Sokat vártunk az Isteni műszak című filmtől, ha másért nem, azért mert már az ajánlója is egyedi hangot ütött meg a honi alkotásokhoz képest. Bodzsár Márknak ugyan ez az első nagyjátékfilmje, de a néző már az előzetesből is érezheti, hogy tényleg mindent beleadott. Ez az érzés ugyan a film alatt is visszaköszön, mégis vannak üresjáratok benne.
![](http://kep.index.hu/1/0/501/5016/50160/5016054_3885e2213969cdc02b78e7407d38f16c_wm.jpg)
A 103 perces fekete komédiaként aposztrofált film 1992-ben játszódik, tehát a rendszerváltozás körül, ami csak annyiból érdekes, hogy ez is ahhoz a korszakhoz nyúlt vissza, amiből filmeseink a legjobb alkotásokat tudják kihozni. Persze ebben az esetben az évszám apropója a délszláv háború, ami elől Magyarországra szökik a főhős Milán (Ötvös András), és a budapesti mentőknél szerez magának munkát. Célja, hogy a csaját (Stork Natasa) is áthozza, ehhez jól jön neki, hogy Fék doktor (Rába Roland) keresetkiegészítésnek rossz bőrben lévő betegeket tesz el láb alól sofőrje, Kis Tamás (Keresztes Tamás) segítségével.
A forgatókönyvbe belekötni nem nagyon lehet, ami szintén ritka a hazai filmeknél, és bár a célok nem mindig tiszták, és a történet eredetiségével is akadnak gondok, a kivitelezéssel azonban - kiváltképp a színészi játékra és az élő párbeszédekre gondolunk - minden a legnagyobb rendben. Bizonyos jeleneteket tényleg öröm nézni, például az összeset, amiben Rába Roland egyáltalán feltűnik, de az is érdekes, hogy Kis Tamás karakterét annyira Keresztes Tamásra írta a forgatókönyvet is jegyző rendező, amennyire ez csak lehetséges volt, így a színész kedvére játszhat pszichopata Banderast, úszkál is a szerepben. Ötvös András is könnyedén helyezkedik a környezetben, legyen szó szerelmes picsogásról vagy erkölcsi dilemmákról, igaz a pontos céljai és egyéb információk - azon felül, hogy szerelmes - nem derülnek ki róla, és ez, pont a főszereplőről lévén szó, azért hagy némi hiányérzetet a nézőben.
Akad persze olyan is, aki elszalasztotta a lehetőséget, vagy az is lehet, hogy csak egyszerűen mégsem áll annyira jól a színpadi rendező Zsótér Sándornak a keselyű temetkezési vállalkozót játszani. Az elején még úgy tűnt, ki fog teljesedni a szerepben, amiben kvázi hullákat vesz a mentősöktől, de végül elmaníroskodta a dolgot, és néha egyáltalán nem találta az alakoskodó gengszter hangját. Ennek ellenére nem zavaró őt nézni, pláne, amikor a feleségét játszó Kerekes Éva is a képben van, neki ugyanis fentiek szöveg nélkül is zseniálisan mennek.
![](http://kep.index.hu/1/0/501/5016/50160/5016078_3563ddfd93e8b105cf338fc105f29b5a_wm.jpg)
Az Isteni műszak szórakoztató, sajna néha mégis unalmas, és mintha nem mindig lenne jó ritmusban megvágva. Alkotóján érezni, hogy Tarantinón és Guy Ritchie-n szocializálódott, de ügyesen keveri történetébe a honi valóságot, legalábbis azokat a nosztalgikus kilencvenes éveket, amikor például még bárhol lehetett cigizni. Mégis: ha minden első nagyjátékfilmesünk legalább ilyen minőségű mozifilmet készítene, valószínűleg meg lenne mentve a hazai filmgyártás - vagy legalábbis valami talán végre beindulhatna.