Nem könnyű olyan zenekar koncertjén részt venni, amit nem nagyon ismer az ember. Nem azért nehéz ez, mert a biztonsági őrök megkérdezik a tagok horoszkópját, és nem engednek be, ha nem tudjuk. Itt a világháló, fel lehet készülni egy kivonatolt életműből néhány óra alatt. Annak igazán nehéz feladat ez, aki tudja a zenekarról, hogy skát játszik, és ezt ő nem kimondottan szereti. Ezzel én sem voltam másként. A PASO-féle ska pedig akármilyen emberbarát, poposított verzióban kerül is tálalásra, nem biztos, hogy azt minden ember gyomra beveszi.
Dresscode: panamakalap
Az egyik rajongó szerint betépve kell őket hallgatni, úgy üt igazán, de nekünk erre nem volt lehetőségünk, és annyira azért nem is akartuk magunkat átadni a ska-életérzésnek – mint később kiderült, ez egy létező fogalom, de haladjunk csak sorjában. A baj tehát a ska stílussal volt, amire az istenért sem tudtunk ráhangolódni otthon fülessel a fejünkön, még a koncert előtt, egyfajta felkészülés gyanánt.
Felkerekedtünk, elindultunk szombaton este fél kilenckor az exGödör, vagyis az Akvárium felé. Hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, másfél cigit is el tudtunk szívni várakozás közben. Letettük a kabátjainkat, befészkeltük magunkat a színpad elé, majd vártunk. Vártunk és vártunk. Semmi. Fél tíz már bőven elmúlt, amikor a színpadon feltűnt MammaZita és a Budapest Riddim Band. Néhány percig hallgattuk őket, majd kimentünk rágyújtani, közben igyekeztünk megtudni az akváriumos szervezőktől, vajon mikor lép már színpadra a kilencre ígért PASO, de nem tudták megmondani. A cigi után megpróbáltunk ráhangolódni a reggae-re és a skára Mammazita, a Budapest Riddim Band, majd az utánuk színpadra pattanó grenadai származású MC Kemon segítségével, akit az Irie Maffia soraiból is ismerhetnek azok, akik szeretik a reggae-t.
110 percet késett az öltönyös jamaicázás
Így mulatott a közönség majdnem tizenegy óráig, így doboltunk a pulton az ujjainkkal majdnem tizenegy óráig, amikor végre feltűnt a maffiózónak öltözött magyar ska-csapat, a 9 éves PASO. A tömeg nagy volt, a pult szinte üres, tehát a közönség nem csak melegedes céljából miatt fizette be a kétezres beugrót. Már az első szám közben beindult a lökdösődős örömtánc a színpad előtt, amit extázisban lévő egyetemisták produkáltak. Miután a mellettem álló csaj kezéből kilökte a sört egy önkívület-közeli állapotban ugrabugráló fiatal srác, a csaj beszólt neki, hogy „ne itt pogózzál, kisköcsög”, akkor a jamaicai zászlóba csavart fejű srác odapattant, és ezt mondta: „Ne haragudj, bocsáss meg! Amúgy ez nem pogó, ez örömtánc!”– majd békésen továbbugrált, de úgy, mint egy betépett gumiszöcske és egy vesebajos zerge szerelemgyereke. Ekkor határoztam úgy, felkeresem a pultot és a női mosdót. A pultnál nem történt semmi érdekes, a női mosdó viszont igazi aranybányának bizonyult. Nem elég, hogy az Akváriumban érvényben lévő cigistop miatt szegény lányok a WC csészék felett görnyedve kénytelenek cigizni, de még a természettel is harcba szállnak, ha felcsendül kedvenc számuk, így lepisilve önnön vádlijukat, nadrágjukat, majd hosszas káromkodás után pisis naciban rohannak a tánctérre. Ilyenkor nem számít sem Isten, sem ember, sőt még a telefon sem. Így járt szegény Eszti is, aki A Tenkes kapitánya kezdő taktusait dekódolva eszét veszve tépte fel a WC ajtaját, majd barátnői után kiáltva rohant a tánctér elé. Így vittem a saját magát lepisilő Eszti után iPhone készülékét, amiért rendkívül hálás volt. De menjünk csak vissza a mosdóba! Három lánynak is feltettem a kérdést, és háromféle választ kaptam a „szerinted hogy kell helyesen ejteni a PASO-t” kérdésre. Julcsi azt mondta, csak a vidékiek ejtik pasónak, a pestiek pazónak, de vannak olyan pestiek is, akik pázónak, de szerinte csak azok, akik a parfümöt is párfümnek mondják. Kata szerint pasónak kell ejteni, nincs mit ragozni ezen, ő már 5 éve rajongó, ő csak tudja. Zsófi szerint pászónak kell ejteni, hiszen a skában nincs z betű, amit én készséggel alá is írtam neki. Zsófi még azt is elmondta, hogy a zenekar alakulása előtt a csapat a Budapest Allstars Ska Orchestra nevet akarta felvenni, de az igen szarul festett volna, ha mindenki csak bászónak hívja őket, így esett a választás a Pannoniára.
PASO koncert és a metamorfózis
Ekkor felnevetett rám műanyag panamakalapja alól, majd megmosta a kezét. Zsófi a kalapot csak PASO koncerteken hordja, azt mondja, a nem PASO-s barátai kiröhögnék ebben. A frontember KRSA védjegyévé vált kalapot azonban nem csak Zsófi fején láttuk, legalább félszáz ember utánozta az énekest. A mosdóból a színpad elé érve már nagyban ment a jamaicázás és a raggázás, a torokhangon négerkedés a színpadon, amit a rajongók legnagyobb örömére KRSA igen jól csinál. A négy tagú fúvósrészleg is kitett magáért, a Gagarin című számra már teljesen elszabadult a pokol a színpad előtt, ezért jobbnak láttuk, ha helyet adunk annak a bizonyos örömtáncnak. A pult előtt belefutottunk néhány srácba, akik közül csak egynek nem volt panamakalapja. A srácok pihegve itták söreiket, majd arról próbáltak minket meggyőzni, hogy az az igazi ska, amit a PASO játszik, és ez egy teljes metamorfózis, amin ők a koncerteken keresztülmennek, „annyira adja ez ska-életérzés”. A ska-életérzés Csaba szerint a következő: „Eljön a hétvége, betolsz egy kis füvet, majd a füledbe jófajta skát, és az a mennyország. Béke van, érted? Béke.” Nagyjából sejtettük, mire is gondolhatott.
Tény, hogy a PASO-nak vannak igazán közönségbarát számai is, és itt nem az andalgósabbakra gondolunk, hanem azokra, amikre aztán bátran lehet zergeként ugrálni, úgy, hogy a szomszéd söre, tehene, de még a füve sem számít.
pasopaso
