Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A rejtélyes mosolyú Mona Lisa ma Leonardo da Vinci leghíresebb alkotásának számít, korábban azonban csupán egy volt a reneszánsz zseni megannyi mesterműve közül – hírnevét egy nagy vihart kavart bűnesetnek köszönheti, amikor egy leleményes amatőr tolvaj meglovasította a Louvre-ból. A nagy képrablás kapcsán még Pablo Picassót is gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség.
Az 1911 augusztusában történt, óriási sajtóvisszhangot kapott ügy főszereplője egy akkor harmincéves, északolasz születésű üvegesmester, Vincenzo Peruggia, aki hazafias érzelmektől vezérelve úgy döntött, visszaszerzi a franciák által eltulajdonított festményt Olaszország számára. A férfi jelentős tévedésben élt, a Mona Lisa ugyanis nem rablás, hanem vásárlás útján jutott Párizsba, I. Ferenc francia király 4000 aranyat fizetett érte, majd a francia forradalmat és Napóleon uralmát követően jutott a Louvre kiállítótermébe, ez azonban a legkevésbé sem gátolta őt tette véghezvitelében: mivel korábban dolgozott a múzeum számára, sőt, a Leonardo-kép védőrétegének kialakításában is szerepe volt, pontosan tudta, hogyan orozza el a festményt.
A rendőrség bottal ütötte a műremek nyomát
A múzeum zárásakor elrejtőzött az egyik szekrényben, ahol a Louvre műremekeit tanulmányozó amatőr festők tárolták a felszerelésüket, majd, miután kiürültek a termek, előlopakodott, leszedte a Mona Lisát a falról, és a kabátja alá rejtette – a híres portré mindössze 76,8 × 53 centiméter, így nem volt nehéz dolga. A kijutáskor akadályba ütközött, kulcsa ugyanis nem volt jó a lépcsőházi ajtóhoz, melyen át távozni szeretett volna, egy mit sem sejtő vízvezeték-szerelő azonban segítségére sietett, és kinyitotta neki az egérutat jelentő kijáratot – a személyzet csak másnap döbbent rá, hogy az értékes reneszánsz festménynek nyoma veszett.
A francia bulvársajtó természetesen azonnal felkapta az esetet, óriási szenzációt kreált a Leonardo-kép eltűnése köré, kedélyesen élcelődve a múzeum biztonságáért felelős hatóságok felelőtlenségén és tehetetlenségén – nem csoda, hogy a büszkeségében megsértett rendőrség is nagy erőkkel kezdett dolgozni az ügy felgöngyölítésén, hatvan nyomozót állítottak rá a Mona Lisa előkerítésére. Az egyik lehetséges szál egy fiatal spanyol festőhöz, Pablo Picassóhoz és barátjához, Guillaume Apollinaire szürrealista költőhöz vezetett: Picasso néhány évvel korábban vásárolt egy kis ibériai szobrot, amelyet megőrzésre Apollinaire-nél hagyott, azonban kiderült, hogy a műtárgyat a Louvre gyűjteményéből lopták el.
Félmillió lírát kért az Uffizi képtártól
A festőt gyanúsítottként hallgatták ki a nyomozók, míg barátja néhány napot előzetes letartóztatásban töltött, a forrónak hitt nyom azonban semmire sem vezetett: egy idő után a hatóságok feladták, hogy valaha is a Mona Lisa nyomára bukkannak. A kép eközben Peruggia lakásán, egy faládában pihent, mígnem, több mint két évvel később a tolvaj rászánta magát, hogy visszajuttatja azt szülőhazájának: Leonardo álnéven levelet írt a firenzei Uffizi képtár igazgatójának, Giovanni Pogginak, felajánlva, hogy félmillió líráért cserébe átadja neki az elorozott műkincset.
A múzeumigazgató 1913 novemberében találkozott Peruggiával, aki megmutatta neki a festményt, a kért összeg kifizetése helyett azonban értesítette a francia rendőrséget, így az amatőr műkincstolvaj hamarosan a rácsok mögött találta magát – összesen hét hónapot töltött börtönben, kiszabadulásakor sztároknak járó üdvrivalgással köszöntötte az összegyűlt tömeg. A Mona Lisa visszakerült az őt megillető helyre, azonban míg korábban csupán a Louvre egyik kevésbé ismert műtárgya volt, a rablás körüli hírverésnek köszönhetően a múzeum és a Leonardo-életmű legnépszerűbb darabjává vált, a körülötte kialakult kultusz máig sem csökkent. Napjainkban a világ legvédettebb műalkotásának számít, vastag üvegborítása még a golyóknak is ellenáll, megakadályozva, hogy bárki eltulajdonítsa.
A hírhedt esetből több filmfeldolgozás is született, köztük egy német játékfilm (A Mona Lisa elrablása) 1931-ben, a magyar Bolváry Géza rendezésében, amelynek bemutatóját Peruggia már nem érte meg: a tolvaj 1925-ben, mindössze 44 évesen hunyt el szívroham következtében egy Párizs-közeli kisvárosban.
