Miközben a modern gazdaságok és a föld lakosságának energiaszükséglete az egekbe szökött, a globális felmelegedés pedig Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett, megoszlanak a vélemények arról, mit is kellene mindezzel kezdenünk. Egyesek a kapitalizmus növekedéskényszeréből való kitörést, mások a megnövekedett energiaigény környezetbarátabb kiszolgálását látják követendőnek. Utóbbiak között vannak, akik csakis a megújuló energiahordozókban hisznek, míg mások a nukleáris energia mellett szállnak síkra.
Abban azonban alighanem mindenki egyetért, hogy a termelés korszerűsítése mit sem ér, ha az energiát lyukas vödörbe öntjük, vagyis ha a felhasználók egy jó részét elpazarolják.
A mindennapok során így mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb energia vesszen kárba. Ahhoz azonban, hogy ennek látható eredménye is legyen, tömegeket kellene meggyőzni arról, hogy nagyon is érdemes az energiahatékonyságra odafigyelni. Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen, ismernünk kell azt is, hogy az ő számukra melyek azok a szempontok, amelyek motivációt jelentenek a hétköznapokban.
Egy angol kutatócsoport nemrégiben épp ennek a kérdésnek járt utána, a Notthinghami Egyetem által megkérdezett embereket pedig úgy tűnik, leginkább a pénzzel lehet a hatékonyabb energiafelhasználásra ösztönözni.
A 7-es skálán átlagosan több mint 6 pontot jegyző költségcsökkentés mellett fontos szempontnak bizonyult tehát a környezet védelme is, melyre úgy tűnik, büszke is lehet az ember. A szempontok között sereghajtó altruizmus és a másokban való jó benyomás keltése ezzel szemben kevésbé tűnnek lényegesnek. Mindezt pedig nem árt tudni mindazoknak, akik a jövő energiahatékonysági kampányait szervezik, és gyakorlati szempontokat kínálnak ahhoz, hogy minél kevesebb energiát pazaroljunk el feleslegesen.
