Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A természet csodái mai részéből azt is megtudhatod, mi a közös a jégszemekben és a fák törzsében.
A villámcsapás mellett a vihar leginkább rettegett kísérője a jégeső. Nem valami kellemes természeti jelenség, főleg, hogy egy heves jégverés rendesen meg tudja tépázni a fákat, a veteményesünket, és a civilizációs javainkban is komoly károkat okozhat. De vajon hogyan jönnek létre a jégszemek? És min múlik, hogy mekkorára nőnek?
A jégszemek a zivatarfelhőben alakulnak ki, mégpedig úgy, hogy a részecskékre víz rakódik és rájuk fagy. Ezek a kis rögök normális esetben hamar túl nehézzé válnának, és lehullanának a talajra mint jégdaraszemek. Az összetornyosuló zivatarfelhőkben azonban nagy erejű feláramlások vannak, amelyek a szemeket esetenként több kilométer magasba repítik, mindeközben egyre több víz fagyhat rájuk.
Fent a felhőben alábbhagy a szél, így a rögök ismét felfelé szállnak, a vihar sújtotta zónába, ahonnan újra felrepülnek. Minél hevesebb a zivatar, minél erősebb a feláramlás, annál gyakrabban ismétlődik meg ez a fel-le mozgás, és annál hosszabb ideig tart, amíg a szem végül túl nehéz lesz, és a talajra esik. A kisebb szemek, még mielőtt becsapódnának, elolvadnak, és különösen kövér cseppekként pottyannak a fűbe, a nagyobbak, melyek akár teniszlabda nagyságúra is nőhetnek, jég formájában érnek földet. Szerencsére a jégesők általában nem olyan vészesek, így többnyire csak borsó vagy dió méretű szemek potyognak az égből, de azért előfordulnak pusztító jégverések is.
És azt tudtad-e, hogy a jégszem keresztmetszetéből kiolvasható a keletkezéstörténete? Vegyél egyszer alaposan szemügyre egy jégszemet, érdemes félbevágni, akkor jól látszik réteges felépítése, amely hasonlít a fák évgyűrűire.
Mint azt Peter Wohlleben erdész A természet jelbeszéde című könyvében elmagyarázza, a nagyobb jégszemek mérete azt jelzi, hogy viszonylag hosszú ideig voltak úton a zivatarfelhőkben, míg a kicsik csak rövid ideig, és „akárcsak a fák esetében, a gyűrűk itt is a szem útjáról tanúskodnak: minden egyes réteg egy »fel-le utat« jelez a zivatarfelhőben, vagyis, mondjuk, öt gyűrű öt felhőtoronybeli hullámvasutazásnak felel meg. A hullámvasutazás hozzávetőleges időtartamát is kiolvashatjuk belőle: a rövid felfelé repülések vékony, a hosszúak vastag réteget hagynak maguk után. Persze még a »hosszú« repülések is villámgyorsan zajlanak le, ellentétben a fák évgyűrűivel, amelyek egy-egy évet jelentenek. A különösen heves feláramlásokban, amelyek a jégrögöket szabályos lebegésben tudják tartani, elég egyetlen fel-le út ahhoz, hogy vaskos jégszemek keletkezzenek. Ilyen esetekben nem alakulnak ki gyűrűk.”
A jégeső a tapasztalatok szerint egy centiméteres szemméret felett válik veszélyessé, mert a méretnövekedéssel együtt az esési sebesség is megnő. A kis szemek ugyan átüthetik egyik-másik levéllemezt, de a növények viszonylag hamar felépülnek a károk után. Két centiméter felett az autók is megsérülhetnek, károk keletkezhetnek a karosszériában, betörhet az ablaküveg. Ahhoz tehát, hogy elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket, érdemes napi szinten követni az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzéseit.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
