Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
November az elhunytakra emlékezés hónapja is. Sokfelé a világban november 11-én emlékeznek a háborúban elesettekre és a veteránokra is, és koszorút helyeznek az ismeretlen katona sírjára.
„A nagy háború teremtette meg a háborús katonahalottak újfajta közösségi, az állam által is támogatott kultuszát” – írta Gyáni Gábor az első világháborút követő szertartásokról. Már a háború idején is megemlékeztek szimbolikusan az elesettekről, de a harcok lezárultával, néhány évvel a háború után alakultak ki azok hagyományok, amelyek sok országban az ismeretlen katona sírja köré szerveződtek. Volt ahol, a valóban eltemettek a megemlékezés helyén egy ismeretlen holttestet, máshol egy jelképes kő emlékeztet valamennyi elesett katonára.
A megemlékezések sok nyugati országban azért november 11-én vannak, mert 1918-ban ezen a napon 11 órakor lépett életbe a nyugati fronton zajló összecsapásokat lezáró fegyverszünet. Az Egyesült Államokban már 1919-ben, az egyéves évfordulón is megtartották a Fegyerszünet napját (Armistice Day), Nagy-Britanniában pedig egyperces csönddel emlékeztek az elhunytakra. Ezekből és hasonló megemlékezésekből alakultak ki számos országban az Emlékezés napjának (Remembrance Day), az USÁ-ban pedig Veteránok napjának (Veterans Day) nevezett ünnep hagyományai.
Szerzőnkről
Tulipán Éva történész kutató, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. Kutatási területe Magyarország 1945 utáni történetének, különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek és következményeinek erőszaktörténeti, kulturális emlékezeti és emlékezetpolitikai nézőpontú vizsgálata. Az Erőszaktörténeti Munkacsoport és az MTA Történeti Bizottsága II. világháború története albizottságának tagja.
Fókuszban az ismeretlen katona
Nagy-Britannia és Franciaország viszonylag korán kialakította saját nemzeti emlékezeti helyét a nagy háborút követően. A központi megemlékezések mindkét fővárosban az 1920-ban felavatott ismeretlen katona sírja körül szerveződtek, amelyet a városi tér kitüntetett, szimbolikus helyszínein, Londonban a westminsteri apátságban (a királyok temetkezési helyén), Párizsban a sugárutak metszéspontjában álló, hagyományosan a nemzeti gyász helyszíneként is szolgáló Diadalív alatt helyeztek el. Az ismeretlen katona sírja és alakja a névtelen, idegen földben nyugvó halottak mellett ugyanakkor az egész nemzetet, annak háborús veszteségeit szimbolizálta.
Nem véletlen, hogy a következő évben számos más országban, így az Egyesült Államokban, Olaszországban, Belgiumban és Portugáliában is ilyen emlékműveket állítottak. De a későbbiekben számos vesztes államban is megjelent a központi emlékhelyként funkcionáló ismeretlen katona sírja: 1927-ban Ausztria, 1928-ban Bulgária, 1929-ben Magyarország is felavatta a saját emlékművét.
Németország külön úton
Ugyanakkor Németországban, amely külön úton járt e tekintetben, az egységes nemzeti emlékezet hiányát éppen a központi megemlékezési helyszín körüli viták és egy széleskörűen elfogadott központi emlékezeti hely kialakításának elmaradása mutatja a legbeszédesebben. Franciaországgal vagy Angliával ellentétben a weimari köztársaság nem alakított ki átfogó nemzeti emlékezési gyakorlatot, ehelyett az egymással vetélkedő értelmezéseknek és emlékezeti helyeknek köszönhetően a nagy háború utáni német háborús emlékezetnek éppen a vitatottság volt az egyik legfontosabb jellemzője.
Az ismeretlen katona elrablása
Az ismeretlen katona alakja, a háború névtelen hőse azonban Németországban is megjelenik a népszerű háborús regényekben, ahol az ismeretlen katona kultusza az antant megemlékezésekhez való kötődése miatt sem vált népszerűvé. A szimbólum a populáris világháborús irodalomból később átkerült a politikai szimbolika világába, ahol a náci párt sikerrel sajátította ki. A fronton harcoló ismeretlen katona alakját talán először megörökítő, mérsékelt baloldali háborús veterán írót, Karl Brögert ötvenedik születésnapján, 1936-ban maga Joseph Goebbels köszöntötte fel, írását pedig még abban az évben újra kiadták.
A harmincas évek elejétől ugyanis a szintén háborús veterán Adolf Hitler egyre szívesebben alkalmazta magára a szimbólumot, beszédeinek fordulataiban egyre gyakrabban az ismeretlen, névtelen katona alakját öltve magára. A metafora továbbvitelével a negyvenes évek elején Németország úgy jelenhetett meg a náci propagandában, mint „az egyetlen olyan ország, ahol az ismeretlen katona nem halott, hanem él”.
Egy májusi és egy másik novemberi nap
Budapesten a háborús áldozatok emlékezete a Hősök teréhez és az ott található jelképes emlékkőhöz kötődik, maga a tér is innen kapta elnevezését 1932-ben. Az ismeretlen katona sírjának szerepét a szimbolikus, hamvakat nem rejtő Hősök emlékköve töltötte be. A Hősök terén ma található emlékmű azonban már nem azonos az eredetileg elhelyezett kővel, mivel 1956-ban a felújítás során kicserélték magát a követ és az "Az ezeréves határokért" feliratot is. A 2001-es felújítás során az emlékkőre a "Hőseink emlékére" feliratot vésték.
Az eredeti emlékkövet 1929. május 26-án, a Hősök emléknapján avatták fel. Ettől fogva a háborús veszteségekre május utolsó vasárnapján emlékeztek, és emlékezünk ma is (az emléknapot 1946-tól 1989-ig nem tartották meg).
Számunka ebben a hónapban inkább egy pár nappal korábbi dátum, november 4. kapcsolódik a katonai áldozatokhoz. Ez a nap emlékeztet az 1956-os forradalom leverésére és a szabadságküzdelem civil és katonai áldozataira, arra a napra, amikor a betörő szovjet hadsereg nem kímélte a polgári lakosság, és a harcoló vagy a laktanyákba fegyvertelenül visszavonuló magyar katonák életét sem.
