Városvadász: Kitalálod, melyik városban készült a kép?

523 éve, 1497-ben lett Bakócz Tamás esztergomi érsek, akit a történelemkönyvekből úgy ismerünk, mint a történelmi Magyarország egyetlen papja, akinek esélye volt a pápai címre. Külföldi tanulmányait követően 1470-ben ért haza, kapcsolatai révén hamar Mátyás király köreibe került: leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy sikeres és hasznos tanácsokkal látta el az uralkodót. 1497-ben, már Mátyás halála után elnyerte az egri püspökséget, ám még ebben az évben megalkudott Estei Hippolyt bíbornokkal, akivel pozíciót cserélt: így lett esztergomi érsek, Magyarország prímása, de egyértelmű volt, hogy politikai és egyházi ambíciói túlmutatnak ezen. Nemzetközi jelentőségű lépcsőfok volt karrierjében, hogy 1500-ban bíborossá, majd 1510-ben konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki (ekkoriban a cím birtokosa a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított). 1513-ban meghalt II. Gyula pápa, a tragikus esemény pedig lehetőséget adott arra, hogy az esztergomi születésű Bakócz foglalja el a vatikáni trónt. Azonban ellenfele, Giovanni de' Medici nagy népszerűségnek örvendett nemcsak a bíborosok, de a lakosság köreiben is. A konklávé első körében egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges kétharmadot, de végül a fiatal bíborosok Medicit választották, ő ugyanis az itáliai művészetek nagy pártolója volt, míg Bakócz inkább a török elleni hadjáratnak szentelte kampányát. Medici a X. Leó nevet vette fel, és uralkodása sorsfordító volt Európa történelmére nézve. Többek közt a hosszú évtizedeken keresztül húzódó reformáció is az ő pontifikátusa alatt kezdődött el Luther Márton vezetésével, aki a dőzsölő, elvilágiasodott, világi hatalmakhoz közel álló katolikus egyház (és egyházfők) korának végét hirdette. Érdekes végiggondolni, mi lett volna, ha Bakócz Tamás kerül a pápai trónra, vajon mennyire nézne ki másképp a 16. század történelme.