Városvadász: Melyik New York-i kerületben járunk?

151 éve, 1870. január 3-án kezdődött meg az Amerikai Egyesült Államok egyik legrégibb függőhídja, a Manhattan szigetét és Brooklynt összekötő Brooklyn híd építése. 1883 májusában adták át nagy attrakció közepette, a 13 évnyi építkezést viszont számos nehézség és tragédia övezte. A terveket német származású John Augustus Roebling, a híres hídtervező készítette, ő azonban a helyszíni mérések közben megsérült, ezért amputálni kellett a lábát. Néhány hét múlva tetanuszban halt meg. Így aztán nélküle, de fia, Washington Roebling vezetésével kezdődtek el a munkálatok. A 3000 tonnás pneumatikus keszonok 24 méter mélyen voltak elhelyezve a manhattani oldalon, 13,5 méter mélyre a brooklyni oldalon. A pneumatikus keszonok sűrített levegő energiájával mozgó, alul nyitott, betonból vagy vasból készült munkaszekrények, amelyeket föld alatti építkezéseknél használnak. A keszonokban az élet szörnyű: főleg, hogy ebben az időben még nem ismerték a keszonbetegség tüneteit, sem pedig a gyógymódját, nem is csoda, hogy 27 emberéletet követelt. A keszonbetegség akkor következik be, ha nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Nagyobb nyomáson ugyanis a belélegzett gázok oldékonysága megnő a vérplazmában és a szövetekben, így azok ebben az állapotban nagyobb mennyiségű nitrogéngázt, oxigént és szén-dioxidot tartalmaznak. Ha az ember ezek után hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok, főleg a nitrogén oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak, ami a környező sejtek oxigénhiányát eredményezi. Hogy ez miért pont a Brooklyn híd építésénél fontos? Mert a világ ekkor még nem volt tudatában ennek a betegségnek, ezért is történhetett az, hogy Washington Roebling az építés második évében lebénult a keszonbetegség eredményeképp. Habár ez később is sok problémát okozott hidak, metrók építkezésekor, kezelési gyógymódot már tudtak alkalmazni, illetve tudták is megelőzésének módját. Felesége, Emily Warren Roebling lépett Roebling helyére, aki 11 éven keresztül közvetített a férje és a mérnökök közt. Habár akkor még sok fontos szempontot nem vettek figyelembe (aerodinamika, szélcsatorna-vizsgálat), a Brooklyn híd hatszor erősebbre lett tervezve a szükségesnél, így aztán mindmáig kétség sem merül fel afelől, hogy valaha is össze fog omlani. A 1883. május 24-i átadást követő napon már több mint 150 ezer személy használta, az 1833 méter hosszú hídról viszont egy héttel később elterjedt, hogy le fog szakadni, ezt a félelmet csupán egy évvel később Phineas Barnum cirkuszos tudta eloszlatni, mikor azzal reklámozta közelgő attrakcióját, hogy a hídon átsétált 21 elefánttal, élükön Jumbóval, a világhírű óriáselefánttal.