Középkori „gyorséttermek”: az egyik ételt ma is szívesen fogyasztjuk

Olvasási idő kb. 4 perc

Míg a középkori főurak bőséges lakomákat rendeztek, a városi szegényeknek sokszor meg kellett elégedniük az utcán vagy kifőzdékben vásárolt, kétes minőségű készételekkel.

A gyorsétterem, bármennyire is úgy hinnénk, nem 20. századi találmány: már a római korban is előfordult, hogy a városlakók nem saját, szűkös és rosszul szellőző konyháikban főztek, hanem kifőzdékbe és utcai ételárusokhoz jártak. A középkori városokban élő szegények szintén nem rendelkeztek konyhával vagy főzésre alkalmas edényekkel: a fűtetlen lakásokban tűzhely sem mindig volt, és sokszor csak egyetlen szoba jutott nekik, ahol többedmagukkal együtt hajtották álomra a fejüket.

A sült krumpli hiányzott a középkori tányérokról

William Fitzstephen, a canterbury érsek titkára a 12. századi Londonba érve elámult azon, mennyi árus kínál egyszerű, de ízletes és az évszaknak megfelelő fogásokat a város utcáin és a kifőzdékben. Ez utóbbiak legtöbbször a piac környékén összpontosultak, s az utcára nyíló bejárat mögött hosszabb telek húzódott, ahol a sütés-főzés zajlott. A húst zöldségekkel együtt bográcsban készítették el vagy nyárson sütötték, a sült krumpli azonban hiányzott a menüből: a burgonya csak Amerika felfedezése után érkezett meg az Újvilágból, s akkor is jó ideig dísznövényként tekintettek rá.

A kenyérsütést a városiak többsége a pékre bízta
Fotó: Wikimedia Commons

Vadat és halat, s mi jó falat

Fitzstephen részletesen beszámolt arról is, milyen ételeket vásárolhattak az éhes londoniak: 

a marha- és sertéshúson kívül kisebb-nagyobb halak, vadhús, szárnyasok és vadmadarak szerepeltek az étlapon.

(Ez utóbbiak közül azok is, amelyeket ma már nem szívesen fogyasztanánk el, például hattyú, daru vagy varjú.) A húsokat hagymával, fokhagymával, s ha be tudták szerezni jó áron a fűszerkereskedőktől, fahéjjal, borssal, szegfűszeggel, gyömbérrel ízesítették. A fogásokat sokszor cipóban szolgálták fel, megspórolva így a víz- és időigényes mosogatást.

Népszerűek voltak a különféle lepények és piték is
Fotó: Dea / M. Seemuller / Getty Images Hungary

A hús Istentől, a szakács az ördögtől való

A húsételeknél olcsóbbak voltak a lepények, a töltött piték, és sokan vásároltak kolbászt, valamint angol „puddingot” is. Mielőtt azonban összefutna a nyál a szánkban, érdemes azt is felidézni, hogy a középkorban nem igazán volt megoldható az ételek hűtése. A húsokat füstöléssel, pácolással vagy szárítással tartósították ugyan, de számos hely bevett gyakorlata volt, hogy az előző napról – vagy akár az előző hétről – maradt, romlott pitéket felmelegítve eladták. Az élelmiszerbiztonság más értelemben is hagyott maga után kívánnivalót:

a szakácsok sokszor a beteg állatok húsát vagy a szennyezett alapanyagokat is feldolgozták.

 Geoffrey Chaucer Canterbury meséiben például a Tabard nevű fogadó házigazdája hírhedt volt arról, hogy újramelegített pitéket árult, a konyhájában pedig nyüzsögtek a legyek. Nem véletlen, hogy Angliában a késő középkorban és a kora újkorban elterjedt a mondás:

Idézőjel ikon

a húst Isten küldi, de a szakácsot az ördög.

Szegények ételei

A legolcsóbb, legkönnyebben beszerezhető és viszonylag sokáig elálló étel a kenyér volt, amely a középkori szegények étrendjének alapját képezte, s a városlakók legtöbbször a pékségben jutottak hozzá. Ma már furcsán néznének ránk, ha egy jókora húsdarabbal állítanánk be a pékhez, és azt kérnénk tőle, hogy csomagolja be a kenyérbe, és azzal együtt süsse meg, de a középkorban ez teljesen megszokott volt: 1350-ben Londonban még törvényt is hoztak, amely megtiltotta a pékeknek, hogy egy pennynél többet kérjenek a saját hússal érkező vásárlóktól.

A középkorban a böjti időszak egyik legkedveltebb étele a perec volt
Fotó: Wikimedia Commons

Népszerű harapnivalónak számított a perec, különösen böjti időszakban. A perec a katolikus egyház által jóváhagyott ételek egyike volt, hiszen semmi állati eredetű összetevőt nem tartalmazott, mindössze vizet, lisztet és sót. 

A szerzetesek időnként perecet osztogattak a szépen imádkozó gyerekeknek, így a perec a szerencse és jólét szimbólumává is vált.

A böjti időszakban elfogyasztott pereceket és halakat aztán tetemes mennyiségű borral öblítették le, hogy a „halaknak legyen miben úszni”.

Középkori édességek

Egy középkori városban az édesszájúak is megtalálták a kedvenc falatjaikat, hiszen a 13. század végétől kezdve a „gyorséttermek” különféle süteményeket, palacsintákat és ostyákat, valamint a mai gofrira emlékeztető fogást is kínáltak.

Az édesszájúak a mai gofrira emlékeztető süteményt is választhattak (Georg Flegel festménye)
Fotó: Wikimedia Commons

Az ötlet, hogy a nyers tésztát fémtányérok között süssék meg, egészen az ókorig nyúlik vissza: a görögök obeliosznak nevezték az így készült ételt, bár ez közel sem volt olyan édes, mint mai változata. A középkorban mézzel, fahéjjal, tejszínnel ízesítve fogyasztották a gofrit; a rácsos mintázat pedig a kreatív hollandoknak köszönhető. Ugyancsak kedvelt édesség volt a tölcsérfánk (funnel cake), amelynek tésztáját egy tölcséren keresztül forró zsiradékba csorgatták, majd mézzel édesítették. A mézeskalács is nagy népszerűségnek örvendett, különösen ha mandulát, gyömbért vagy aszalt fügét is adtak hozzá.

Ha szívesen olvasnál még a középkori mindennapokról, ezt a cikket ajánljuk.

Sóbors receptek

Van egy jó recepted, és megmutatnád a világnak?

Ott lapul a nagymamád receptes füzetében, milliószor készítetted már a különleges alkalmakra, olyan, ami megmenti a hétköznapokat, vagy épp ez a kedvenc ételed? 

Küldd el nekünk, és legyél a Sóbors Olvasói receptek rovatának szerzője!

A recepted nem maradhat a fiókban!

Recept beküldése

hirdetés

Bálint Lilla
Bálint Lilla
Újságíró, szerkesztő
Újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Dívány Múzsák a csók után című kötetének szerzője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon diplomázott, 2021-ben a Pécsi Tudományegyetemen irodalomterapeutaként, 2024-ben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés szakemberként végzett. 2022 óta a Dívány szerzője. Egy irodalomterápiás gyűjtemény társszerzője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

Titokzatos erők mozgatják a Halál-völgy vándorló köveit: több száz méteres nyomot hagynak a sivatagban

A Death Valley Nemzeti Park egyik legkülönlegesebb és legtitokzatosabb helyszíne a Racetrack Playa, amely évtizedeken át megoldatlan tudományos rejtély színtere volt. Az első pillantásra sivár és élettelen terület egy szokatlan jelenség miatt vált világhírűvé: vándorló kövei megmagyarázhatatlan módon akár több száz métert is megtesznek – maguktól.

Mindennapi

Ez lesz az át nem vett mandátumok sorsa

A választási eredmények kihirdetését követően még mindig nem dőlt el véglegesen, hogy kik foglalják majd el helyüket az új Országgyűlésben, miután több vezető politikus is bejelentette, hogy nem veszi át mandátumát.

Világom

Kvíz: felismered ezeket az olasz édességeket?

Olaszország nemcsak a pizzáról és a tésztákról híres, hanem a világ egyik leggazdagabb édességkultúrájával is büszkélkedhet. A „dolce vita” hazájának számos édessége mára meghódította az egész világot.

Testem

Ezekben az esetekben segíthet egy betegjogi képviselő

Az orvosok tudása és a rendszer működése gyógyulásunkat szolgálja, de óhatatlanul alá-fölérendelt viszonyt teremt, amelyben páciensként könnyen kiszolgáltatottá válhatunk. Nem véletlenül került a képbe a betegjogi képviselő.