Egy elefánt fekszik eltemetve a Vatikán szívében. Hanno – mert az álltatnak neve is volt –, X. Leó pápa imádott háziállata a Belvedere udvar alatt nyugszik, évszázadok óta.
A csontvázat 1962-ben fedezték fel, miközben a karbantartók a fűtési és hűtési rendszert korszerűsítették.
A 16. századra hagyománnyá vált, hogy a keresztény uralkodók ajándékot küldtek az új pápának a megválasztásakor. I. Mánuel portugál király tudta, hogy ez politikai lehetőség is. Gondosan megtervezte, mit küld: a textilek, arany tárgyak mellett küldött egy gepárdot, leopárdokat, papagájokat, különös kutyákat, egy perzsa lovat és egy elefántot tartott a legmegfelelőbb ajándéknak.
Az elefánt a Hanno nevet viselte. A Római Birodalom bukása óta egyetlen elefánt sem járt Itáliában, és az egész ország kíváncsi volt rá, így gyorsan a Vatikán szenzációjává vált – a lakosság csodájára járt, és maga a pápa is annyira megszerette, hogy külön levélben köszönte meg az ajándékot.
Hanno két évvel később, 1516-ban halt meg, valószínűleg gyógyszerként adott arany keveréktől. Leó pápa annyira összetört, hogy Raffaello Sanzio reneszánsz festőt kérte fel egy emlékfreskó megfestésére. Bár a freskó mára elveszett, Hanno csontváza még mindig a Vatikán kertje alatt nyugszik, az agyarai eltűntek.
Hanno nemcsak a pápai udvar kedvence volt, hanem a korabeli kritika célpontja is. Luther követői a pompakedvelő pápát és az elefánt körüli kultuszt a katolikus egyház túlzásainak jelképeként gúnyolták. A szatírákban az elefántot szinte szentként kezelték, egyesek szerint nagyobb becsben tartották, mint az ereklyéket. A Vatikán alá temetett elefánt így nemcsak állattörténeti kuriózum, hanem a reformáció előtti vallási és politikai feszültségek szimbóluma is maradt.
Ősi elefántok Magyarországon is éltek. Az úgynevezett magyar kapafogú őselefánt maradványait 1998-ban fedezték fel Putnok környékén. Ebben a cikkben olvashatsz róla.
