A Dunántúl északi részére, Komárom-Esztergom megyébe látogatunk.
A megye harmadik legnagyobb településén, az „Élővizek városában” járunk, mely a Kisalföld keleti peremén, a Gerecse-hegység előterében található. A környék az őskortól lakott helynek számított, köszönhetően az itt található hévízforrásoknak. A római korban fontos katonai tábor és polgárváros állt itt Brigetio néven, a népvándorlás idején germán és avar törzsek telepedtek le a helyszínen. Az Árpád-korban királyi birtok volt, a 9. századból fennmaradt források egy itt található bencés apátságról tudósítanak. A 13–14. században a település a Csák család birtokához tartozott, ekkor kezdődött a helybeli vár építése is. Zsigmond királytól – aki szívesen és gyakran tartózkodott itt – a 15. század elején a település elnyerte a mezővárosi rangot.
A török uralom idején a vár gyakran cserélt gazdát, mindössze 16 évig volt oszmán kézen, a Rákóczi-szabadságharc idején rövid időre a kurucokhoz került. A 18. században gróf Esterházy József vásárolta meg az uradalmat, a várost és a környező falvakat, ekkor indult be a település igazi felvirágzása, Komárom vármegye egyik legszebb, barokk épületekben gazdag mezővárosává fejlődött, és a környező mocsarakat is lecsapolták. Ma a város nevezetességének számít az Öreg-tó partján álló vár, mellette az Esterházy-kastély, utána a Hősök tere következik, ahol az egykori zsinagóga és az I. világháborús emlékmű is található. Az Öreg-tó középső zsilipjénél található a város híres műemlék-vízimalma, a Cifra-malom, melynek első említése 1587-re tehető, és egészen az 1960-as évek végéig működött.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
