Városvadász: Kitalálod, melyik városban készült a kép?
A 17. századi hangulat megteremtője a mai napig a négybástyás vár, amelynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya.
A 17. századi hangulat megteremtője a mai napig a négybástyás vár, amelynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya.
A meséknek és a mesélésnek kulcsszerepe van a gyerekek érzelmi intelligenciájának és problémamegoldó képességének fejlesztésében, és abban, hogy már egész pici korban megtalálják belső erőforrásaikat. Azokat a meséket szeretjük átadni nekik, melyeknek erkölcsi tanulsága van és olyan fontos üzeneteket vagy értékeket közvetítenek – nyíltan vagy szimbolikusan –, amelyek hozzájárulnak az életben való boldoguláshoz. Egy gond van a klasszikus tündérmesék zömével: a bennük szereplő árva kislány, szegénylány, hercegnő vagy királykisasszony funkciója jóformán kimerül abban, hogy szép legyen és várja a hős herceget, aki megmenti, feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Vettél már az átlagosnál hangosabban, gyakrabban levegőt az orrodon keresztül? Lehet, hogy nem vetted észre, de jóval többször szimatolunk, mint észrevennénk. A szagmintavétel nemcsak az olyan helyzetekben jöhet jól, amikor romlott étel vagy nyilvános vécé közelében veszélyt jelez a szervezetünk, de a társas érintkezésben is szerepet játszik.
Ma az egyik kedvenc magyar színészünk nyomába eredünk, aki itt született.
Egy híres sportolónő nyomába eredtünk.
Titokzatos telefonok az éjszaka közepén, személytelen szállodaszobák, földrészeken átívelő nyomozás, tárgyalások különböző bűnözőkkel: így fest az igazi műkincsvadász, Arthur Brand munkája dióhéjban.
Egyetlen férfi van a parlamentben, és az is nő – ez a mondás járta Kéthly Annával kapcsolatban, aki szociáldemokrata politikusként a férfiak között is kitűnt.
A klasszikus zene egyik nagy alakjának a nyomában járunk.
Szeptemberben elmentem a kedvenc festőm kiállítására (jó, személyesen kábé csak őt ismerem, de attól még nagy favoritom). Miért innen indítod a sztorit, Domi? Várjatok, mindjárt kiderül. Szóval épp veszem fel a szemüvegemet a galéria alagsorában, hogy megszemléljem a műveket, amikor egymásba botlunk egy régi ismerősömmel. Szép ez a találkozás: csak nevetünk, beszélgetünk, nevetünk, beszélgetünk, már rég fent borozik mindenki, én meg még egy képet sem láttam. Ekkor meséli el, hogy nagy újság van náluk. Mondd már, mi az! Pár hét múlva érkezik hozzájuk egy gyerek, akit örökbe fogadnak a férjével. Én tervezek-e ilyesmit, kérdezi tőlem, sugárzik az arca. Még nem tudom, válaszolom. Arról persze sejtelmem sincs, hogy alig két hónap telik el, és Magyarországon nekem ilyet már soha többé nem lehet.
Ma már természetes, hogy mindenki kezében ott a telefon, amivel bármikor bárkit elérhet, ha szükséges. De hogy zajlott ez 100–120 évvel ezelőtt, és milyen galibák fordultak elő?
Kis cipőt, kis cipőt! – hajtogatja Móra Ferenc szerint a cinege – pedig valójában nem is fázik a lába. Nem, még akkor sem, ha térdig hóban vagy jeges vízben áll.
A mai város neve eredetileg pusztai rókát jelentett.
Nincs már olyan térsége az országnak, ahol ne jelentek volna meg az invazív címeres poloskák, derül ki egy friss hazai felmérésből. De hogyan és miért szaporodtak el ilyen bosszantó mértékben ezek a kártevők? És mit tehetünk ellenük?
2020. november 9-én délelőtt váratlan bejelentésében Orbán Viktor több fájdalmas szigorítást hozott a járványügyi védekezésben. A november 11-től érvényben levő korlátozásokat talán már kívülről fújjuk – még ha az utolsó pillanatban is jelent meg a Magyar Közlöny hasábjain. Egyszóval: újra bezár a bazár, jobban, mint valaha. Lehet készülni a télre, raktározni a kaját és ötletelni, hogy hogyan is vészeljük túl újra a kényszeres otthonlétet. A kijárási tilalom első estéjén mi kimentünk – szigorúan a cikk elkészülte érdekében, munkavégzés céljából –, megnéztük a forgalmas Budapest kiürült utcáit.
November az elhunytakra emlékezés hónapja is. Sokfelé a világban november 11-én emlékeznek a háborúban elesettekre és a veteránokra is, és koszorút helyeznek az ismeretlen katona sírjára.
A mai egykor katonaváros volt, ma egy jelentős borvidék központja.
A mai születésnaposunk első, önéletrajzi esszékötete Ribizliálom címmel 2011 októberében jelent meg.
1956. november 4-én hajnalban a Különleges Hadtest alakulatai bevonultak Budapestre. Előbb a pesti oldalt sikerült a Duna teljes vonalán ellenőrzésük alá vonni, majd Budára átkelve akadálytalanul tudták elfoglalni a főváros különböző pontjait. Az elkövetkező bő egy hétben a hatalom lépésről lépésre törte meg a felkelők ellenállását, a forradalmat pedig nemcsak leverték, de ellenforradalomnak is minősítették, és azonnali megtorló intézkedéseket vezettek be.
Ara Jeretzian Konstantinápolyból a nyilas párt ifjúsági szervezetén át jutott el a háború alatt létesített szükségkórházig, ahol az üldözötteket és a sebesülteket mentették.
„Ez a téma irtó fontos, szóval bármikor írhatsz róla” – biztatott Balázs, a főszerk, amikor arról kérdeztem, para-e, ha a Sztárban sztár előző ELŐTTI adásáról készítek véleménycikket. Azt is hozzátette, szerinte az egész műsor ettől függetlenül is elég ciki. Mielőtt felhorkannátok, megsúgom: szerintem sincs igaza. Már majdnem neki is elkezdtem érvelni, hogy de hát ott van a Tilla, meg a Tóth Andi, meg a zsűritagok kedvessége, hogy egymás legszarabb poénjain is nevetnek... de inkább befogtam, és örültem, hogy zöld utat kaptam a munkához. Mert ami október 25-én történt, amellett tényleg nem kéne szó nélkül elmenni.
Az egyik legszebb magyar borvidéken járunk.
Nemcsak büdösek és elfoglalják az otthonunkat, de a mezőgazdaságnak is hihetetlen károkat okoznak a poloskahadak. Ezt érdemes tudni róluk.
A mai település legfontosabb tevékenysége a burgonyatermesztés.
Egy francia színész szülőhelyét keressük, de elég, ha megmondod, hogy hívják azt a régiót, ahol található. Segítség: itt van az ország legnépesebb városa is.
„Ősemberek voltunk, mamutokra vadásztunk, és barlangrajzokat készítettünk a kívánságainkról” – mesélik mosolyogva a Juszt-is teszünk! Alapítvány önkéntesei arról a foglalkozásról, amelyet legutóbb tartottak a bódvalenkei gyerekeknek. Miért utazik valaki több száz kilométert azért, hogy Edelényi járásban, egy 250 fős faluban töltsön időt a helyiekkel? És miért ajánlja szívből másoknak is ezt a tevékenységet? Erről beszélgettünk Kocsis Zsófiával és Szil Tolmival, akik az elmúlt évek legnehezebb és legörömtelibb pillanataiba is beavattak minket.