Gergely: Két dolog is van, az egyik, hogy újra találkozhassak a barátaimmal, akik most mind eléggé visszavonultak, a másik pedig, hogy online helyett végre megint személyes legyen az életünk.
Noémi: Sok minden hiányzik, nagyon várom, hogy legyen vége ennek. A munka, a régi kerékvágás, mozi, kirándulások és a szabad élet hiányzik a legjobban. Mosodában dolgoztam, szállodáknak, de a lezárások miatt megszűnt a munkám. Remélem, hamarosan újra tudok majd dolgozni.
Ildikó: Sokan elvesztették a munkájukat, én is. Bezárt az üzlet, ahol dolgoztam. Kiesik ez a pénz, miközben minden egyre drágább, nagyon nehéz a megélhetés, ezért azt mondanám, hogy a munka hiányzik a legjobban.
Peng: Szeretnék többet találkozni a barátaimmal és jobban kiélvezni az itteni életemet.
Evelin: Várom, hogy megint bulizhassunk, sokan együtt lehessünk, diszkókba, szórakozóhelyekre, házibulikba szeretnék menni. Pincérnek tanulok, és emiatt is várom, hogy visszatérjen az élet a városba.
László: Minden hiányzik, de leginkább a szabadság. Hogy csak úgy megigyak egy sört. Volt egy megszokott szabadságunk, ami most elmúlt, közben mindenki idegesebb, távolságtartóbbak az emberek. Zavar, hogy nem természetes így az élet.
Györgyi: Azt várom, hogy végre elmúljon a vírussal kapcsolatos szorongásom, mert mostanában sokat aggódom a szeretteimért.
Aliz: Nem leszek nagyon eredeti: az hiányzik, hogy beüljek egy kávézóba egy kávéra a barátaimmal, hiszen máskor az a mindennapjaink része. Közben félek attól is, hogy tönkremennek a kedvenc helyeink, hogy nem tudják átvészelni. Elsőéves vagyok az egyetemen, és élő óránk még nem is volt, ez is nagyon furcsa, jó lesz, ha már nem így lesz.
Margot: Az iskola hiányzik. Franciaországból, Erasmussal jöttem ide tanulni, de alig találkoztam valakivel ebben az évben.
Nelli: Az hiányzik a legjobban, hogy szabadabban találkozhassak a barátaimmal, hiányzik a suli is, főleg a közösség miatt.
Máté: Azt várom, hogy többet és szabadabban tudjak találkozni a barátaimmal. Szeretném visszakapni azt a szabad életet, amikor nem kell korlátok között élnünk a mindennapokat.
Miklós: Hogy mit várok a legjobban? Ehhez nem is kell egy mondat, egy szóban el tudom mondani: a találkozásokat.
Alex: Azt várom, hogy elmenjek fodrászhoz, és elmehessünk nyaralni a családdal.
Krisztián: Azt várom a legjobban, hogy újra elvihessem a kisfiamat játszóházba, állatkertbe, kalandparkba – ahová csak szeretné.
Imre: A munkalehetőség hiányzik, várom, hogy újra dolgozhassak. Utcaseprő vagyok, és azt várom a legjobban, hogy újra alkalmazzanak, mert az utóbbi időben sajnos ránk is kisebb szükség van.
Kata: Az utazás hiányzik a legjobban. Már van is egy tervünk, ha ennek vége: Miskolctapolca, Gyula, Zalakaros, ahogy majd jön, ahogy lehet. Ezt várjuk a legjobban.
Lívia: Akár már csak egy félig-meddig normális életet, ahol visszakaphatjuk a régi életünk egy darabját, meg remélem, hogy az újranyitás jó irányba viszi a helyzetet.