A viktoriánus korszakról számtalan könyv, film és egyéb műalkotás született, amelyek főként az angol nemességgel foglalkoznak, ám a köznépre és a háziszolgákra kisebb hangsúlyt fektettek. Hogy ők hogyan is éltek valójában, annak jártunk utána.
Nagy-Britannia századának is nevezik a történelemben a 19. századot. Az ipari forradalom időszaka, a gyarmatosítás csúcsa, a politikai reformok érája volt ez az időszak, mely uralkodója, Viktória királynő neve nyomán viktoriánus korként vonult be a történelembe. S bár az uralkodó politikai elit irányította a birodalmat, az alacsonyabb társadalmi lépcsőfokon álló köznép és az őket közvetlenül kiszolgáló szolgálóik nélkül mivé is lettek volna?
A viktoriánus kori, vidéki Angliát hatalmas kastélyok és udvarházak, éppen átalakuló hűbérbirtokok és a gazdasági válság elkerülése érdekében kikényszerített technikai vívmányok jellemezték. A nemesi birtokon számtalan szolga biztosította ura zökkenőmentes életét. De kik voltak ők, s miként is élték mindennapjaikat a ház alagsorában található konyhák, és a tetőtérben elhelyezett cselédszobák között ingázva?
A viktoriánus kor háziszolgáinak nem volt könnyű élete
Az udvarházak legfelsőbb szintje két részre osztva nyújtott apróbb, de felszerelt szobáival viszonylagos kényelmet és biztonságot a ház szolgálói számára. Külön szárnyban éltek a férfiak, külön a nők, hiszen az erkölcsös élet alapvető volt ekkoriban. A szárnyakat kulcsra zárt ajtó választotta el egymástól annak érdekében, hogy még véletlenül se történjen semmi, ami nem illik.
Napjuk hajnalban indult, 6 órakor már készenlétben álltak uraik szolgálatára. A mosogató legény kinyitotta a konyhát, kitisztította és begyújtotta a tűzhelyeket. Megtöltötte a szenesvödröket is, hogy a cselédek a ház minden, uraik által használt szobájában tűz adta, meleg levegő várja a később ébredő munkaadóikat. Mire a szakács megjelent, a serpenyők és üstök is tisztán várták, munkára készen. Hetente legalább két alkalommal nagytakarítottak, ekkor a padlót is tisztára súrolták, homokkal.
A konyhalány eközben az aznapra szükséges hozzávalókat is előkészítette, vizet forralt a reggeli teához, és elkészítette a szolgák reggelijét.
Minden hajnalban tisztaságot varázsoltak a szolgák
A lakáj fél hétkor indult első körútjára, kinyitotta a főszobák ablakain a zsalut, megkezdődött a tüzek begyújtása is. Miután saját egyenruháját kikefélte, uráét is megtisztította, a cipők is csillogtak a munka végére. Az ő feladata volt a késélezés és a lámpák karbantartása is Ekkoriban egyesek még olajjal világítottak, így a kormot is le kellett pucolni az üvegekről. Az értékes üvegekhez senki nem nyúlhatott, ahogy az ezüstneműhöz sem, amit szintén csillogóra törölt, majd a reggeli készülődés utolsó lépéseként az étkezőasztalon elhelyezett tányérok mellé helyezte őket. A lakáj alárendelt cselédlánya az apróbb simításokat végezte a ház urainak nappaliszobáiban és a szalonokban, elhúzta és portalanította a függönyöket, megtisztította a bútorokat, kipucolta a kandallókat, hogy aztán begyújthassanak.
A kandallópucolás azonban korántsem volt egyszerű feladat elektromosság és hamuporszívó híján, ráadásul arra is figyelnie kellett, hogy ruháját és a kandalló környékét se szennyezze be. Ki kellett kaparnia, megtisztítania az alapköveket, majd az ajtó elé helyeznie, hogy a lakáj feltölthesse szénnel vagy fával. A viktoriánus kor vezető családjainak tagjai pedig ekkor még mindig az igazak álmát aludták.
Trükkös próbákat kellett kiállniuk a cselédeknek
A kisebb szőnyegeket kivitte a szobából tisztítani. Hetente legalább kétszer a nagy szőnyeget kézzel is át kellett kefélnie, sarkait felhajtani, és ott is felsöpörni. A por összegyűjtése mellett ez azért is fontos, hogy az esetleg elejtett apró tárgyak, például fülbevalók visszakerüljenek tulajdonosukhoz.
Sok arisztokrata ilyen tárgyak szándékos elrejtésével tesztelte új alkalmazottait. Ha a tárgy nem került elő, az két dolgot jelenthetett: a szolga vagy nem takarított rendesen, vagy zsebre tette azt.
„Ezt követően bezárja a szobát legalább negyed órára, hogy a por leüljön, és megismétli e procedúrát a hasonló szobákban, a zeneszobában és a nappaliban. A por leültével visszatér a szobákba, és erőteljesen végigdörzsöli a bútorokat, mindkét kezében ronggyal” – írja a Törilecke a Tatton Park nyomán.
Mire a ház népe – ami ebben a kontextusban természetesen az urakat és hölgyeket jelenti – felébredt, a szolgáknak szinte láthatatlanná kellett válniuk a kor szokásai szerint. A kemény munka este folytatódótt, munkaadóik visszavonulása után. Mindeközben a szobalányoktól, inasoktól, sőt még a nevelőnőktől is elvárták, hogy tiszta, fehér ingujjú és kötényű ruhában járjanak-keljenek a házban, s az öltözetükön ne legyen semmi nyoma az általuk végzett munkának.
Az urak élete befolyásolta a szolgák időbeosztását
A szolgák élete az urak étkezéseihez és napi teendőihez alkalmazkodott, így a nap első felében, késő délelőtt jutottak először szusszanásnyi időhöz, ekkor ebédeltek, esetenként egy pohár szeszes italt is elfogyaszthattak. A hajnali takarítás után következett a sorakozó a szakács jelenétében, ekkor megbizonyosodhattak a személyzet magasabb rangú tagjai, hogy mindenki kifogástalanul néz ki, és gyorsan meg is reggeliztek. Amint végeztek az étkezéssel, felébresztették az urakat és hölgyeket, behordták a reggeli mosakodáshoz előkészített tisztálkodószereket és a vizet. Segédkeztek az öltözködésben, majd a lakáj és az alárendelt cselédlány tálalta a reggelit. A cselédlánynak ezt követően fontos dolga akadt: a hálószobákat is rendbe kellett tenni. Kandallót tisztítani, szőnyeget porolni, beágyazni, a ruhaneműt megtisztítani. Friss törölközőt készített ki, gondoskodott a folyosók tisztaságáról is.
A konyhában közben már az ebédet készítették elő, hámozták a zöldségeket.
Az urak reggelijét követően asztalt bontottak, kitakarították az étkezőt, a lakáj nekiállt az ezüst és a porcelánok fényesre törlésének. Az ezüsthöz az összes szolga közül csak ő érhetett a viktoriánus korabeli háztartásokban.
Napközben a szakács egyeztette a nap későbbi étkezéseinek menüjét, a lakáj pedig az érkező vendégekre várt, akiket természetesen az inas, illetve, ha szükséges volt, az alárendelt cselédlány szolgált ki. A családi ebéd, az uzsonna és a vacsora során pedig szinte a teljes, fent említett procedúra újra megismétlődött. Természetesen törődni kellett az épületben elhelyezett növényekkel, javítani a ruhákat, mosni és vasalni az ágyneműt is.
A 8 óra pihenés nem járt a szolgáknak
A szolgák este kilencnél hamarabb biztosan nem jutottak vacsorához, hiszen a család étkezését követően a pihentető, esti beszélgetések során is készenlétben kellett állniuk, felszolgálni a teát, a harapnivalót, tenni a tűzre, beengedni vagy kikísérni a vendégeket. Esetenként a vendégek távozását követően még egy késői vacsorával is éltek a viktoriánus korok urai és úrnői. Ha erre is készülni kellett, illetve rendet tenni utána, már közel volt az éjfél, mire a szolgák saját ágyukba kerülhettek, hogy aztán másnap hajnalban kezdődhessen újra a napi körforgás.
Ha érdekel az is, miként éltek a római korban, olvass tovább!
