Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha panaszt okoz, nem kérdés, hogy bármit megteszünk annak érdekében, hogy elmúljon.
A lúdtalp (szakszerűen: haránt- vagy hosszboltozat-süllyedés) olyan lábbeli sajátosság, ami megkeserítheti életünket, de lehet teljesen panaszmentes is. Talán éppen e kettőssége miatt kering annyi tévhit az állapottal kapcsolatban. Összegyűjtöttük a leggyakoribb tévedéseket, és tisztázzuk, mi is az igazság.
1. tévhit: Csak gyerekkorban alakulhat ki
Való igaz, hogy a lúdtalp sokszor már gyerekkorban megmutatkozik, tévhit azonban, hogy ez kizárólag ekkor fordulhat elő. Ez felnőttkorban is bekövetkezhet, például a túlsúly és az elhízás, a terhesség, a mozgáshiány, vagy éppen a sok állással járó munka miatt. Az életkor előrehaladtával a szalagok és izmok is lazulhatnak, így a láb tartószerkezete könnyebben veszít eredeti helyzetéből.
2. tévhit: Ha nem okoz panaszt, akkor is muszáj kezelni
A lúdtalp tulajdonképpen egy állapot – és ha nem jár együtt fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal vagy egyéb tünettel, és nem nagy mértékű, nincs feltétlenül szükség kezelésre. Megoszlanak a vélemények, de nem kell tehát minden esetben egyénre szabott betétet gyártatni, vagy más típusú terápiás lehetőséget keresni, ha semmi gondot nem tapasztalsz. Ami ilyenkor is hasznos lehet, az a mozgás, a lábizmok erősítése és a kényelmes, a lábfejet jó szögben tartó cipő. Utóbbi fontos szempont, mert a láb többi ízületére is hatással van, ha bedől a bokánk.
3. tévhit: Nem lehet vele mit kezdeni, van és kész
Szerencsére ez ma már nem igaz. A lúdtalp nem „bélyeg”, amit örökre viselned kell, hanem állapot, amelyet javítani lehet. Bár magát a boltozatot nem lehet teljesen „visszaépíteni”, a megfelelő tornával, életmóddal és cipőválasztással sokat javíthatunk a helyzeten, megelőzve a későbbi panaszokat.
4. tévhit: A lúdtalp mindig fájdalmat okoz
Nem feltétlenül. Sok embernek van laposabb lábboltozata anélkül, hogy bármilyen tünete lenne. A fájdalom inkább akkor jelentkezik, ha a terhelés nagy, az izmok gyengék, vagy ha más mozgásszervi probléma társul a lúdtalphoz. Ezért fordulhat elő, hogy valaki évtizedekig együtt él vele tünetmentesen, másnál viszont már fiatalon is erős fájdalmakat okoz.
5. tévhit: Csak a lúdtalpbetét segíthet
A betét hasznos lehet, de nem mindenható. A lábtorna – például lábujjhegyre állás, apró tárgyak felszedése a lábujjakkal, mezítlábas járás füvön vagy homokon – erősíti a talp izmait. A testsúly optimalizálása is kulcsfontosságú, hiszen a lábboltozatot a felesleges kilók különösen terhelik. A merev, szűk lábbelik helyett pedig érdemes rugalmas, jól tartó, de kényelmes cipőt viselni.
A lúdtalp tehát nem csak gyerekeket érintő, fájdalmas kórkép, hanem egy olyan állapot, amely felnőttkorban is kialakulhat, és amivel lehet és érdemes foglalkozni, de nem kell minden esetben elmenni a végsőkig a terápiás palettán. A tudatos cipőválasztást és a mozgást mindenképpen érdemes beépíteni a mindennapokba. Így megelőzhetjük a kellemetlen szövődményeket, és a lábunk esélyt kap, hogy hosszú távon is megtartsa teherbírását.
Ha érdekel, miként készül a szegedi papucs, ezt a cikket ajánljuk.
