Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb mítoszairól.
1917. november 7-én (a régi naptár szerint október 25-én) este 9 óra 40 perckor az Auróra cirkáló ágyúlövésének hangjára a bolsevikokat támogató több tízezres tömeg rohamozta meg fegyverrel a pétervári Téli Palotát, hogy térdre kényszerítse az Alekszandr Kerenszkij vezette ideiglenes kormányt, akik másnap reggelre megadták magukat a forradalmi sokaságnak – így tanulták azok, akik a szocialista érában jártak iskolába. De vajon tényleg annyira látványos és dicsőséges volt a Téli Palota ostroma, mint a szovjet történetírás állította, egyáltalán ostromnak nevezhetjük a történteket?
Az ablakokon másztak be a Téli Palotába a bolsevik forradalmárok
A kortárs történészek többsége úgy véli, a szovjet propaganda erősen eltúlozta az eseményeket, rohamra egyáltalán nem került sor, inkább egyfajta furcsa őrségváltás történt: a felkelők november 7-e hajnalán egyetlen kísérletet tettek behatolásra, de az első lövések hangjára megfutamodtak, ezt követően egész nap a polgári kormány utolsó menedékeként szolgáló palota környékén rostokoltak, miközben a városban folyt a megszokott élet – írja Hahner Péter történész. Lenin sürgette a forradalmi katonai bizottságot, hogy váltsák le Kerenszkijt és kormányát, miközben a miniszterelnök a frontra ment, ahol hiába próbált katonai segítséget szerezni saját védelmére – idővel a Téli Palota védői megunták a strázsálást, és látván, hogy nem érkezik a megígért segítség, otthagyták pozícióikat.
Az utcán összeverődött tömeg – amikor látták, hogy nincs már különösebb ellenállás a palotában – a nyitott ablakokon, illetve a hátsó ajtókon hatolt be az épületbe, ahol fosztogattak, törtek-zúztak, végül megadásra szólították fel a minisztereket, akik nem akartak vérontást. John Reed amerikai kommunista újságíró, aki szemtanúja volt az eseményeknek és a bolsevikok belső körének bizalmát élvezte – vagyis nem vádolható szovjetellenességgel – a forradalomról írt riportkönyvében egy matrózt idéz, aki szerint „Úgy tizenegy óra tájban megtudtuk, hogy a Néva-parton már nincsenek tiszti iskolások. Akkor feltörtük a kapukat, és behatoltunk egyenként vagy kis csoportokban.”
Becslések szerint a Téli Palota körül 10-15 ezer ember sürgölődött, akik közül természetesen nem mindenki vett részt a behatolásban, ehhez képest, amikor az 1930-as években a Párt felmérést készített, több mint 40 ezer egykori vöröskatona nyilatkozott úgy, hogy személyesen részt vett a palota ostromában. A kollektív emlékezetet természetesen nagyban befolyásolta a szovjet propaganda, illetve Szergej Eisenstein nagyszabású filmeposza, a forradalom tizedik évfordulójára készített Október, amelyben a „megrendelők” igényeinek megfelelően hatalmas létszámú statisztériával, látványos akciójelenetekben dolgozták fel az úgynevezett ostromot.
Egy anekdota szerint – melynek valóságtartalmát nem sikerült igazolni – a forgatás alatt az akkor már Ermitázs-múzeumként működő Téli Palota főportása, aki egy évtizeddel korábban szemtanúja volt a híres-neves ostromnak, úgy nyilatkozott: „mennyivel nagyobb most a tömeg, mint annak idején!” Eisenstein filmje annyira jól sikerült, hogy a belőle kiemelt fotók gyakran valódi felvételeknek hazudva szerepeltek a történelemtankönyvekben, nem csoda, hogy a legtöbb diák elhitte, tényleg matrózok, katonák és népi felkelők tömege harcolt fegyverrel a Kerenszkij-kormány utolsó menedékének elfoglalásáért.
A szovjet propaganda több más ponton is meghamisította a forradalommal kapcsolatos tényeket, például jelentősen eltúlozták Lenin – sőt, egy időben Sztálin – szerepét az eseményekben: a valóságban a bolsevik hatalomátvétel elsődleges megszervezője Lev Trockij volt, Lenin csak október végén, két héttel a Kerenszkij-kormány bukása előtt tért vissza Petrográdra a Finn-öböl partjáról, ahol az előző hónapokat töltötte. Az Auróra cirkálón pedig valójában nem volt éleslőszer, ezért csak egyetlen jeladó lövést adott le vaktölténnyel.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
