Van egy titokzatos sziget a Hormuzi-szoros közelében, ahol az oda vezényelt emberek idővel elvesztették a józan eszüket. A történetek szerint a katonák, akiket erre az apró, elszigetelt földdarabra küldtek, hónapokon át teljes magányban éltek, egy alig mezőnyi területen, ahonnan nem volt menekvés.
A Hormuzi-szoros közvetlen közelében, az ománi Musandam-félsziget északi részén található, titokzatos Telegraph Island ma már csak a romjaival emlékeztet nyomasztó múltjára. A kopár, terméketlen szigeten mindössze néhány omladozó, az egykori távíróállomás nyomait őrző kőfal maradt fenn.
Ideális helyszín volt egy távíróállomásnak
A sziget máig sokakat foglalkoztató története 1863-ban kezdődött, amikor Lewis Pelly, a Brit Birodalom arab térségben szolgáló politikai ügyvivője javaslatára az East India Company egy bázist hozott létre a közeli Khasab halászfaluban a kereskedelem fellendítésére. Igen ám, de ezzel egyidőben egy másik, még jelentősebb ötlet is megszületett: a London és India közötti távíróvonal kiépítése, amelyhez a part menti kis sziget meglehetősen ideális helyszínnek bizonyult.

Kitalálták, elfogadták, elkezdték a munkát
A tervet gyorsan el is fogadták, és 1864 áprilisában már arról számolt be cikkében a London Globe, hogy hamarosan létrejön az Angliát és Indiát összekötő elektromos kommunikációs hálózat. Egyetlen hiányzó láncszem maradt csupán: a Perzsa-öböl térsége. Következő lépésként így a stratégiai elhelyezkedésű Jazirat al Maqlab szigetet választották ki arra, hogy felépítsék a technológiához szükséges jelerősítő állomást.
Forradalmi újításnak számított a technológia
Ez a fejlesztés addig soha nem látott változást hozott: míg korábban egy levélnek London és Bombay (ma Mumbai) között legalább egy hónapos utat kellett megtennie, addig a tenger alatti húzódó, mintegy 2400 kilométernyi távírókábeleken keresztül küldött üzenetek akár két órán belül is célba érhettek. Miután azonban a „viktoriánus internetként” is emlegetett rendszerben a jelek a távolsággal gyengültek, a szigeten működő állomás feladata az volt, hogy fogadja és továbbítsa azokat „a világ egyik és másik végén található” városok között. Innen tehát a hely neve: Telegraph Island, vagyis Távíró-sziget.

Mentális betegek lettek a szigeten
Egy szó mint száz, 1864-től kezdve a sziget kulcsszerepet játszott a Brit Birodalom és India közötti gyors kommunikáció fenntartásában, különösen abban az időszakban, amikor a birodalom igyekezett megszilárdítani hatalmát Indiában.
![]()
Az ott szolgáló katonák számára azonban ez a feladat embert próbáló volt.
Hosszú hónapokon keresztül teljes elszigeteltségben éltek, perzselő hőség, mindenféle elfoglaltság és menekülési lehetőség nélkül. Távol minden civilizációtól, a mindössze 160 méter hosszú és 90 méter széles, mezőnyi méretű szigeten voltak összezárva, ahol napjaikat jobbára a végtelen kék tenger bámulásával töltötték. Ez az egyhangú és kilátástalan lét lassan felőrölte az elméjüket.
Nem mindenki élte túl a helyet
Sokakhoz eljutottak azok a hátborzongató történetek, amelyek arról szóltak, hogyan taszította őrületbe az embereket ez az életforma. Gyakoriak voltak a halálesetek, amelyek körülményei bár máig tisztázatlanok, de tudni vélik, hogy többen végső elkeseredésükben végzetes döntést hoztak. Nem egy beszámoló és történet szól arról, hogy szinte minden katona, aki a Musandam-félsziget „kanyarulatánál” szolgált, idővel elveszítette a józan eszét.

Nem sokáig maradt fenn az állomás
A távíróállomás működése rövid életű volt: 1868-ban a kábelt új útvonalra terelték, és az iráni Hengam-sziget felé vezették át. Ennek ellenére a brit katonák még öt éven át őrizték az elhagyatott előőrsöt, mielőtt az 1870-es években végleg elhagyták volna.
Kapcsolódó: Van egy sziget, amelynek 7 piramisát ősi idegenek építményének tartják
























