Az úgynevezett makuladegeneráció során az ember a központi látását veszítheti el, mely elengedhetetlen az előttünk lévő dolgok felismeréséhez. Egy új eszköz azonban visszaadhatja ezt.
Az életkor előrehaladtával a látás sok embernél fokozatosan romlik. Ennek hátterében gyakran a szem érzékeny idegszöveteinek károsodása áll, amely idővel egyre nehezebbé teszi az olvasást, az arcok felismerését vagy akár a mindennapi tájékozódást is. A modern orvostudomány számos módszerrel próbálja lassítani ezeket a folyamatokat, de bizonyos betegségek esetében a látásvesztés hosszú ideig visszafordíthatatlannak számított.
Maradandó vakságot okozhat a makuladegeneráció
Az egyik leggyakoribb ilyen betegség az időskori makuladegeneráció, vagyis az életkorral összefüggő makuladegeneráció (AMD). A makula a retina központi területe, amely a részletgazdag, éles látásért felelős.
Ha ez a terület károsodik, az ember fokozatosan elveszíti a központi látását, vagyis azt a képességet, amely például az olvasáshoz vagy az arcok felismeréséhez szükséges. A betegség különösen az idősebb korosztályban gyakori: világszerte több millió embert érint, és az egyik vezető oka a maradandó vakságnak az idősebb felnőttek körében.
Az előrehaladott forma (geographic atrophy – a retina egyes területeinek fokozatos pusztulása) különösen súlyos látásromláshoz vezethet. Ilyenkor a retina fényérzékelő sejtjei, az úgynevezett fotoreceptorok (fényre reagáló idegsejtek) véglegesen károsodnak.
Ezek a sejtek normális esetben a beérkező fényt elektromos jelekké alakítják, amelyeket az idegrendszer továbbít az agy felé, ahol végül kialakul a látott kép. Ha a fotoreceptorok elpusztulnak, ez a folyamat megszakad, és a látás jelentősen romlik vagy akár teljesen el is tűnhet a látómező közepén.
Egy új eszköz visszaadhatja a látást
Egy kutatás során olyan eszközt fejlesztettek ki, amely képes részben helyettesíteni a károsodott sejteket. Ez egy apró, vezeték nélküli retina-implantátum, vagyis egy mesterséges eszköz, amelyet a szem hátsó részébe ültetnek be. A mindössze körülbelül 2×2 milliméteres chip a retina azon területére kerül, ahol a fényérzékelő sejtek már elpusztultak. Feladata az, hogy átvegye ezeknek a sejteknek a szerepét, és újra kapcsolatot teremtsen a szem és az agy között – írja a ScienceDaily.
A rendszer nem csak az implantátumból áll. A betegek speciális szemüveget viselnek, amelybe egy apró kamera van beépítve. Ez a kamera
rögzíti a környezet képét, majd az adatokat infravörös fény segítségével továbbítja az implantátumhoz.
A chip ezt a fényt elektromos jelekké alakítja, amelyek stimulálják a retina még működő idegsejtjeit. Ezek a jelek végül a látóidegen keresztül az agyba jutnak, ahol az agy képpé alakítja őket.
A módszert egy nemzetközi klinikai vizsgálatban tesztelték, amelyben több európai ország kutatóközpontjai vettek részt. A vizsgálatba olyan betegek kerültek be, akik már elveszítették a központi látásukat az előrehaladott makuladegeneráció miatt. A kutatás során a pácienseket legalább egy éven keresztül követték, hogy megfigyeljék, mennyire képesek alkalmazkodni az új, mesterséges látási rendszerhez.
Az eredmények meglepően kedvezőek voltak. A vizsgálatban résztvevő betegek
több mint 80 százalékánál mérhető javulást tapasztaltak a látásélességben.
Az érintettek többsége ismét képes volt betűket és számokat felismerni, sokan pedig szavakat is el tudtak olvasni.
A kutatók szerint a technológia egyik legnagyobb előnye, hogy a természetes és a mesterséges látást képes kombinálni. A betegek gyakran megőrzik a perifériás látásukat, vagyis azt a képességet, hogy a látómező szélén érzékeljék a környezetet. Az implantátum ehhez ad hozzá egy mesterséges központi látást, amely segíthet például az olvasásban vagy a tárgyak felismerésében.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el azt is, hogy hogyan javíthatja a látást egy szemcsepp.
