Világom

Világom cikkek

Világom

Gács Anna: Szeretünk beleborzongani, hogy másnak milyen nehéz

Míg korábban híres művésznek, politikusnak vagy sportolónak kellett lenni ahhoz, hogy széles körű érdeklődésre tarthasson számot az életed, addig manapság bárki a nyilvánosság színpadára léphet. Elmehet egy valóságshow-ba, posztolhat a Facebookon, indíthat blogot vagy YouTube-csatornát. Ha mindenki megnyilvánulhat, egy idő után akkora lesz a zaj körülöttünk, hogy elveszítjük a képességünket a jelentős és a jelentéktelen történetek megkülönböztetésére? Vagy inkább örülnünk kellene, hogy végre olyan marginalizált tapasztalatok is láthatóságot kaphatnak, mint a menstruáció, a zaklatási ügyek vagy a kisebbségi emberek élményei? Meg tudunk oldani problémákat azzal, hogy elbeszéljük önmagunkat? Vagy az uralkodó normák helyett mindig csak újabbakat hozunk létre? Erről kérdeztem Gács Anna egyetemi docenst, az A vágy, hogy meghatódjunk című esszékötet szerzőjét.

Világom

Minden örökbefogadottban nagy kérdés, hogy lehet-e minket szeretni

„Beírtam a keresőbe, hogy örökbefogadás, és döbbenten láttam, hogy kutya, macska, malac, tényleg bármi jön, gyerekekről viszont alig van információ, az is szinte mind hibás” – meséli Vágnerné Andrea. Ezt követően írt Mártonffy Zsuzsának, aki interjút készített vele az Örökbe.hu oldalra. A szövegre komment is érkezett, és ez volt az első alkalom Andi életében, hogy egy másik felnőtt örökbefogadottal beszélhetett. Hová vezetett ez a 2015-ös találkozás, és mi a véleménye a Varga Judit-féle törvénymódosítási javaslatról? Erről kérdeztem a tapasztalati szakértőt, aki azt is elmondta, milyen volt 20 évesen megismerni a vér szerinti anyját, mire eszmélt rá a saját gyereke születésekor, és eleinte miért búcsúzkodott folyton a kisbabától.

Világom

Én is lehettem volna az a gyerek, aki politikusok miatt ragad a rendszerben

„Kijön a vére? Na bumm, majd veszek rá ragtapaszt” – mondja nevetve Kozák Mónika örökbefogadási aktivista, aki szerint az is elég nagy bunkóság, ha megkérdezzük egy örökbe fogadó szülőtől, akar-e saját gyereket. Mik a leggyakoribb tévhitek a téma kapcsán, és miért annyira ártalmas a Varga Judit által nemrégiben benyújtott törvénymódosítási javaslat? Erről beszélgettem a Felnőtt örökbefogadottak csoportjának alapítójával, aki azt is elárulta, egy bántalmazó kapcsolat fájdalmas tapasztalata vezetett el az életében oda, hogy mára képes jobban megérteni az anyját, aki a szülést követően a kórházban hagyta.

Világom

Kepes András: A világot nem tudjuk megváltoztatni, csak magunkat

Mennyire jót tenne a közgondolkodásnak – és a közhangulatnak –, ha Kepes András könyvein és műsorian nevelkednének az emberek! Ez volt az első konklúzióm, amikor kezembe vettem a Táncsics Mihály-díjas író, újságíró, televíziós műsorkészítő legújabb könyvét, A boldog hülye és az okos depresszióst. A szerzővel boldogságról, válságról, az emberi viselkedésről és a kultúrák jövőjéről beszélgettünk.

Világom

Élet a rendszerváltás küszöbén: magyar fiatalok 1988-ban, egy angol újságíró szemével

Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója jóval több mint harminc éve él Magyarországon. Az elmúlt években sokszor hallhattuk nevét, mert a migráció kérdését feldolgozó könyve kapcsán (Sír az út előttem) több alkalommal is a figyelem középpontjába került a magyart sajátos akcentussal beszélő brit újságíró. Bő harminc éve pedig az akkori magyar fiatalok jelenéről és jövőképéről forgatott rövid dokumentumfilmet.

Világom

Disznózsír a hajra és ajakharapdálás – ezek voltak a falusi lányok szépségtitkai a 20. század elején

A nők mindig is szépek akartak lenni, és ehhez koronként és társadalmanként különböző eszközeik voltak. A múlt század elején ami városon már elfogadott volt, azt a falusi lányok nem használhatták, ha nem akarták, hogy megszólják őket. Kultúrantropológus szerzőnk arról ír, hogy annak idején hogy oldották meg a lányok mégis a szépítkezést faluhelyen és városon.