Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lilian Harvey angol–német származású színésznő volt, a maga idejében igazi sztár, akinek elég volt egyszer Magyarországra jönnie, hogy beleszeressen az országba. Olyannyira, hogy kastélyt vett a Hajdú-Bihar megyei Tetétlenen, és évekig a magyar földbirtokosok életét élte.
1929-ben Magyarországra érkezett Lilian Harvey angol–német származású színésznő. Harvey szőke volt és nagyon modern, számos fogyókúrareklám szereplője. A brit születésű német mozifilmszínésznő az 1930-as évek elején Németország egyik leghíresebb filmsztárja volt, népszerűsége megelőzte az akkoriban már jól ismert két filmcsillagét, Marlene Dietrichét és Greta Garbóét is. A magyar nőket és férfiakat azonban akkor hozta igazán lázba, amikor a Hajdú-Bihar megyei Tetétlenen 1930-ban megvette a Zichy grófok felújított kastélyát, és az 1930-as évek végéig, kisebb megszakításokkal ott is élt.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Londontól Svájcon át a Hajdúságig
A későbbi hollywoodi filmcsillag, Lilian Muriel Pape néven született London egyik külvárosában, 1906-ban. Édesapja német volt, édesanyja angol, így Lilian tökéletesen beszélte ezeket a nyelveket, amit később színészi karrierjében kiválóan tudott kamatoztatni. Nyolcéves korában költöztek családjával Németországba.
Az első világháború kitörése arra sarkalta a családot, hogy a tehetséges lányt Svájcba küldjék, ahol megtanult franciául is. Berlinbe visszatérve táncot kezdett tanulni egy neves tanárnál, és 16 éves korára csatlakozott egy bécsi táncegyütteshez, amellyel bejárta nemcsak Németország nagyvárosait, de eljutott Prágába és Budapestre is.
Budapesti látogatása nagy hatással volt a színésznőre, és úgy döntött, hogy házat vesz vidéken. Választása egy Hajdú-Bihar megyei, egykor a Zichy család tulajdonában lévő kastélyra esett. A birtokhoz jelentős birka- és disznóállomány is tartozott, a színésznőt pedig teljesen elvarázsolta a magyar vidéki életforma és a népviselet.
Lilian kisasszony kastélya és a hozzá tartozó gyönyörű park a falu közepén volt, és egy jól látható L. H. monogram hirdette a kapun, hogy lakója a karcsú, szőke filmsztár. A 18 szobás kastélyhoz 45 holdas angolpark tartozott, nagy kiterjedésű díszkerttel. A parkban álló kerti lakban egykor Liszt Ferenc is megszállt, amikor a Zichy családnál vendégeskedett. Az akkor már világhíres színésznő alaposan felkavarta a kis falu életét, mindenki kíváncsi volt rá, és igyekezett valamilyen ürüggyel közelebb kerülni hozzá.
Sztárdiéta és lovaglás
A Színházi Élet rendszeresen beszámolt megjelenéseiről, sportos életmódjáról. A szőke szépség nagy hatással volt Rauscher György (1902–1930) festőre is, aki 1929-ben örökítette meg. A művésznő magas volt és sovány, kedvenc sportja a lovaglás volt. Szerette a tokaji aszút, amiből naponta fogyasztott egy-egy pohárral. Valóban nagyon vékony volt, ő magáról azt vallotta, hogy 39 kg. A tetétleni birtokon készült egyik interjújában mégis a következőképp nyilatkozott étkezési szokásairól:
Nagyon sokat eszem; bizony rengeteget. Reggelire például két csésze kávét, négy pirított vajaskenyeret, szalámit és császárhúst, két lágytojást (háromperceset), egy szelet tortát.
Tény, hogy rengeteget mozgott, a lovaglás mellett gyakran gyalog járta be a birtokot, ami nyilván hozzájárult karcsúságához. Azt is tudni lehet, hogy többször forgatott Hollywoodban, ahol kötelező fogyókúrákkal sanyargatták a színésznőket. Itt tanulta meg a korabeli fogyókúrás praktikákat.
Lilian a vidéki birtokon is igyekezett elegánsan öltözködni, kedvenc ruhája egy kék selyem, arany- és ezüsthímzéses, kabátszerű muszlinbetétes ruha volt, a dekoltázsában pedig egy igen drága brosst hordott. Kedvenc parfümje a Guerlain cég L’heure Bleu illata volt. A birtokon jelentős kiszolgálószemélyzet dolgozott, több házicselédje volt, de az állatokról is számos kondás, juhász és lovász gondoskodott.
Rendszeresen adakozott a szegény gyerekek számára, karácsonyra ruhát vett nekik, és a falu ünnepségén magyarul próbált beszédet mondani. A falu imádta az új földesúrnőt, és sokan szerették volna újszülött gyereküknek keresztszülővé választani. Nyáry Lajos, a falu tanítója például két hónapig várt kislánya keresztelésével Lilianre, aki a baba születésekor épp külföldön forgatott.
Lipicai szerelem első látásra
A színésznőt övező óriási érdeklődésbe az is beletartozott természetesen, hogy sok férfi akart a közelébe férkőzni. Ilyen volt Geszterédi Ödön fiatal földbirtokos is, akinek minden vágya az lett volna, hogy filmszínész lehessen, de ebből semmi sem lett, ezért inkább mintagazdaságot vezetett Geszteréden. Az úr híres nőcsábász hírében állt, nagyon szerette a lovakat, és gyönyörű fogatokat is tartott magának. Lilian Harvey egy alkalommal Debrecenben járt, és meglátta a földbirtokos gyönyörű négyes fogatát.
Azonmód meg is vásárolta volna a lipicai fogatot, de erre nem volt szükség, mert Geszterédi hódolata jeléül, a legnagyobb természetességgel odaajándékozta a szépséges színésznőnek. Harvey ezután tetétleni birtokán gyakran lovagolt a lovak valamelyikén. Geszterédi közeledése azonban nem járt sikerrel, mert a színésznő többé-kevésbé már menyasszony volt, mégpedig Martin Pál magyar filmrendezővel járt jegyben, akit annak idején még Willy Fritsch, Lilian Harvey volt vőlegénye protezsált be a menyasszonyánál.
Világsikerek után visszavonultan a Riviérán
Richard Eichberg filmrendező 1925-ben mutatta be Lilian Harvey debütáló filmjét, a Der Fluchot (Az átok). A film sikere további 11 főszerepet hozott a színésznőnek Bécsben. 1932-ben a Pour Vous francia magazin olvasói őt választották a legnépszerűbb nem francia színésznőnek, így aligha volt meglepetés a nemzetközi közönség számára, amikor Charles Boyerrel és Laurence Olivier-vel együtt szerepelt.
1930-ban Harvey igazi európai szupersztár státusba lépett elő, amikor szerepelt a Liebeswalzer (A szerelem waltzja) című filmben, és mint Németország legnépszerűbb filmszínésznője a hollywoodi filmrendezők figyelmét is felkeltette. 1933 és 1935 között négy hollywoodi filmben játszott, többnyire pozitív kritikákat kapott, bár maguk a filmek nem voltak igazán kiemelkedőek. 1935-ben, amikor az Éljünk ma este című filmjét bemutatták, úgy döntött, ideje visszatérni Európába.
Ebben amerikai filmjeinek meglehetősen középszerű forgatókönyvei mellett kétségtelenül közrejátszott a hollywoodi éles verseny, amelyben több, hozzá hasonlóan vonzó és tehetséges szőke színésznő szerepelt, például Jean Harlow, Carole Lombard vagy Ginger Rogers. Így aztán Lilian 1935-ben visszatért Németországba, ahol kétéves távolléte alatt sok minden történt. Tombolt a náci diktatúra, és a német mozgóképipar nagy egyéniségei, köztük Erich Pommer és Wilhelm Thiele, akik legsikeresebb filmjeit készítették és rendezték, zsidó származásuk miatt menekülni kényszerültek az országból.
Lilian Harvey a második világháború előestéjén Párizsba ment, remélve, hogy új fejezetet nyithat karrierjében. Régóta sztár volt Franciaországban, ahol a kiváló zeneszerző, Charles Koechlin két zongoraművet is írt tiszteletére, és Hét Csillag szimfóniájának egyik tételét is róla nevezte el. Karrierje azonban nem úgy alakult, ahogy várta, és 1940-re úgy eladósodott, hogy ékszerei mellett pazar tetétleni kastélyát is el kellett adnia.
Amikor 1940 júniusában Németország megtámadta Franciaországot, a színésznő először Spanyolországba, majd Dél-Amerikába menekült, hogy végül Los Angelesben kössön ki, abban a hitben, hogy folytathatja filmkarrierjét. De nem kapott ajánlatot, így végül nővérként dolgozott egy kórházban. 1951-ben, hat évvel a háború után hazautazott Németországba, de öregedő filmcsillagként már otthon sem tudott visszatérni a vászonra. A francia Riviérára utazott, és bár az 1960-as években még visszatért Németországba kisebb színházi produkciókra, 1968. július 27-én, a franciaországi Cap d’Antibes-i villájában halt meg. Utolsó napjaiban egy régi barátja, a híres táncos, Serge Lifar gondoskodott róla.
