Világom | Dívány

Világom

Világom cikkek

Ki mennyi vizet használ? – Látványos szemléltető videón az országok vízfogyasztása

Az ivóvíz értékes erőforrás, a világ számos pontján azonban csak szűkösen áll rendelkezésre, és folyamatosan egyre ritkább lesz: 2030-ra az előrejelzések szerint az édesvíz iránti kereslet 40 százalékkal meghaladja majd a rendelkezésre álló készleteket. A fenntartható fejlődés fontos kérdése tehát a vízfogyasztás csökkentése – de vajon milyen mennyiségű vizet használnak a világ egyes országai?

A magyarok mindig mindenhol ott voltak, még a Selyemúton is

Évszázadokon át kötötte össze Keletet és Nyugatot; Kínát, Afrikát és Európát a Selyemút néven ismert szövevényes kereskedelmi úthálózat. A Selyemút azonban messze több volt árucserecsatornánál: az út mentén eladók és vevők, selymet kínálók és gyömbérre alkudók mellett kultúrák, nyelvek, vallások is találkoztak, és óriási hatást gyakoroltak egymásra.

Állattartás harmóniában a természettel – az Élő Bolygó gazdaságban jártunk

Az idei őszi-téli szezon első igazán csípős reggelén a Bakony déli tövébe voltunk hivatalosak. Ifjabb Varga Sándorral volt találkozónk, aki feleségével, szüleivel, gyerekeivel és munkatársaival itt, egészen pontosan egy Szentgál külterületén fekvő tanyán folytat biodinamikus gazdálkodást. A gazdaság önfenntartó, és az itt termelt kiváló minőségű élelmiszerből bőven jut máshova is. A permetszerek nélkül gondozott terményekre és a természet körforgásába való erőszakos beavatkozás nélkül nevelt állatok tejére, húsára óriási igény van. Hogy hogyan függ össze a szelíd és természetközeli állattartás a holdciklusokkal, mik azok a talajminőséget segítő preparátumok és hogy miért van óriási gasztronómiai különbség két állat húsa vagy teje közt attól függően, hogy milyen minőségű életet él, az Élő Bolygón a napnál is világosabbá vált.

Óriási ajándék, hogy egy állattal olyan jóban lehetünk, mint a kutyával

Kutyásnak lenni sok-sok örömet, de legalább annyi kötelezettséget is jelent, főleg akkor, ha harmonikus és gazdának-kutyának komfortos életmódot szeretnénk kialakítani. A legtöbb kutyatartó könnyen kezelhető, barátságos és jól nevelt társállatra vágyik, mindezt pedig gyorsan és zökkenőmentesen szeretné elérni. A kutyakiképzők legújabb generációja szerint viszont nem lehet megspórolni az időt, és itt az ideje egy jókora szemléletváltásnak is, ugyanis agresszió nélkül, empátiával a kutyakiképzésben is sokkal messzebbre juthatunk.

Pár évtized múlva természetes lesz, hogy egy Down-szindrómás ember a kollégánk

2006 óta tartják világszerte a Down-szindróma világnapját, itthon 2009-től kezdődően szerveznek kapcsolódó rendezvényeket, figyelemfelhívó akciókat, megmozdulásokat. Az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenességgel élők (minden 600. gyerek születik ezzel a kromoszóma-rendellenességgel) megérdemlik a rájuk irányuló figyelmet: nemcsak mert szociábilis, kedves személyiségek, de azért is, mert megfelelő támogatással a társadalom aktív és hasznos tagjaiként, méltó és teljes életet élhetnek.

A transznemű emberek nem feltűnni, hanem beilleszkedni akarnak

Nagyon keveset és nem is mindig megbízható forrásból tudunk a transzneműségről. Az információhiány félelemhez, téves elképzelések, előítéletek és ellenérzések kialakulásához vezet egy itthon is többezres lélekszámú csoporttal szemben, akik jelenleg csak óriási erőfeszítések árán juthatnak el a számunkra teljesen természetes, kiegyensúlyozott és önazonos élethez.

Vakvezető kutyával a látássérültek számára is kinyílik a világ – interjú

Magyarországon a látássérült emberek kevesebb mint egy százalékát segíti vakvezető kutya, pedig ezek az állatok a mindennapokban sokkal nagyobb segítséget jelentenek, mint bármelyik élettelen segédeszköz. A kutyával közlekedő sérült ember ugyanis nemcsak nagyobb biztonságban van, de láthatósága is nagyobb: a vele közlekedő segítő állat a többi embert is sokkal elfogadóbbá teszi.

A felépülés: munka. – Interjú Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal

Pörögnek a fejemben a filmkockák. Ez a címe, mottója a L’Harmattan Kiadó gondozásában nemrég megjelent, felépülő függők életútjait bemutató kötetnek. Az interjúkat készítő Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal, rendszeres szerzőnkkel beszélgettünk kötődésről, az újrakezdés lehetőségeiről és a jóvátétel jelentőségéről.

Anzselika Habpatron: az influencer, aki adni akar, nem elvenni

2019 decemberében nagyot szólt a bájosan naiv youtuber, Anzselika Habpatron első videója, Anzselika pedig azóta is heti rendszerességgel jelentkezik be: mesél, barkácsol, jógázik, és előző életei után kutat a csatornáján. Néhány perces videóiban az influencerkedés egy igazán kedves, szerethető, kicsit abszurd arcát mutatja be: mindenről van véleménye, de nem akarja befolyásolni a miénket. A szívderítően vicces rövidfilmek ugyanakkor komoly társadalmi üzenetet is hordoznak.

Csányi Vilmos: A kutya még nem ember, de már nem is állat

Drága barátaim, kedves majmok – Állati egypercesek címmel jelent meg dr. Csányi Vilmos biológus, etológus, egyetemi tanár legújabb könyve. A szórakoztató olvasmányban nem a címszereplő majmok viszik el a show-t: a könyv fejezetei saját fajunk jobb megértéséhez visznek közelebb. A munkából ugyanis nemcsak az derül ki, hogy kockázatkerülő viselkedésünk evolúciós örökség, de az is, hogy a fake news térnyeréséért, az oltásszkeptikusságért és az individualizáció gyorsulásáért részben a modern kor vívmányait tehetjük felelőssé.

Jakupcsek Gabriella: Az a baj, hogy már nem élvezzük egymás társaságát

Negyedik könyvével jelentkezett idén ősszel Jakupcsek Gabriella. A lassan harminc éve a pályán lévő tévés újságíró műsoraiban az elmúlt években több tízezer ember fordult meg, a velük való találkozás nemcsak a képernyőn hagyott nyomott, de hatással volt a műsorvezető személyiségére is. A találkozások által felvetett kérdésekről is szól a Nagy levegő című könyv.

Dragomán György: A család az, akikkel együtt ülünk az asztal körül

Főzőskönyv címmel jelenik meg Dragomán György legújabb kötete. A bő 400 oldalas munkában receptek és szépirodalmi szövegek váltják egymást: nem is mindig könnyű felelni a kérdésre, hogy épp ételleírást vagy irodalmat olvasunk. De a legjobb az egészben éppen az, hogy nem is kell, sőt talán nem is lehetséges különbséget tenni. Akkor járunk igazán jól, ha egyszerűen átadjuk magunkat az élvezeteknek.