Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kutatók rájöttek arra, hogy a hangyák igen sajátos módszerekkel védekeznek a betegségek ellen. Egyebek között a kannibalizmust választják annak érdekében, hogy megállítsák vagy épp megelőzzék a boly pusztulását.
A kutatók ezt a lengyel atombunkerben rekedt hangyák ezreinél figyelték meg, amelyek a fő kolóniától való elszakadást éveken át túlélték úgy, hogy elhullott társaik holttestét fogyasztották el.
A túlélés reményében alkalmazkodtak
A kutatók a bunkerben az erdei hangya rokonságába tartozó, közel egymillió munkáshangyából álló közösséget találtak egy halomban nyüzsögve. Az évek során a szerencsétlen hangyák folyamatosan hullottak be a bunker szellőzőcsövén keresztül, ami a mennyezetről nyílt a kamrába. Miután a hangyák a padlón landoltak, már nem tudtak visszamászni a mennyezeten lévő cső nyílásához, amely az egyetlen kijáratot biztosította volna számukra.
A kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a bunkerben egyáltalán nem voltak hangyagubók, lárvák vagy királynők, amely azt jelentette, hogy a királynő nélküli „kolónia” nem szaporodott, sokkal inkább tovább nőtt, miután a hangyák folyamatosan bezuhantak a plafonon lévő cső nyílásán, amikor a szabadon élő fő kolónia aktív volt.
A dolgozó hangyák általában nem szakadnának el a fő kolóniától, és nem alkotnának új közösséget királynő nélkül, de a bunkerben rekedt hangyáknak nem volt más választása, ha túl akarták élni az extrém környezeti feltételeket.
Egymást ették a hangyák, hogy életben maradjanak
Tanulmányuk elkészítéséhez a tudósok több mint 150 elhullott hangyát gyűjtöttek össze a bunkertemető padlójáról. Miután a tetemek testén rágásnyomok éktelenkedtek, a tudósok azt feltételezték, hogy saját társaik kannibalizálták őket. A holttestek nagy többségén, több mint 90 százalékán az evés jelei mutatkoztak.
Bár a hangyák túléléshez választott eszköze bizarr megoldásnak tűnhet, ám a kannibalizmus nem ritka ebben a fajban. A tanulmány szerint az erdei hangyák arról ismertek, hogy úgynevezett „hangyaháborúkat” vívnak tavasszal más hangyafajokkal akkor, amikor kevés az élelem. Az ádáz csata után az elesett katonák holttesteit a munkás hangyák a fészkükbe vonszolják, hogy azzal táplálják a fejlődő egyedeket.
Valójában saját társaik holtteste nemcsak élelmiszerhiányos időszakokban szolgálhat fontos táplálékforrásként, hanem segíti is a hangyákat abban, hogy túléljenek olyan nehéz helyzeteket, amelyek során egyébként éhezniük kellene.
A betegségtől is megóvja a kannibalizmus a hangyákat
A kannibalizmusnak azonban egyéb haszna is van a hangyák számára. Egyebek között megvédi őket attól, hogy a bolyban elszaporodjanak a Metarhizium-gombák, amelyek súlyos csapást jelentenek a hangyák számára. Ám ezeknek az okos és szorgos állatoknak erre is van megoldásuk. A pusztulásveszély elkerülése érdekében a királynők a fertőzött lárvák 92 százalékát elfogyasztják, mielőtt azok tovább terjesztenék a betegséget.
A kannibalizmus egyaránt jót tett a kolónia tagjainak, és magának a királynőnek is. Míg az előbbiek elkerülték a fertőzést, a királynő azáltal, hogy megette a fertőzött lárvákat, ellenállóbb lett a hangyákra veszélyes gombával szemben. Sőt, azok a rovarok, amelyek a Metarhizium miatt megették az utódaikat, később több mint ötven százalékkal több petét raktak, mint a többi hangya.
Ha szeretnéd tudni, hogyan segítheti az alvásunkat, ha megtanuljuk a tücsökciripelést, olvasd el az erről a különös szokásról szóló cikkünket is.
