Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mi lenne, ha azt mondanánk, nem az Amazonas a világ leghosszabb folyója? Sőt, még csak nem is a legbővizűbb! Van ugyanis egy légkörben létrejövő, különleges jelenség, amely vízhozama és hossza is bőven lekörözi azt.
Ezek a légköri „folyók” több ezer kilométer hosszúak és néhány száz kilométer szélesek lehetnek, ráadásul vízpárában akár kétszer annyit szállítanak, mint a világ leghosszabbjaként emlegetett folyam vízhozama.
Folyó az atmoszférában
Az atmoszferikus folyók hatalmas mennyiségű vízpárát szállítanak a légkörben, elsősorban a trópusi óceánok felett alakulnak ki, majd több ezer kilométeren keresztül haladnak, míg végül csapadék formájában érkeznek a szárazföldekhez.
A vízkörforgás szempontjából kulcsszerepet töltenek be, hiszen a párolgás és a csapadékképződés közötti szállítási folyamat egyik legfontosabb csatornáját jelentik.
Az éltető víz
Az atmoszferikus folyók nélkül sok térség súlyos csapadékhiánnyal küzdene. Kalifornia nyugati területe például nagyrészt ezeknek a légköri szállítószalagoknak köszönheti vízellátását, sőt gyakran emiatt oldódik meg egy-egy hosszabb száraz időszak.
Ezért is nevezik olykor őket „aszálytörőknek”. Ugyanakkor a hasznuk mellett komoly veszélyt is rejthetnek. Ha túl nagy mennyiségű nedvesség érkezik egyszerre, vagy több atmoszferikus folyó halmozódik fel egyazon régióban, akkor rövid idő alatt szélsőséges esőzések és áradások alakulhatnak ki.
Ez különösen igaz a hegyvidéki területeken, ahol a csapadék gyors lefolyása és a meredek domborzat együtt jelentős károkat okozhat. A legerősebb események már milliárdos nagyságrendű veszteségeket idézhetnek elő, és egy-egy extrém kategóriába sorolt jelenség társadalmi és gazdasági következményei messze túlmutatnak a közvetlen vízkárokon.
Az utóbbi évek kutatásai arra mutatnak rá, hogy ezek a légköri vízfolyosók lassan eltolódnak a pólusok irányába.
Folyók és aszály
Bár ez elsőre csak néhány fokos változásnak tűnhet a földrajzi szélességben, valójában jelentős hatással van az éghajlati rendszerekre. A trópusi övezetekhez közelebb eső területek kevesebb csapadékot kaphatnak, így nő az aszály kockázata, míg a magasabb szélességeken olyan helyeken jelentkezhet hirtelen esőzés, ahol korábban nem volt jellemző.
Ez az eltolódás részben természetes ciklusokkal magyarázható, és úgy tűnik, nem kizárólag az emberi tevékenység következménye. Ugyanakkor a globális felmelegedés felerősíti a jelenséget, mivel a melegebb levegő több vízpárát képes tárolni, és amikor ez a nedvesség kicsapódik, sokkal intenzívebb esőzést okoz.
Gyakran éppen akkor fordul elő a legnagyobb pusztítás, amikor eleve nedves légköri állapotok mellett egyszerre több atmoszferikus folyó is kialakul.
A kutatók jelenleg három fő tényezőt vizsgálnak, amikor előre szeretnék jelezni az ilyen események hatását. Fontos tudni, pontosan hol éri el a szárazföldet egy atmoszferikus folyó, mert az érkezési pont határozza meg, milyen közösségeket és ökoszisztémákat érint. Lényeges annak megértése is, mennyi ideig tart és mekkora erősségű lesz a jelenség, hiszen az intenzitás szabja meg a károk mértékét.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el, milyen érdekességek bukkantak fel a Dunán.
