Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rózsaszín háromszög a náci koncentrációs táborokban a homoszexuális rabok megkülönböztetésére szolgált, napjainkban viszont az LMBTQ-mozgalmak egyik szimbóluma.
A csúcsával lefelé néző rózsaszín háromszög szégyenletes bélyegnek számított. Az 1970-es évektől kezdve azonban a melegjogi mozgalmak elkezdték használni, és éppen ellentétes jelentéssel ruházták fel. A szimbólum történetét a History meséli el.
Rabtársaik is megvetették őket
1871-től, az egyesített Németország létrejöttétől kezdődően az ország területén hivatalosan bűn volt a homoszexualitás. A komolyabb atrocitások azonban csak 1933-tól, Hitler hatalomátvétele után kezdődtek. A német faj tisztaságát célzó intézkedések folytán a nácik több ezer, különböző szexuális kisebbségekhez tartozó személyt, főként meleg férfiakat tartóztattak le és küldtek koncentrációs táborba. Szakértők szerint nagyjából százezer homoszexuális személyt állítottak elő a hatóságok, közülük 5-15 ezren kerültek lágerbe.
A táborokban mindenkinek megvolt a maga megkülönböztető jelzése, amit a ruháján kellett viselnie: a zsidóknak a sárga Dávid-csillag, a romáknak és az „antiszociális személyeknek” a barna-fekete háromszög, a köztörvényes bűnözőknek a zöld, a politikai elítélteknek a piros, a bevándorlóknak a kék szín – a homoszexuálisoknak pedig a csúcsával lefelé fordított rózsaszín háromszög. Pierre Seel meleg holokauszttúlélő visszaemlékezései szerint a táborokban ő és társai a legalsó kasztba tartoztak, akikbe mindenki belerúghatott, és senkiben sem keltettek részvétet.
Becslések szerint a homoszexuális rabok mintegy kétharmada halt meg a táborokban 1933 és 1945 között, de a túlélők nagy része a háború után is börtönben maradt, ugyanis a nácik által hozott, a „homoszexuális viselkedést” szigorúan büntető törvények az NDK-ban 1950-ig, az NSZK-ban viszont egészen az 1970-es évek elejéig érvényben maradtak. Végérvényesen csak 1994-ben, Németország újraegyesítését követően száműzték a törvénykönyvből a tiltó paragrafust.
Egy szimbólum újraértelmezése
Az 1970-es évek elején indultak világszerte az első melegjogi mozgalmak, és ekkor jelent meg Josef Kohout holokauszttúlélő önéletrajza, a Die Mӓnner mit dem rosa Winkel (A rózsaszín háromszöget viselő emberek), amelyik elsőként hívta fel a figyelmet a homoszexuálisok üldöztetésére a náci időszak alatt. Ezt követően, 1973-ban az első nyugatnémet melegjogi szervezet, a Homosexuelle Aktion Westberlin (HAW) kezdte el használni és jelképpé tenni a rózsaszín háromszöget.
Peter Hedenström, a HAW egyik alapítója egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, a háromszög a közös német történelem egy olyan szakaszát jelképezi, amellyel muszáj volt szembenézni. Az ezt követő évek során a szimbólum egyre jobban elterjedt a nemzetközi LMBTQ-közösségben, majd 1986-ban ismét új értelmet nyert, amikor hat New York-i aktivista egy, az AIDS veszélyére és a betegségben szenvedő melegek megbélyegzett helyzetére felhívó plakáton szerepeltette. A plakáton a Silence = Death (Hallgatás = Halál) felirat felett volt látható a fordított rózsaszín háromszög.
A szimbólum azóta is gyakran felbukkan a Pride-felvonulásokon, illetve egyéb LMBTQ-jogokkal kapcsolatos környezetben is. San Franciscóban, Sydney-ben és más helyeken is a holokauszt meleg áldozatainak emlékművén látható a jelkép, a Nike pedig tavaly a Pride-hónap keretében piacra dobott egy rózsaszín háromszögekkel díszített cipőkollekciót.
Bár az egykori szégyenbélyeg jelentése mára az ellenkezőjébe fordult, és a büszkeség szimbóluma lett, örök mementó marad, hogy sose feledjük a múltat, és eszünkbe jusson, hogy a másságukat vállalók a világban sok helyen még ma is hátrányos megkülönböztetés áldozatai.
