Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Százharminc év után kiderült, hol nyugszanak Joseph Merrick, a híres-hírhedt Elefántember földi maradványai – állítja egy író, aki korábban könyvet szentelt a legendás torzszülöttnek.
A viktoriánus Anglia egyik legkülönösebb, egyben legszomorúbb története Joseph Merrické, aki súlyos testi torzulásai miatt kapta az Elefántember gúnynevet, és vált a korszak egyik leghírhedtebb cirkuszi, majd orvosi látványosságává. Életéről tudományos munkák és művészeti alkotások egész sora született, utóbbiak közül a legismertebb minden bizonnyal Bernard Pomerance színpadi darabja, illetve David Lynch 1980-as mozifilmje. Joanne Vigor-Mungovin író, akinek három éve jelent meg egy életrajzi könyve az Elefántemberről, azt állítja, megtalálta Merrick jelöletlen sírját egy Newham kerületbeli temetőben – számol be az IFLScience.
Egészséges gyermekből cirkuszi torzszülött
Az 1862-ben, Leicesterben született Joseph Carey Merrick életének első néhány évében semmilyen testi rendellenességet nem mutatott, kétéves korától kezdve azonban ajka dagadni kezdett, és bőrén különös elváltozások fejlődtek ki. A megmagyarázhatatlan jelenség fokozatosan terjedt szét a gyermek testén, egyre groteszkebbé torzítva azt. Merrick bőre megvastagodott, teste különböző részein pedig furcsa kinövések jelentkeztek. Feje hatalmasra duzzadt, akárcsak teljes jobb karja, mely idővel emiatt használhatatlanná vált.
Merrick édesanyja, Mary Jane, aki korábban cselédként dolgozott, illetve a vasárnapi iskolában tanított, semmilyen racionális magyarázatot nem talált rá, miért űz efféle csúf tréfát gyermekével a természet. Végül arra a következtetésre jutott, hogy egy fiatalkori incidens a ludas a dologban: egy ízben ugyanis az ifjú Mary Jane véletlenül egy elefánt lábai alá került, az állat pedig majdnem halálra taposta őt. A különös magyarázatot Merrick maga is átvette, ezért is kapta kortársaitól az Elefántember gúnynevet.
A fiú tizenegy éves volt, mikor édesanyja meghalt. Pamutgyári munkás édesapja és annak új felesége ellenségesen bántak a torz gyermekkel, aki deformitásai miatt ekkor már nem tudott rendes iskolába járni, ezért Merrick fokozatosan elidegenedett a családjától. Különböző munkákat vállalt (például egy szivargyárban, illetve házaló ügynökként), de külseje és korlátozott munkaképessége miatt nem sok sikerrel járt. Tizenhét éves korában végül egy dologházban kötött ki. Innen az egyetlen kiutat abban látta, ha attrakcióként mutogathatja magát a közönség előtt, ezért megkeresett egy cirkuszi impresszáriót, aki munkát ajánlott neki. Merrick az ezt követő években hivatásos torzszülöttként dolgozott, akinek riasztó külseje országszerte vonzotta a meghökkenni vágyó polgárok tömegét.
Állandó páciens és orvosi kuriózum
Így talált rá az Elefántemberre 1884-ben egy fiatal londoni orvos, dr. Frederick Treves, aki többször megvizsgálta őt, és megállapította, hogy Merrick torzulásai az utóbbi években egyre súlyosbodtak, immár szélsőséges méreteket öltve, ami már az alvásban is akadályozza őt. A következő évben Merrick cirkuszi pályafutása lehanyatlott – Angliában ez idő tájt változtak az erkölcsi normák, ezért a rendőrség fokozatosan záratta be a torzszülötteket mutogató látványosságokat. Egy sikertelen európai turné után a hazatérő Merricket a rendőrség letartóztatta, majd Treves segítségével sikerült kiszabadulnia.
A doktor ezután állandó lakhelyet biztosított védence számára munkahelyén, egy, a Whitechapel Roadon található alapítványi kórházban. Az Elefántember itt élte le élete utolsó néhány évét, miközben egyre romlott az állapota. Számtalan látogatója akadt, többek közt a trónörökös, a későbbi VII. Eduárd király és felesége is, és az elbeszélések szerint egy ízben még színházba is eljutott. Merrick huszonhét évesen, 1890-ben hunyt el, halálát a vizsgálatok szerint baleset okozta. Mikor megpróbált fekve aludni, fejének súlya lenyomta testét, minek következtében megfulladt, illetve kificamodott a nyaka. Csontjai ezután a kórház patológiai gyűjteményébe kerültek – ahol mindmáig megtalálhatóak –, de szöveteinek egy részét egy jeltelen sírban hantolták el, melynek hollétét homály fedi.
Egy észak-londoni temetőben hantolhatták el
Joanne Vigor-Mungovin, akinek 2016-ban jelent meg az Elefántemberről szóló életrajzi könyve Joseph: The Life, Times and Places of the Elephant Man címmel, a kötethez folytatott kutatásai során igyekezett fényt deríteni a rejtélyre, és megtalálni Merrick valódi nyughelyét. A nyomok egy Newham kerületbeli temetőbe vezettek, ahol többek közt egy másik hírhedt viktoriánus alak, Hasfelmetsző Jack két áldozata is nyugszik. A kegyetlen sorozatgyilkos ugyanazon Whitechapel városrészben szedte áldozatait, ahol Merrick is meghalt két évvel később. A szerző a temető korabeli nyilvántartásait vette alapul, hogy megtalálhassa a rejtélyes sírt.
Most végre úgy tűnik, eredményre vezetett a hosszú, kitartó kutatás. Vigor-Mungrovin rábukkant egy jelöletlen sírra, melyről az egykori feljegyzések megállapítják, hogy 1890. április 24-én lett felállítva, vagyis tizenhárom nappal Merrick halála után. Az elhantolt személy a nyilvántartás szerint huszonnyolc évesen hunyt el – Merrick valójában még csak huszonhét volt ekkor, de az évben töltötte volna be a huszonnyolcat –, lakhelye a szóban forgó alapítványi kórház, a halottkém pedig az a Wynne Baxter volt, akiről köztudomású, hogy az Elefántember holttestét megvizsgálta. Az író szerint mindezen egyezések túlmutatnak egy puszta véletlenen, és igazolhatják, hogy a megtalált, anonim sírkő alatt valóban Merrick földi maradványai nyugszanak.
Merrick kóros testi elváltozásainak pontos okáról egyébként továbbra is inkább csak találgat az orvostudomány. Egyes kutatók azt állítják, az Elefántember ún. Próteusz-szindrómában szenvedett. Az 1979-ben azonosított, örökletes genetikai rendellenesség egy génhiba miatt számos sejtben túlszaporodást idéz elő, minek következtében a csont- és kötőszövetek rendellenes kinövéseket produkálnak. Az igen ritka betegség fokozatosan hatalmasodik el az érintett páciensen, aki kisgyermekként még teljesen egészségesnek tűnik. Mások úgy gondolják, Merrick a Próteusz-szindróma és egy másik genetikai betegség, a neurofibromatózis kombinációjában szenvedett, mely utóbbi a bőrön megjelenő, súlyos csomós, tumoros elváltozásokat okoz.
