Az SS-tagok menyasszonyjelöltjeinek hathetes tanfolyamon kellett részt venni, ahol a náci ideológia mellett azt is elsajátíthatták, hogyan kell szakszerűen kifényesíteni férjük csizmáját.
„Részt vettem a Német Nőegylet Anyaszolgálatának következő tanfolyamain” – áll egy 1943 szeptemberéből származó, lepecsételt oklevélben. A dokumentum igazolta, hogy egy fiatal nő elvégezte a Berlin melletti Schwanenwerder szigetén létrehozott Reichsbräuteschule tanfolyamát. Nem ez volt az egyetlen náci „menyasszonyiskola”: az Alsó-Szászországban található Husbäkében 1937 és 1945 között, a vesztfáliai Stemberg kastélyában 1935 és 1939 között működött hasonló intézmény, kisebb menyasszonyiskolákat pedig szinte minden nagyobb német városban találhattak az érdeklődők.
Minden SS-menyasszonynak kötelezővé tették
Az ötlet, hogy szülőképes korban lévő nőknek intézményekben tanítsák, hogyan működik a nácik szerint ideális német család, Heinrich Himmler fejéből pattant ki. Az SS és a Gestapo vezetője Gertrud Scholtz-Klinkkel, a Birodalmi Női Vezetővel egyeztetve hozta létre ezeket a speciális intézményeket, amelyeket minden, SS-tag férfival házasságot kötni kívánó nőnek el kellett végeznie. A házassági engedélyt a tanfolyam elvégzéséhez kötötték, s a házasulandók természetesen csak azután kaphatták meg, hogy mindkettejük családját és származását ellenőrizték „faji és öröklődési egészségügyi szempontok” alapján. Az engedélyeket személyesen Himmler állította ki. Himmler elképzelése szerint az SS nem csupán katonai szervezet volt, hanem „rokoni közösségek rendje”. Ennek megfelelően a sikeresen teljesített vizsga után sem állt meg a mozgalmi élet: a családoknak közös ünnepségeken kellett részt venniük.
Himmler a menyasszonyiskolában
Az első – és legnagyobb – ilyen jellegű intézmény a Berlinhez közeli Schwanenwerder szigetén nyitott meg, 1936-ban. Az ide érkező fiatal nők egy tóparti villában tölthettek el hat hetet; olyan „jeles” szomszédok mellett, mint a Goebbels család. A menyasszonyiskolában az SS-katonák jegyesei mellett a Wehrmacht-tagok leendő feleségei is továbbképzésben részesülhettek, számukra azonban nem volt kötelező a részvétel.
Szemtanúk szerint Himmler maga is szívesen ténfergett a menyasszonyiskola környékén, de nem az ideológiai megfontolások, hanem inkább a fiatal nők látványa vonzotta.
Maga az ötlet, hogy fiatal nők számára alapvető háztartási és gyermeknevelési ismereteket tanítsanak, nem a náciktól származott: az első világháború után sorra nyíltak hasonló intézmények Németországban. Eredeti céljuk elsősorban a gyermekhalandóság visszaszorítása volt, hiszen a rossz higiéniai körülmények, a nem megfelelő táplálkozás és a német munkásnők sokszor nehéz szociális helyzete miatt rengeteg csecsemő vesztette életét.
Tantárgyak náci menyasszonyok számára
És hogy milyen tudást kellett a birodalmi feleségeknek elsajátítaniuk? A menyasszonyiskolában a következő tantárgyak szerepeltek: főzés és háztartás, házimunka, varrás, mosás és vasalás, csecsemőgondozás, egészségügy és otthoni ápolás, gyermeknevelés; valamint otthontervezés. Egy 1939-es magazin szerint a tanfolyamok célja a „házasságra való helyes felkészítés” volt, az otthontervezés során pedig elsajátították, hogyan rendezzék be letisztult stílusban lakásaikat.
Szintén a tananyag részét képezte, hogyan kell megfelelő beszélgetést folytatni a koktélpartikon, a férj egyenruháját tisztogatni, vagy éppen a csizmáját és a tőrét kifényesíteni.
1940-ben a Frauen Warte című náci magazinban fényképeken mutatták be, ahogy az oldenburgi menyasszonyiskola növendékei varrógépek körül sürögnek-forognak, a konyhában tevékenykednek, virágot szednek, vagy éppen tornagyakorlatokat végeznek.
Kinder, Küche, Kirche
A náci menyasszonyiskolában természetesen az ideológiai képzésre is nagy hangsúlyt helyeztek, hiszen a nőket tekintették az árja faj megőrzőinek. A nemzetiszocialisták számára a német vagy árja nő természetes sorsa, egyetlen kiteljesedési útja az anyaság volt; az ideológia szerint a nők csak az anyaság útján tartozhattak a nemzetiszocialista „népi közösséghez”. A Birodalmi Női Vezető, Gertrud Scholtz-Klink maga is igyekezett megfelelni ennek a modellnek: 1937-ben elvált orvos férjétől, és három év múlva feleségül ment egy SS-Obergruppenführerhez, aki hat gyermeket hozott a házasságba; 1944-ben pedig közös fiuk született.
A nácik nemcsak a menyasszonyiskolákban, hanem a normál iskolai keretek között is igyekeztek a nőket a saját világképük szerint nevelni. Az iskolákban a a Nemzetiszocialista Nőszövetség (NSF) tanfolyamokat szervezett: az anyagot háztartástudományi, higiéniai, gyermekgondozási ismeretek és „nemzetiszocialista kultúra” képezte.
Nők a hazai fronton
Az ideológia, miszerint az anyaság a nők egyetlen lehetséges sorsa, a második világháború kitörése után kezdett omladozni. A háború előrehaladtával pedig megjelent egy másik, szükségszerű – és természetesen kellőképpen militarizált – női szerep is: a nők alkotta „hátsó front”. A fő ideológusoknak és Gertrud Scholtz-Klinknek új nőideált kellett közvetíteni, amely ellentmondott az otthon ülő anya eszményének. Az új náci nőideál fontos ismérve lett, hogy „megállja a helyét” a „hazai fronton”, eleget tesz a „magasabb rendű kötelezettségeinek”:
a nőknek kellett helyt állniuk a gazdaságokban, a gyárakban, sőt akár a Wehrmacht kisegítő csapataiban is.
Nők lettek a mozdonyvezetők, a lőszergyári munkások, elvárták tőlük, hogy működtessék a gazdaságot, és természetesen emellett gondoskodjanak a családjukról is.
A birodalmi menyasszonyiskolák 1944 májusáig folytatták tevékenységüket; a jelentkezők köre egyre inkább kiszélesedett: immár nem csak magas rangú SS-vezetők jövendőbelijei, hanem minden „fajilag megfelelő” német nő számára megnyitották őket; azaz zsidó vagy cigány származású, testi fogyatékos vagy mentális betegségben szenvedő nőket továbbra sem fogadtak. A háború után aki részt is vett a birodalmi menyasszonyiskolák által szervezett valamelyik tanfolyamon, inkább titkolta azt; így az intézmény a feledés homályába merült. Csak 2013-ban, a koblenzi levéltárban fedeztek fel néhány, a menyasszonyiskolákhoz kapcsolódó dokumentumot.
Nem bánta meg
A menyasszonyiskolák fő ideológusnőjét, Gertrud Scholtz-Klinket 1948-ban a francia katonai bíróság 18 hónap börtönbüntetésre ítélte – hamis útlevél birtoklásáért. 1949 januárjában birodalmi női vezetőként végzett tevékenységéért is felelnie kellett; ekkor három év börtönbüntetésre ítélték. 1951-ben, kegyelmi kérvénnyel szabadult. Még több mint fél évszázadig élt, megbánást nem tanúsító náciként: 1978-ban kiadott, Die Frau im Dritten Reich („A nő a Harmadik Birodalomban”) című könyvében kinyilvánította, hogy továbbra is hisz a náci ideológiában. Getrude Scholtz-Klink 1999. március 24-én, 97 éves korában hunyt el.
Kapcsolódó: A Lebensborn-gyerekek sorsa sokáig a megvetés volt
