Butch Cassidy, Jesse James, Billy, a kölyök – kik voltak valójában a westernfilmekből ismert, leghíresebb gonosztevők?
A betyárok itthoni kultuszához hasonlóan a westernfilmekben, -regényekben és az amerikai folklórban a törvényenkívüliek gyakran romantizált alakban, afféle népi hősként jelennek meg, akik szembe mertek szállni a hatóságokkal – míg valóságban hidegvérű gyilkosok voltak A History összegyűjtötte a 19. századi Amerika leghíresebb banditáit, akik rettegésben tartották a vadnyugatot.
Jesse James, a leghíresebb vonatrabló
Jesse James 1847-ben született a Missouri állambeli Clay megyében. Rabszolgatartó déli családja a Konföderáció lelkes híve volt, és ő maga is ebben a szellemben nevelkedett. A polgárháború vége felé a 17 éves fiú testvérével, Frankkel beállt egy szabadcsapatba, mely gerillamódszerekkel vette fel a harcot az északiak ellen, nem riadva vissza gyilkosságtól, rablástól és fosztogatástól sem. Az elveszített polgárháború és a Konföderáció bukása lesújtotta Jamest, aki a történészek szerint egész életében ezt a sérelmet próbálta megtorolni, kivetítve haragját az általa megtámadott fogatokra, bankokra és vonatokra. Saját magát afféle modern Robin Hoodnak látta, aki a szegénységbe taszított Délen próbált igazságot tenni.
A szabadcsapatból alakított, a James és Young fivérek által vezetett rablóbanda évtizedeken keresztül, egészen 1882-ig fosztogatta a vidéket, tevékenységük számos államra, köztük Iowára, Texasra és Nyugat-Virginiára is kiterjedt. Kedvenc módszerük a vonatok kirablása volt, de a legtöbb esetben nem az utasokat kopasztották meg, hanem a szerelvényben szállított széf tartalmát orozták el, és bárkit örömmel eltettek láb alól, aki útjukba állt. Jesse James legendája hamar szárnyra kapott, ő maga pedig kifejezetten élvezte azt a hírnevet, ami az újságok és a közbeszéd révén megadatott számára. Gyakran szándékosan merész terveket eszelt ki, fényes nappal támadott meg bankokat és vonatokat, hogy aztán bravúros tettein ámuldozhasson a „közönség”.
James szerencséje 1881-ben áldozott le, amikor a missouri kormányzó tízezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Végül egy korábbi rablótársa, Robert Ford tette el láb alól igen dicstelen módon: hátulról fejbe lőtte a híres banditát, amikor az a pisztolyövét letéve egy székre állt, hogy leporoljon egy falon lévő képet. Ford tettéért cserébe a váltságdíjon kívül amnesztiát kapott a kormányzótól.
Billy, a kölyök
A Henry McCarty néven, 1859 körül New Yorkban született hírhedt ló- és marhatolvaj a legendák szerint rövid életének huszonegy esztendeje alatt pontosan huszonegy emberrel végzett (a valóságban kilenc bizonyított gyilkosság fűződik a nevéhez). McCarty özvegy édesanyjával sokat vándorolt államról államra, végül a texasi Santa Fében telepedtek le. Tizenöt éves volt, amikor anyja tuberkulózisban meghalt, az árvaságra jutott fiú pedig hamarosan a bűnöző életmód kellős közepén találta magát. Letartóztatták ruhalopásért, de a javító-nevelő intézetből bravúros módon, a kéményen keresztül meglépett, Arizonába szökött, és beállt egy lótolvajbandába. Ekkor már William Bonney álnéven, illetve – fiatal kora miatt – Billy, a kölyökként ismerték.
Billy hamarosan ismét menekülni kényszerült, ugyanis egy kovácsmester meggyilkolásáért körözést adtak ki ellene. Ekkor Új-Mexikóba vándorolt, ahol egy újabb banda kötelékébe szegődött. 1877 őszén Lincoln megyében telepedett le, ahol részt vett a Lincoln megyei marhaháború néven ismert konfliktusban, mely két vállalkozó ellentétéből pattant ki. A mélyszegénységből származó, tragikus sorsú fiú szinte természetéből adódóan vált a rendszer ellen harcoló, dühös kisember prototípusává az amerikai folklórban. A bukást azonban ő sem kerülhette el: 1881 júliusában egykori társa, az időközben új-mexikói seriffé lett Pat Garrett eredt a nyomába és lőtte le ötszáz dolláros váltságdíj fejében.
Belle Starr, a banditakirálynő
Az 1848-ban Missouri államban született Myra Mybelle Shirley jómódú családban nőtt fel, ennek ellenére a vadnyugat egyik legelszántabb banditája és minden idők talán leghíresebb női törvényenkívülije lett belőle. A bűnözés világával tizenévesen találkozott, amikor Jesse James és bandája apja texasi birtokát használta búvóhelynek. A lány beleszeretett az egyik bandatagba, Jim Reedbe, hamarosan összeházasodtak és két gyerekük született. Reed halála után Belle a gyerekeit anyjánál hagyta és hozzáment egy másik banditához, Bruce Youngerhez, aki nemsokára szintén elhalálozott, így az asszony 1880-ban harmadjára is összekötötte életét egy rablóval, mégpedig a cseroki indián származású Sam Starr-ral.
Belle Starr néven immár ő is részt vett férje oldalán a bűnös üzelmekben, idővel a vadnyugat egyik legügyesebb lótolvaja és kereskedője vált belőle. Lótolvajlásért egy évet ült börtönben, de ez sem térítette el a bűn útjáról – kiszabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1886-ban ismét megözvegyült: férje egy indián származású rendőrrel vívott párharcban veszítette életét. A szeretőkben bővelkedő Belle nem búslakodott sokáig, hozzáment a nála tizenöt évvel fiatalabb Jim July Starrhoz. Végül ez a kapcsolat sem tartott sokáig: 1889 február elején, két nappal negyvenegyedik születésnapja előtt a lovagló Belle Starrt egy ismeretlen hátba lőtte. A tettes kilétére sohasem derült fény, sokan az asszony szintén bűnözővé lett fiát, Ed Reedet gyanítják a háttérben.
Butch Cassidy
A Paul Newman főszereplésével készült filmből ismerős banditavezér Robert LeRoy Parker néven, tizenhárom gyermekes, csontszegény mormon családban látta meg a napvilágot Utah államban, 1886-ban. Kamaszként egy farmon dolgozott, hogy segítsen eltartani a családot, itt ismerkedett meg a marhatolvaj Mike Cassidyvel, akitől hamar eltanulta, hogyan kell nem éppen tisztességes módon tisztes jövedelemre szert tenni. Első bűntettét a coloradói aranyláz idején követte el: három társa segítségével húszezer dollárt raboltak el egy bankból. Nemsokára felvette a Butch Cassidy álnevet, és megalakította a Vad Banda névre hallgató társaságot. Csatlósai közé tartozott a Sundance kölyökként ismert Harry Longabaugh is.
A banda számos bankot és vonatot kirabolt az USA délnyugati részén, egyik leghíresebb akciójuk az új-mexikói Rio Grandéban volt, ahol 70 ezer dollárt zsákmányoltak egy vonatrablás során. A hatóságok természetesen nem hagyták annyiban Cassidyék áldásos tevékenységét, az üldözés elől pedig Butch és Sundance Argentínába menekültek, ahol folytatták a bűnözést. A történészek többsége szerint a páros a filmben látható módon, Bolíviában, egy lövöldözésben halt meg, de egyesek úgy vélik, élve hagyták el a dél-amerikai országot és álnéven, ismeretlen körülmények között bujkáltak tovább.
John Wesley Hardin, a hullagyáros
Az 1853-ban Texasban, egy metodista lelkipásztor fiaként született Hardin minden idők egyik legveszélyesebb pisztolyforgatója volt, aki a beszámolók szerint 20, 40, de akár 50 emberrel is végezhetett pályafutása során. Ő maga büszke volt eredményeire és azt mondta: „Sohasem öltem meg olyan embert, aki ne szolgált volna rá.” Hardin kamaszként leszúrta egyik iskolatársát, nem sokkal később pedig egy vita folyományaként meggyilkolt egy színes bőrű férfit, és a letartóztatására érkező három katonával is végzett. Ettől kezdve a fiatalember a törvény előli meneküléssel töltötte az életét, útját mindenütt hullák tömkelege szegélyezte. 1872-ben megadta magát a hatóságoknak, de végül megszökött a börtönből és folytatta a menekülést és a gyilkolást.
Öt évvel később Charles Webb seriffhelyettes meggyilkolásáért négyezer dolláros vérdíjat tűztek ki Hardin fejére, akit texasi rangerek kerítettek kézre Floridában. A húsz- vagy akár többszörös gyilkost végül huszonöt év börtönre ítélték. A hűvösön töltött idő alatt Hardin látszólag megjavult, vallási könyveket olvasott, segített az intézeti kápolnában, és jogot tanult. 1894-ben amnesztiával szabadult és jogi praxist nyitott, hamarosan azonban szerelmi viszonyba keveredett egyik kliense feleségével. Bérgyilkosokat fogadott, hogy végezzenek a férjjel, azonban „elfelejtett” fizetni szolgálataikért, ezért egyikük, John Selman egy kocsma bejáratánál hidegvérrel agyonlőtte a gyilkosból jogásszá avanzsált Hardint.
