Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hitted volna, hogy a művészet és a szépség túláradó élménye testi tüneteket is okozhat? A Stendhal-szindróma nagyon is valós, és éppen ezt a jelenséget írja le: egy festmény, szobor vagy történelmi helyszín olyan hatással lehet nézőjére, hogy szó szerint rosszul lesz.
Noha saját, ekképp tapasztalt tüneteiről már az írói álnevén Stendhalként alkotó Marie-Henri Beyle is beszámolt a Nápoly és Firenze: Egy utazás Milánóból Reggióba című 1817-es útikönyvében, a különös állapotot – amelyet aztán már betegségként is megneveztek – csak 1979-ben ismerték el.
Rosszul lett Stendhal Michelangelótól
Ha úgy tetszik, Stendhal Michelangelótól lett rosszul, amikor a híres firenzei Santa Croce bazilikában járt. Mint ismert, a templomban az olasz képzőművész sírja mellett megtalálható Niccolò Machiavelli író és filozófusé, valamint Galileo Galilei fizikus-csillagászé is.
A Vörös és fekete íróját annyira megrázta a hely atmoszférája és a művészeti szépség, hogy szinte önkívületi állapotba került: heves szívdobogását gyengeség kísérte, szédülni kezdett, és attól tartott, hogy összeesik.
„Valamiféle extázisban voltam a gondolattól, hogy Firenzében vagyok, közel a nagy emberekhez, akiknek a sírjait láttam. Elmerültem a fenséges szépség szemlélésében... Elértem azt a pontot, ahol az ember mennyei érzésekkel találkozik... Minden olyan élénken szólt a lelkemhez. Ó, bárcsak el tudnám felejteni. Heves szívdobogást éreztem. Mintha kiszállt volna belőlem az élet. Úgy mentem, hogy attól féltem, összeesem.”
Hallucinációval is járhat a rosszullét
A jelenséget ma pszichoszomatikus reakcióként írják le, amelynek a tünetei valóban a szapora szívverés, a szédülés és zavartság, sőt hallucináció és akár ájulás is előfordulhat. Miután az állapotot leggyakrabban Firenzével hozzák összefüggésbe, Firenze-szindrómaként is emlegetik, nem is véletlenül: az észak-olasz város gazdag művészeti kincstára tele van szemkápráztató, valamint olyan monumentális alkotásokkal, mint például Michelangelo híres Dávid szobra.
A tudományos közösségben nincs egyetértés
Bár a különös jelenséget a hetvenes évek végén az olasz Graziella Magherini pszichiáter nevezte el és dokumentálta is, a tudományos közösségekben máig vita tárgya a Stendhal-szindróma, vagyis az, hogy ez valódi pszichiátriai zavar-e. Utóbbit alátámasztandó, hogy e pszichoszomatikus reakció a hivatalos diagnosztikai kézikönyvekben sem kapott eddig helyet.
Ennek ellenére több kutatás is arra világított rá, hogy a művészet befogadása valóban aktiválja az agy érzelmi központját – tehát ha nincs is létezésére tudományos magyarázat, az vitathatatlan, hogy a szépség és a szemet gyönyörködtető, látványos alkotások mély és mérhető hatással vannak ránk.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a firenzei Santa Maria Nuova kórház orvosai is rendszeresen találkoznak a helyi múzeumokban látható műalkotásoktól megrészegült turistákkal.
Kapcsolódó: Firenze mellett más városokról, többek között Stockholmról, Velencéről és Jeruzsálemről is elneveztek egy-egy szindrómát
