Hallottál már azokról a halfajokról, amelyeknek nőstényei a szájukban költik ki utódaikat? A természet csodái című sorozatunk mai részének ők a főszereplői.
A bölcsőszájú halak Közép- és Dél-Amerika és Afrika lakói, de két fajuk Ázsiában is megtalálható. A hímek – különösen a párzási időszakban – féltékenyen őrzik területüket, és elűzik a betolakodó vetélytársakat. Ilyenkor még a nőstényeket is megtámadják, kivéve azokat, amelyek éppen megtermékenyíthető állapotban vannak. A támadó magatartás ilyenkor udvarlásba csap át, ami abban áll, hogy a halak szája összezárul, és birokra kelnek. Némelyik bölcsőszájú hal sekély gödröt ás a fenéken, más fajok megtisztítanak egy sziklamélyedést vagy víz alatti kis barlangot, hogy a nőstény oda rakja le tapadós burokkal körülvett ikráit.
A legérdekesebbek azok a fajok, amelyek a szájukban költik ki ivadékaikat. A nőstény, amint leikrázott, a szájába gyűjti a vízben úszkáló ikrákat. A hím farokuszonyát az ikrákhoz megtévesztésig hasonló foltok pettyezik, és a nőstény ezeket is megpróbálja begyűjteni. Ez ingerli arra a hímet, hogy közvetlenül a farokuszony mögött elhelyezkedő végbélnyílásán át kibocsássa spermáját, ami a nőstény szájába jut, és megtermékenyíti az ikrákat. Egyes fajoknál ez a megtermékenyítés egyetlen módja, mások hímje már akkor megtermékenyíti az ikrákat, mielőtt még a nőstény a szájába gyűjtené őket. Ez utóbbi esetben a nőstény szájába bejutó sperma csak a biztonságot szolgálja, hogy valóban minden egyes ikra megtermékenyüljön.
A bölcsőszájú halak elsősorban az ikráik és ivadékaik odaadó gondozásával érdemelték ki az ember figyelmét. A szájban költő fajok nősténye egészen a kikelésig – vagyis csaknem két hétig – őrzi szájában az ikrákat. Ez idő alatt valószínűleg egyáltalán nem táplálkozik. Sőt, még a kikelt ivadékok is a veszély első jelére sokáig anyjuk biztonságot nyújtó szájába menekülnek.
