Év hotele című műsor, aminek több évadon keresztül a műsorvezetője voltam, és az országban utazva hoteleket teszteltem. Az időjárás mellett legalább 5-7 évente volt valami más is, amivel foglalkoztam. Most például terapeutaként segítek az embereknek. Sokan jönnek hozzám, pedig nem hirdetem magam. Fantasztikus érzés, hogy szájról-szájra terjedek, hogy nem kell reklámoznom magam ahhoz, hogy mindig legyen kliensem.
Kik keresnek meg? Kik kérnek tőled segítséget inkább? Nők vagy férfiak is?
Nagyon színes a paletta, fele-fele arányban vannak nők és férfiak is, és van gyerek is 11 éves kortól. Ami a legszomorúbb, hogy szinte csak szorongó gyerekeket küldenek hozzám orvosok. Nagyon elszomorít, hogy milyen sok gyerek szorong, ami az utóbbi éveimet nagyon meghatározta, nem egyszerű látni ezeket a sorsokat, de szerencsére hatékonyan kezelem ezeket a helyzeteket, és nagyon jó látni a boldog gyerekeket és a szüleiket, amikor sikerül megküzdeniük a szorongással. Az utolsó lombikfilm, és a velünk történtek felvállalása után egyértelmű volt, hogy foglalkozzak olyan párokkal vagy olyan hölgyekkel, akiknél megrekedt a gyerekvállalás, és már van három olyan házaspár, ahol a terápia alatt lett várandós a hölgy.
Nagy öröm ez számomra, de nem sok ilyen családot vállalok, mert a velük való munka jóval megterhelőbb, még akkor is, ha szakmailag és emberileg is fantasztikus érzés, hogy végig kísértem őket ezen a nehéz úttól.
Miután online is dolgozom, a határon túlról, Németországból, Szlovákiából is vannak, akiknek segítek az elakadásokkal való megküzdésben. Férfiak közül főként olyanokkal foglalkozom, akiknek nem erősségük az érzelmek kifejezése. Velük is 2-3 hónap alatt fantasztikus eredményeket érünk el.
Ha tetszett az interjú, olvasd el Jakupcsek Gabriellávalkészült interjúnkat is.
