A csecsemőkort követően gyakran abbahagyjuk a gyerek testtömegének nyomon követését, és csak későbbi életkorban kerül elő újra a kérdés. Egy friss kutatás szerint jóval később, mint kellene.
Az angol statisztikák szerint minden ötödik gyermek túlsúlyossá válik, mire iskolába kerül. A gyerekek magasságát és testsúlyát általában óvodáskorban, négy-ötévesen mérik először, egy nemrég publikált kutatás azonban arra inti a szülőket, hogy már kétéves koruktól kezdve folyamatosan kövessék nyomon csemetéik súlyát és táplálkozási szokásait – számol be a The Conversation.
Nem elég évi egyszer megmérni a gyerekek súlyát
A Manchesteri Egyetem munkatársai ötvennégy nemzetközi felmérés eredményeit hasonlították össze, melyek kisgyermekek magasságát és testsúlyát vizsgálták különböző életkorokban a világ adott pontjain az elmúlt húsz év során. A mintegy hétszáz gyermek vizsgálatából származó adathalmaz alapján a szakemberek modellezték, miként változhat négy- és tizenegy éves koruk között a különféle testtömegindexszel rendelkező fiú- és lánygyermekek súlya és testalkata. Emellett további nyolc olyan kutatás eredményeit is górcső alá vették a tudósok, melyek hosszabb időn át követték alanyaikat a vizsgálatok lezárulása után is, hogy így kaphassanak képet az esetleges egyéni eltérésekről.
A szakemberek úgy találták, a legtöbb felmérés alapján – melyeknél több esetben már egészen csecsemőkortól követték nyomon az alanyokat, illetve olyan gyermekeket is vizsgáltak, akik az átlagnál magasabb testtömegindexszel rendelkeznek – négyféle fejlődési minta különböztethető meg. Ezek közé tartozik az olyan gyerekek esete, akiknél már igencsak korán, kétéves korukban kimutatható a későbbi elhízás veszélye. De olyan gyermekek is adódnak – az összes vizsgált minta kb. 5-19 százaléka –, akiknél öt-hatéves koruk előtt nem jelentkezik különösebb eltérés társaikhoz viszonyítva, a későbbiekben mégis túlsúlyossá válnak.
A kutatók szerint tehát a jelenleg az Egyesült Királyságban alkalmazott óvodai, illetve iskolai testi, egészségügyi mérések nem alkalmasak arra, hogy kiszűrjék az elhízás veszélyét a gyermekeknél. Különösen fontos – vélik a kutatók –, hogy rendszeresen mérjük a gyermekek magasságát és testsúlyát, hiszen ezekben az életszakaszokban számtalan olyan folyamat megy végbe testi fejlődésükben, melyek alapvetően határozzák meg későbbi testalkatukat. Ezeket a változásokat pedig akkor tudjuk nyomon követni, ha nem csupán az iskolaorvos által évente egy alkalommal vagy annál ritkábban végzett mérésekkel kapunk képet gyermekünk fizikai állapotáról. A szakemberek arra intenek továbbá, hogy minél korábban, már kétéves kortól kezdjük el folyamatosan nyomon követni csemeténk testsúlyát és magasságát.
De nem is olyan könnyű megállapítani, vajon tényleg túlsúlyos-e gyermekünk: mint a különböző felmérésekből kiderül, a szülők gyakran nem veszik észre az elhízás jeleit csemetéiknél. Sokan azt hiszik, gyermekük a teljesen egészséges kategóriába esik, miközben komolyabb súlyfelesleget tudhat magáénak. Csakúgy, mint a felnőttek esetében, érdemes a testtömegindexet alapul venni annak megállapításához, hogy mennyire ideális gyermekünk testalkata a magasságához képest. A legfontosabb azonban, hogy hassunk gyermekünkre, ne nézzük tátott szájjal, amint szépen lassan rakódnak rá a pluszkilók. Szülőként már korán elkezdhetjük egészséges táplálkozásra nevelni a kicsiket, így megakadályozva a későbbi problémák kialakulását. Az elhízás megelőzhető, csak időben cselekedni kell.
