Romániába, a Partiumba látogatunk, a régi Magyarország fa- és sóipari központjába.
Nagybányától 53 kilométerre északkeletre, a Tisza déli, bal partján található városunk, ahol a folyó országhatárt képez Románia és Ukrajna között. Településünk nevét először 1308-ban említik írásban, a század közepére pedig már jelentős ipari és kereskedelmi központnak számított, és itt tartotta gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-tól állandó székhelye volt a városban. A települést a kezdetektől túlnyomórészt magyarok, illetve asszimilálódott németek lakták, idővel a lakosság többsége nemességet szerzett, és a helyi arisztokrácia különleges közösséggé szerveződött.
A reformáció során a helyiek többsége áttért az új hitre, ezt ellensúlyozandó a 18. században letelepedett itt a piarista rend. A városi református kollégium, illetve a piarista gimnázium hosszú ideig a környék legkiválóbb tanintézményének számított. Szintén jelentős történettel rendelkezik a helyi zsidó közösség, a 19. században a város a haszidizmus magyarországi központja volt. A második világháború idején sok lengyel zsidó menekült ide, akik gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Az 1950-es években a román kommunista rendszer hírhedt „átnevelő tábort” működtetett a településen, ahol többek között Márton Áron püspök is raboskodott.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
