Drakula óta rettegünk a denevérektől, hiszen vért isznak, sötétben repülnek, és fura, köpenyes férfiakká tudnak változni. Persze nem, de azért azért a vámpírként is emlegetett denevér nem a kedvenc állatunk.
Pedig nemcsak hogy nem bánt, de kifejezetten hasznos lény is – még a ragadozó változatok is. Igaz, azért a nagyobb méretűek láttán a rettegés gyorsan bekapcsol az ember elméjében – amin nem segít az sem, hogy a denevérek a homályban repülnek.
A legnagyobb húsevő denevér
A Vampyrum spectrum, vagyis a nagy hamis vámpírdenevér, már csak a neve miatt sem igazán szimpatikus. Egyrészt ragadozó denevér, azaz húst eszik, ez pedig nem tartozik a vonzó tulajdonságai közé, legalábbis a többség számára. Az sem előny számára, hogy nagy: mintegy 145–190 gramm súlyú is lehet – hiszen az éjszaka, a homályban repdeső óriások nem nyújtanak éppen bizalomgerjesztő látványt.
A kísértetdenevér néven is emlegetett faj szárnyfesztávolsága akár 1 méteres is lehet, zsákmányállatai közt pedig a rovarok mellett rágcsálók, madarak, de még más denevérek is megtalálhatók – írja az IFLScience. Többnyire faodúkban pihen Közép- és Dél-Amerika trópusi erdeiben.
Azonban a rettegést, amit a leírása kelt, enyhíti néhány dolog – köztük olyanok is, melyekre csak nemrégiben derült fény. Azt már régóta tudják a tudósok, hogy ez a faj monogám, ami a denevéreknél nem igazán jellemző. Ráadásul a „hamis” kifejezés a nevében némi enyhülést ad a gyanakvó pillantások közepette.
Ölelkező kísértet
A tudósok igyekeznek jobban megismerni ezt a fajt is, amely egyelőre nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, de élőhelyeinek pusztulása miatt a helyzete sajnos egyre kilátástalanabb.
Hogy megérthessék a viselkedését, a kutatók az odújukba is bepillantottak a technológia segítségével. Ennek köszönhetően tudják, hogy a faj monogám: a csapatot egy hím, egy nőstény és a csemetéik alkotják. De ez még nem minden.
Megfigyelték, hogy amíg a kölykök kicsik, a hím jár el élelemért – a nőstény számára is. Ám ha a nőstény már kirepült, akkor a hím visszavárja, sőt, ha az visszatér, a szárnyaival átölelve üdvözli. Ez a fajta ölelkezés pedig nemcsak a felnőtt egyedekre jellemző. A tudósok leírtak egy jelenetet, amelyben az odúban minden egyed – a fiatalabbak és a felnőttek is – egyik szárnyukkal átölelték a mellettük lévőt, kört alkotva, középen pedig orrukat összeérintve.
Ha érdekelnek a denevérek, olvasd el, hogyhasználták volna bomba gyanánt őket.
