Állattartás harmóniában a természettel – az Élő Bolygó gazdaságban jártunk

DSC05528

Az idei őszi-téli szezon első igazán csípős reggelén a Bakony déli tövébe voltunk hivatalosak. Ifjabb Varga Sándorral volt találkozónk, aki feleségével, szüleivel, gyerekeivel és munkatársaival itt, egészen pontosan egy Szentgál külterületén fekvő tanyán folytat biodinamikus gazdálkodást. A gazdaság önfenntartó, és az itt termelt kiváló minőségű élelmiszerből bőven jut máshova is. A permetszerek nélkül gondozott terményekre és a természet körforgásába való erőszakos beavatkozás nélkül nevelt állatok tejére, húsára óriási igény van. Hogy hogyan függ össze a szelíd és természetközeli állattartás a holdciklusokkal, mik azok a talajminőséget segítő preparátumok és hogy miért van óriási gasztronómiai különbség két állat húsa vagy teje közt attól függően, hogy milyen minőségű életet él, az Élő Bolygón a napnál is világosabbá vált.

Sietősen, városi módra utaztunk Szentgálra. „Áhh, el fogunk késni. Bedobunk a kútnál egy kávét? Lemegyünk a térképről, nem hagytuk még el azt táblát? Jé, ez olyan, mint egy Tarr Béla-film. Marha hideg van, tudtam, hogy rendesen fel kellett volna öltözni. Mivel kezdjünk? Induljunk rögtön körbe a gazdaságban, vagy kezdjük az interjúval?” Nagyjából ebben a szellemben zajlott az odautunk, amihez képest éles kontraszt volt a fogadtatásunk: házigazdánk, Sándor érkezésünkkor derűs nyugalommal sütögetett épp. Egyik kollégájával készítették és saját kemencéjükben sütötték a kenyérlángost isteni tésztából, saját tejföllel és szalonnával megrakva. Péntek reggelente ugyanis közösen reggelizik a csapat, vagyis a gazda és családja, valamint a tanya dolgozói. És mi is, hiszen vendégek vagyunk, és épp a pénteki reggeli időpontjában érkezünk. 

Hamar kiderült, hogy itt nem lesz semmi rohanás meg „jó, ezt bekapjuk gyorsan, aztán haladjunk”. Mindjárt jön a beszélgetőkör és énekelni is fogunk, viccelt házigazdánk meglepettségünket látva. Ének persze nem volt, de a waldorfos poént így is mindenki érti: a biodinamika mögött meghúzódó gondolat atyja az a Rudolf Steiner, aki a Waldorf-pedagógia kapcsán is maradandót alkotott. Sándor pedig ebben is, abban is mélyen hisz. Az Élő Bolygó gazdaságba a Piqniq Budapest és a Mastercard közös,  Tanulj, fejlődj! – Nagykép a gasztronómiáról  című, három hónapos projektje keretében látogattunk el.

Élő Bolygó gazdaság

A rövid meghatározás szerint: az Élő Bolygó egy mintegy 60 hektáros területen elterülő biodinamikus gazdaság. Szerencsére ma már nem teljesen egyedülálló, de mindenképpen kivételes, amit csinálnak: itthon mintegy tucatnyi ehhez hasonló gazdaság működik csak. Az Élő Bolygó legfőbb exportcikke a tej, melyből – magas minősége miatt – fővárosi új hullámos kávézókba, a Pipacs Pékségbe és a megye, valamint a környék legmenőbb éttermeibe is jut. De készül itt még lekvár, szörp, mangalica- és marhahús, sonka, kolbász és szalonna is, nem beszélve a különböző tejtermékektől: sajt, joghurt, kefir, vaj, túró – mind kisipari körülmények között. A tanyán a nagy területen legelő mintegy 120 magyar tarka mellett mangalicák és csirkék élnek, emellett szántó és legelőterületek fekszenek. A gazdaság területén álló házban pedig egy embercsalád is: Sándor és felesége, a szülei és négy gyerekük.

Varga Sándor, az Élő Bolygó gazdaság tulajdonosa, gazdája
Varga Sándor, az Élő Bolygó gazdaság tulajdonosa, gazdájaFotó: Csabai Kristóf / Dívány.hu

A gazdaságot Sándorék családja mellett mindössze néhány, jellemzően környékbeli kolléga működteti – igaz egyikük, Saul például Mexikóból került a közeli Hárskútra. Bár a beszélgetés közben többen is rácsodálkoznak, hogy „jé, tényleg van a gárdában néhány mezőgazdasági végzettség is”, a dolgukat inkább itt, mintsem iskolapadban tanulták a munkatársak.

Ha nem folyna komoly és elhivatott munka, az ember derűs hippikomunának gondolná az Élő Bolygó közösségét: nincs rohanás, van helyette kutyafalka, közös reggeli, sok nevetés és mélyen gyökerező hit. 

A kezdetek

Jól hangzik, ha azt mondjuk, hogy a fiatal pesti borkereskedő egyszer csak fogta magát és tehenészni kezdett az Isten háta mögött, de még inkább, ha azt is hozzátesszük, a borkereskedésbe még messzebbről, HR-es végzettséggel érkezett Sándor. A kétezres évek elején édesapjával és egy barátjukkal alakították meg a Terroir Club nevű borkereskedést, Sándor a borok kapcsán találkozott először a biodinamikus szemlélettel. A szellemiség legalább akkora hatást tett rá, mint az, hogy a klubban ismerkedett meg feleségével, az agrárközgazdász végzettségű Boczka Szilviával is. A történet innentől kezdve mesébe illő: Sándor úgy emlékszik, hogy egy holdvilágos éjszakán üzenetet küldött Szilvinek azzal, hogy elköltözne-e vele vidékre. „Veled akár a világ végére is” – hangzott a válasz.

Nagyon úgy néz ki, hogy egyikük sem bánta meg, hogy így alakult. 2009-ben vették meg a területet, 2011-ben kezdtek el gazdálkodni rajta, és óriási öröm a számukra, hogy a gyerekeik már ebben a természetközeli környezetben nőnek fel.

Felelősek vagyunk a bolygónkért
Felelősek vagyunk a bolygónkértFotó: Csabai Kristóf / Dívány.hu

Jó, de mi az a biodinamikus gazdálkodás?

A biodinamikus gazdálkodás mintegy százéves alapgondolata, hogy emberként felelősek vagyunk a bolygónkért. Szemben a ma végzett pusztítással, képesek lennénk arra, sőt kötelességünk, hogy ne csak vigyázzunk rá, de gyógyítsuk is. Sándorék épp erre törekednek. 

A célkitűzés mögött holisztikus szemléletmód áll, amelynek központi gondolata, hogy a gazdaság a benne élő növényekkel, állatokkal és emberekkel együtt dinamikus egységet, egy élő szervezetet képez, és úgy is kezelendő: egyik rész sincs meg a másik nélkül. Ebben a gazdálkodási típusban permetszereket, de még rézgálicot vagy más biovegyszert sem használnak, így az itt előállított termékek nemcsak az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szigorú elveknek felelnek meg, de a nemzetközi Demeter-irányelveknek is. Míg az ökológiai gazdaságokban létezhet csak növénytermesztés, a biodinamikus gazdálkodás nincs meg állattartás nélkül, hiszen velük lesz teljes a körforgás: a takarmány helyben terem, a trágyát visszaforgatják, a disznók minden maradékot hasznosítanak. 

A biodinamikus gazdálkodás egyik kötelező eleme a preparátum. A preparátumok olyan talajéletet serkentő készítmények, amelyeket növényi és állati részekből (például tehénszarvból és hólyagból, trágyából, gyógynövényekből) állítanak elő. A megtöltött szarvakat/hashártyát telente el, tavasszal ki kell ásni, majd egy keverési eljárással dinamiázálni és a földre permetezni.  

Ha azt olvasod, hogy a talajminőség javítására és a növények védelmére szarvba töltött trágyából és növényi részekből pincében készül talajjavító és permetezőszer, valószínűleg meglepődsz. De amikor a tények is azt mutatják, hogy ellenállóbb, gazdagabb és jobb minőségűbb termés az eredmény, inkább rácsodálkozol, hogy tulajdonképpen milyen egyszerű is ez. Mint ahogy az is, hogy itt nem inszeminációval fogannak a borjak: akkor lesznek, amikor – ahogy Sándor fogalmaz – ugrál a bika. Az itt élő állatok életmódja ugyanis a lehető legjobban hasonlít a természetes létmódjukhoz, és a holisztikus szemléletbe az is belefér, hogy az egyes mezőgazdasági folyamatok ütemezésekor a holdciklusokat is figyelembe vegyék.

Spirinek hangzik? Én is így voltam vele. De csak addig, míg bele nem kóstoltam. Függetlenül attól ugyanis, látogatóként hiszünk-e a sok szempontból a homeopátia elveivel rokon mezőgazdaságban, a dolog működik. Erről nemcsak az itt kóstolt életek íze és magas minősége (hihetetlenül finom volt minden), de az is árulkodik, milyen nyugalomban és békességben él itt ember és állat. Sándor ráadásul a fentinél közérthetőbben fogalmaz, amikor a biodinamikus gazdálkodás lényegéről faggatjuk. Ő emberközpontú mezőgazdaságról beszél, ahol az első helyen a fogyasztó és a termelő áll. Mint mondja, ahhoz, hogy kiváló minőségű takarmányt állítsanak elő, illetve hogy a gazdaságban élő állatok is jól érezzék magukat és kiváló minőségű táplálékot adjanak, az kell, hogy a gazdaságban dolgozó emberek is értsék, hogy mit miért csinálnak, az állatok pedig a nekik megfelelő életet élhessék.

Képzeljük bele magunkat az állat helyébe, és jobb életük lesz
Képzeljük bele magunkat az állat helyébe, és jobb életük leszFotó: Csabai Kristóf / Dívány.hu

Ha tehén lennél, hogy szeretnél élni?

Sándor már a beszélgetésünk elején eltalált egy-egy gondolattal. Például azzal, milyen kontrasztos, hogy míg a háziállatainkkal családtagként bánunk, kényeztetjük, szeretgetjük őket, táplálékul olyan állatokat fogyasztunk, akik egész életüket megnyomorítva és stresszben töltötték, és így is múltak ki. 

Az egykori bakonyi tanyavilágban elterülő gazdaságban egészen mást látni: a tehenek és a csirkék éppoly békés, nyugis életet élnek, mint a gazda körül folyton ott lézengő kutyák (Sámson, az óriási, barátságos komondor mindenhol ott van, dörgölőzik, szagol, megnyal: itt kicsit mindenkinek sámsonos a keze), de utóbbiakat sem ölebként tartják. A kutyák télen-nyáron kint élnek, rohangálnak, ha hideg van, a ház közelébe húzódva keresnek helyet maguknak. Magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy a tehenek, a mangalicák és a kutyák is méltó életet élnek, Sándor pedig elmondta, miből is áll össze mindaz, amit én méltóságnak látok. 

„Ha beleképzeljük magunkat az állat helyébe, nem olyan nehéz arra törekedni, hogy jobb életük legyen. A tehenek legelnek, a mangalicák hét hektáron szabadon mozognak, a csirkék kint vannak, kapirgálnak, ez nem atomfizika. Ha tehén vagyok és legelek, tudok sétálni, nemcsak betonon járok, nyugodtan tudok kérődzni, ha nem úgy szaporodom, hogy valaki ezt egy vállig felhúzott kesztyűvel intézi, akkor nyugalmasabb az életem. Ha mangalica vagyok, mit szeretnék egész nap csinálni? Túrni, menni, keresni, sétálni, nem pedig bezárva lenni egy ólban, ahol az egész napi programom az, hogy termelek, termelek, növök, növök.” 

Az vagy, amit megeszel 

Ha jól vagyok, akkor egyensúlyban vagyok, ez igaz az állatokra is – mondja házigazdánk. Ha abban előre tudunk lépni, hogy az állat ne stresszben élje az életét és a kimúlása is a lehető legstresszmentesebben történjen, akkor sokat tettünk a jóllétéért és azért is, hogy az állatból készülő ennivaló is jó legyen. "Nyilván ha levágjuk, véget ér az élete, de itt is az a fontos, hogyan tesszük ezt, mennyire tudjuk stresszmentesen csinálni, mennyire tudjuk észrevétlenül átsegíteni a másvilágra. Biológiája is van ennek: a stresszben vágott állat szervezete megtelik kortizollal, ez pedig nem jól hat a hús minőségére. Mi arra törekszünk, hogy az utolsó információ ne az legyen, hogy félek, rettegek, meghalok, mert ez átmegy a húsba, amit megeszünk."

Sándorék – bár a gazdaságnak a családot és az itt dolgozókat is el kell tartania – a tömegtermelés helyett mértéktartó és fenntartható gazdálkodásban hisznek. Abban, hogy a gazdaság elsődleges célja nem a minél nagyobb profit, hanem a legmagasabb szintű táplálék előállítása: az, hogy ami a végfogyasztóhoz eljut, finom, jóízű, egészséges legyen.

Néznek, mint... ebben a pillanatban a fotós az „új kapu”
Néznek, mint... ebben a pillanatban a fotós az „új kapu”Fotó: Csabai Kristóf / Dívány.hu

Rugalmasnak kell lenni

A biodinamikus gazdálkodásban ez persze kevésbé sztenderdizálható, mint a ma fősodrúnak számító mezőgazdaság keretei között. Sándorék a tanyára organikus egységként tekintenek, és elfogadják az ebből eredő kiszámíthatatlanságot is. A farm ugyanis mindig kompenzál valahogy. Van olyan év, amikor a tejhozam nem olyan jó, de abban az évben mondjuk több kismalac születik. Vagy épp egyik sem, de a zöldség- és gyümölcstermés lesz kiváló. Sándorék következő célja, hogy egy kertészeti lábat is kiépítve sok családot láthassanak el közvetlenül, heti termény- és termékcsomagot összeállítva a számukra. 

Persze már most is sok mindenkihez eljutnak: a tej és a tejtermékek kávézókban, pékségekben, a hús éttermekben, piacon, értékesítési pontokon kel el, és Sándorék igyekeznek folyamatosan alkalmazkodni a változásokhoz is. A tejtermelés különösen erősen kitett ágazat, mert nem lehet a termelést takarékra, majd nagyobbra állítani, hiszen attól az egész laktáció felborulna. Amikor a vírus első hullámának idején a tej iránti vendéglátós kereslet a tizedére esett vissza, Sándorék úgy döntöttek, hogy a tejet feldolgozzák, és tejtermékeiket megpróbálják közvetlenül végfogyasztóknak is értékesíteni. Azzal, hogy rugalmasan reagáltak, elkezdtek nemcsak tejet palackozni, de vajat, tejfölt, joghurtot és kisebb kiszereléseket is készíteni, át tudták vészelni ezt a nehezebb időszakot is.

Az emberi tényező

Ahol nem a tömegtermelés számít, ott az emberek sem lecserélhetők, és ahhoz, hogy jól működjenek a dolgok, folyamatosan dolgozni kell az emberi kapcsolatokon és együttműködésen is, tudtuk meg Sándortól. Az itt dolgozó emberek közösséget alkotnak (ketten itt is laknak), amit működtetni komoly, de elhagyhatatlan feladat. A gazdaság akkor működik a legjobban, ha a dolgozók is azt érzi és látják, amit ő, vagyis hogy fontos és értelmes tevékenység az övék. 

„Mindannyiunknak fontos néha megállni egy percre, hogy megértsük, miért csináljuk ezt – mondja Sándor. – Hiszen ez macera, ennél sokkal könnyebb munkát is lehetne találni. Télen fagy van, ősszel sár van, hideg van, kosz van, állat van. Ha nem tudatosítjuk magunkban rendszeresen, hogy ez miért van, az egész borul. Ha viszont ki tud alakulni egy közös hit abban, amit közösen építünk, és abban, hogy ez hasznos, sőt akár üdvös is, az nagyon sok erőt ad minden egyes nap. Munka közben az emberi kapcsolatok is épülnek, mélyülnek, és mindenki tanulja, hogy lehet közösségben működni. Megtanulunk segítséget kérni, és megértjük, hogy egyedül nem mennek a dolgok. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk, kell a közösség.” Mindennek fontos része az edukáció is: Sándorék hisznek abban, hogy a százéves gondolatra épülő fenntartható és jövőbe mutató gazdálkodás jó. Nemcsak Waldorf-iskolások szemléletét formálják évi két alkalommal, de a gazdaságtípus iránt érdeklődőket is szeretettel fogadják, hogy mindezt megmutathassák.

Sándor számára nagyon fontos a hit. Azt a munkát, amit ők csinálnak, csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. „Hogy másképpen hogy lehet, azt nem tudom. Mindenesetre van bennem egy olyan érzés, hogy talán ezért vagyunk itt. Ez a feladatunk, a sorsunk. Egy csoda, hogy itt nevelhetjük a gyerekeinket. Nem mondom, hogy könnyű, mert nagyon sokat dolgozunk, de azt gondolom, hogy azok az ajándékként megélt közös pillanatok, amikor együtt vagyunk, azok nem történhetnének ennél csodálatosabb környezetben. Hívő embernek tartom magam, jelentsen ez akármit is. Templomba nem járok, de szerintem ha az ember a természettel együtt kezd dolgozni, egy idő után rátalál a Jóistenre. Másképp hogy élhetne a természetben? Kilépünk az ajtón és kikerülünk ebből a világból. Ott más törvények uralkodnak. És ha ebbe beleengedjük magunkat, akkor ott találkozunk valakivel.”

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.