Sajna nem nyertük meg sem a biciklit, sem a Tilos Rádió pálinkát, és még a bogrács is hamar elfogyott. 22. születésnapját ülte a Tilos Rádió.
Vodka csak 140 forintért: ezt látom a troliból egy István utcai, névtelen kocsma ajtajára írva. Azon gondolkozom, hogy vajon le kellene-e szállnom, és bemenni egy körre? Így kellene a Tilos Rádió 22. születésnapját ünnepelni, vagy legalábbis elkezdeni? Végül maradok a buszon, eltűnik a kocsma, és vele együtt a kísértés is. Már az Ajtósi Dürer soron sétálok az ELTE angol szak egykori épületében működő Dürer Kert felé, amikor megpróbálom elképzelni, milyen kúl lehetett megalapítani a Tilos Rádiót. Alig sikerül.
Helyi színek
A rendszerváltozás körüli évek izgalmas, friss és reményteli hangulatában számtalan új csatorna jelent meg az addig egysíkú és felügyelet alatt álló állami média helyett. Ezek között ott voltak olyan, ma is ismert és működő orgánumok, mint a Magyar Narancs, vagy a Tilos Rádió. Az 1991-ben létrehozott Tilos a korszak híres-hírhedt szórakozóhelye, a Tilos az Á után kapta a nevét, amelynek tulajdonosa, Német Vladimir egyben a rádió egyik alapítója is volt. A további alapítók a Tilos az Á törzsvendégei, az akkori értelmiségi közösség fiatal és lelkes képviselői voltak, egyebek mellett Csejdy Réka, Csejdy András, Kerényi György, Palotai Zsolt, Artner Iván és Simó György. A kezdeti nehézségekről és örömökről mesél egyébként Domokos János Tilos-filmje, az 1998-ban forgatott Kolorlokál.
A Tilos először kalózadóként működött, végleges frekvenciát csak 1995-ben kaptak, a legendás FM98-at: ezt akkor még megosztva, a Civil és a Fix Rádióval közösen használták. Ezt a frekit 2000 augusztusában elveszítette, de pár év szünet után, 2003 márciusa óta folyamatosan hallhatjuk az éterben, jelenleg a 90.3 FM csatornán (és persze online is hallgatható). A Tilos Rádió specialitása az elektronikus zene mellett a kisebbségek, az alternatívok és a rendszerkritikusok megszólaltatása. Neve ellenére ugyanis mindig a szabadságot jelentette - még ha most úgy is tűnik, az elmúlt 22 év reménykedése teljesen felesleges volt. A kapitalizmus és a részvételi demokrácia helyett Magyarországon ismét és egyre inkább az állampárti modell a menő, a friss levegő csupán illúziónak bizonyult. A Tilos ennek ellenére (vagy épp ezért) továbbra is tartja magát a kezdeti, alapító elvekhez – nem csoda, hogy a rádió rendezvényei ennek megfelelően vidáman és családiasan alakulnak.
Tombola buli
Nem volt ez másképpen az augusztus utolsó hétvégéjén, a Dürer Kertben rendezett kétnapos szülinapi buli esetében sem, amelyen 0-60 éves korig mindenféle életkor képviseltette magát: az alapítók mellett már a gyerekeik korosztálya, sőt, az egészen ifjak is részt vettek (ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy a Tilos több mint húsz éve használt logóján szereplő kisfiú is bőven harmincas férfivá cseperedett már ennyi idő alatt). A hívószó ugyanis a Tilos volt - és az, hogy akik ebben egyetértenek, valószínűleg másban is.
A programok a megszokottak voltak: bográcsolás, tűzfújás, szülinapi torta, koncertek és Tilosos DJ-k kora délutántól éjszakáig, és mindez ingyen. A megszokottnak van azonban másik neve is: családias. Kötöttségektől mentes, vidám éjszakát tölthetett a Dürer Kertben, aki eljött megünnepelni, hogy 22 évvel ezelőtt valódi kalózrádióként, egy hátizsákban hurcolt adóval, folyamatosan a hatóságok elől bujkálva, kazettáról bejátszott, heti 2-3 órás műsorokkal elindult a Tilos.
Csütörtökön Cosa Polska Eugenia Formáció, pénteken Sickpicnic és Óperentzia csinálták a bulit, a DJ pultban pedig Dr Analog, Lafuente & Vida, Fiel Tomi & In:form és Minek gondoskodtak arról, hogy senki ne menjen haza az utolsó trolival. A buli ingyenes volt, a tombola és az ajándéktárgyak bevétele pedig teljes egészében a gyakran anyagi gondokkal küzdő (csak hallgatói támogatásokból fenntartott) adót támogatja.
Mi sajna nem nyertük meg sem a biciklit, sem a Tilos Rádió pálinkát, és még a bogrács is hamar elfogyott. Mégis teljesen elégedetten távozunk (arról nem beszélve, hogy dupla születésnapot ünnepeltünk, közösen a Tilossal), és persze ez sem véletlen. Aki valaha hallgatta már az adót, vagy járt a Tilos stúdiójában, tudja, hogy hiába a pénztelenség, hiába a meg-megújuló támadások, a közösségi rádiózás közösséget jelent, azt pedig nem lehet lerombolni. Mert ami tilos, az szabad. Csakazértis.
