Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok mítosz kering az örök fiatalság forrásáról, de némileg kevés az esély arra, hogy azt ember valaha is megtalálta. A természetben azonban létezik egy Turritopsis nevű apró medúza, amely nem nagyobb egy ember körménél, de valami egészen csodás dolgot művel.
Amikor az éhségtől vagy a vízhőmérséklet hirtelen változásától stressz éri, a Turritopsis medúza képes visszatérni fiatal énjéhez, vagyis újrakezdi az életét, „anélkül, hogy fiziológiailag emlékezne arra, hogy idősebb volt” – számolt be róla az Amerikai Természettudományi Múzeum.
Valóban fiatalságát nyeri vissza a medúza
Igen, ezt úgy kell elképzelni, hogy a medúza képes visszafejlődni egy szexuálisan éretlen állapotba: mintha te egy stresszes munkanap után úgy döntenél, hogy elég volt, visszafejlődsz az óvodás korodba. A halhatatlan medúzaként is emlegetett állat mindössze 4,5 milliméter nagyságú és biológiailag tényleg halhatatlan.
Nicklas Brendborg dán biológus szerint ez az élőlény azt sugallja, hogy a természet már kidolgozta a módját annak, hogy szükség esetén fiatalodjon, ne pedig öregedjen, míg más lények hihetetlen helyreállító erőt és immunitást mutatnak.
A tudós a sokakat foglalkoztató kérést is feltette: „A génszerkesztés és a génösszevonás korszakában nem lehetne valamit ettől a medúzától is kölcsönözni?" A meztelen vakondpatkány például gyakorlatilag rákmentesen él: 1000 vizsgált egyed közül csak hatnál alakult ki daganat. És a rák is – mondja Brendborg – többnyire az öregedés következménye.
Meglepő következtetés a kutatótól
Bár a biológus arra is rámutatott, hogy ha holnap világszerte minden rákot meg tudnának gyógyítani, az is csak 3,3 évvel növelné a várható élettartamot. Ehelyett egyszerűen meghalnánk szívbetegségben vagy Alzheimer-kórban.
„Azonnal dobjuk el az antioxidáns-tablettákat. Úgy tűnik, az antioxidáns-kiegészítők elősegítik bizonyos rákos megbetegedések növekedését és terjedését, nem pedig korlátozzák azokat. A túlzott antioxidáns-bevitel valójában akadályozza azt a folyamatot, amely által testmozgás során erősebbé és egészségesebbé válunk” – mondta a Brendborg, aki szerint inkább étkezzünk egészségesen.
A túl kevés stressz éppoly egészségtelen, mint a túl sok
A megoldás itt is az „arany középút”: szükség van a stresszre is, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben.
„Valójában szükségünk van ezekre az állítólagosan »károsító« szabad gyökökre, hogy stimulálni tudjuk a saját védekezőrendszerünket. Nem is annyira a futás tesz jót az embernek, mint inkább az általa beindított helyreállítási mechanizmusok. Maga a futás rohamosan emeli a vérnyomást, többszörös apró izomszakadást okoz, megterheli a szívet, túlterheli az ízületeket. De amikor utána elalszik az ember, a test kiváló javítórendszerei turbó üzemmódba kapcsolnak” – tette hozzá a tudós.
Ma már közismert, hogy a modern élet túlságosan megterhelő, nincs összhang a lényegében kőkorszaki testünk és a 21. századi élet nyomása és sebessége között. De a túl kevés stressz éppoly egészségtelen, mint a túl sok. A biológus példaként említi, hogy 1991-ben a tudósok létrehozták a figyelemre méltó Bioszféra 2-t, egyfajta hatalmas üvegházat az arizonai sivatagban, ahol a külvilágtól teljesen elzárva akartak élni. Eleinte a bioszférában lévő fák virágoztak és gyorsan növekedtek, de két éven belül „sok fa már elhalt”. Mi hiányzott? Hát a feszültség. A fák tökéletesen úgy fejlődtek, hogy a legdurvább szél kivételével mindennek ellenálljanak, és ennek eredményeként sokkal erősebbek legyenek. E természetes kihívás nélkül a bioszférában lévő fák gyorsan, de gyengék növekedtek, majd jött egy nagyobb szél, és végül saját súlyuk alatt kidőltek.
Az ősi stresszfajták közé tartozik az éhség
A minket erősítő ősi stresszfajták közé tartozhat a kemény edzés (de nem a kimerültségig tartó edzés), az erős napsütés (de nem a leégés), a nagy magasság (hatékonyabbá teszi a tüdőnket) és az éhség. Talán ez az utóbbi típusú stressz az, amit leginkább kerülünk, hiszen szeretünk enni.
Őseink azonban gyakran éheztek egy-két napig, és boldogultak ezzel az érzéssel.
Brendborg elmélete szerint akár 200 évig vagy tovább is élhetünk. De ez tényleg jó dolog lenne egy amúgy is túlzsúfolt bolygón? Akarunk mi a medúzákhoz hasonlóan „örökké” élni, és örökké fiatalok lenni? Az ember élettartamának legfeljebb egyharmada örökletes: a többiaz életmódtól, a diétától, a testmozgástól és az alvástól függ, sőt a megfelelő mennyiségű stressztől. Hogy akkor kié a döntés? Nem mondhatjuk, hogy csak rajtad áll, de ha megteszed, ami tőled telik, az már jó.
