A 19. századi Amerikában egy bizonyos John Humphrey Noyes úgy vélte, a szex halhatatlansághoz vezet: a megfelelő mennyiségű együttlét mozgósítja a spirituális és mágneses energiákat, amely által követői végül elérik az isteni energia tökéletes szintjét. Hihetetlenül hangzik? 300 ember mégis elhitte.
A legfurább hüllők és rovarok kerültek a viktoriánus kor karácsonyi képeslapjaira: meglehetősen bizarr látványt nyújtottak egytől egyig, amit most galéria bizonyít.
A viktoriánus korszakról számtalan könyv, film és egyéb műalkotás született, amelyek főként az angol nemességgel foglalkoznak, ám a köznépre és a háziszolgákra kisebb hangsúlyt fektettek. Hogy ők hogyan is éltek valójában, annak jártunk utána.
A szinglijelenség régen is ismert volt, azonban egészen más névvel illették azokat a nőket, akik annak ellenére sem mentek férjhez, hogy a társadalom úgy gondolta róluk, hogy már eladósorban vannak.
Régen, a viktoriánus Angliában látogatók és újságírók özönlöttek a magukat sokszor halálra éheztető, mai szemmel anorexiás kamasz lányokhoz abban reménykedve, hogy csodatévő képességek birtokában vannak.
A viktoriánus kori Londonban virágzott a prostitúció: aki igényelte, akár külön e célból létesített „korbácsolós házba” is mehetett.
A 19. században sokan meg voltak róla győződve, hogy az élők képesek kommunikálni a halottakkal. Következzenek a legkülönösebb spiritiszta praktikák, a varázsvesszőtől a szellemfotózáson át a Szaturnuszra tett asztrálutazásig.
A viktoriánus korszak Angliájában játszódó filmekben és a regényekben a gyönyörű ruhák, az álomszép kastélyok és a szenvedélyes romantika jelenik meg, de nem sok szó esik arról, hogyan fürödtek, mivel mostak fogat, és mit csináltak a szennyvízzel. Nyissuk ki a szemünket, fogjuk be az orrunkat, és ismerjük meg Jane Eyre és Mr. Rochester világának árnyoldalait!
A viktoriánus korszak korántsem volt olyan prűd, mint amennyire a köztudatban elterjedt: virágzott a prostitúció és a pornográfia, továbbá az első vibrátorok is megjelentek – igaz, csak orvosi, hozzáértő kezek használhatták őket.
A 19. századi angliai otthonok színpompás dísze volt a tapéta. A gyönyörű minták és élénk színek mögött azonban halálos méreg rejtőzött.
Az alvás sokak szerint az egyik legintimebb tevékenység; igazi bizalmi ügy, ha úgy tetszik. Nem csak a kicsik vannak úgy vele, hogy ott szeretnek elaludni, ahol biztonságban érzik magukat: felnőttként is a saját ágyunk kényelmét élvezzük a legjobban, és kétszer is meggondoljuk, milyen társaságban hajtjuk álomra a fejünket. A korábbi korok emberei még másképp gondolkodtak erről.
A viktoriánus kor többek között hírhedten bizarr elképzeléseiről vált híressé. A kor hölgyei semmitől sem riadtak vissza, ha a szépségükről és a divatról volt szó. Még attól sem, hogy élő bogarakkal díszítsék testüket vagy hajkoronájukat.
