Az ünnepi túlevések testi és lelki okai összetettek és messzire vezetnek. Segíthet, ha megértjük, milyen testi-lelki folyamatok zajlanak bennünk.
A téli ünnepkör keveseket hagy érzelmileg érintetlenül. Van, aki egész évben ezt a néhány napot várja, mások már novemberben szorongani kezdenek a kötelező családi jelenlét, az elvárások és a stressz miatt. A karácsonyhoz való viszonyulást alapvetően meghatározzák a gyerekkori minták, a családdal való kapcsolat, a saját jelenlegi élethelyzetünk és az, hogy valójában ki mit ünnepel ilyenkor – olvasható a Weborvos cikkében.
A fokozott érzelmi terhelés a legtöbb embernél stresszhormon-emelkedést (kortizolszint-növekedést) okoz, amely igazoltan fokozza az étvágyat és az érzelmi evés kockázatát. Emellett aktiválódhatnak a korai étkezési mintázatok, például a jutalmazás evéssel, a „nem hagyjuk ott az ételt” elv vagy a szeretet-étel összekapcsolódása.
Mi történik a testben falásroham alatt?
A falásrohamok élettani folyamatai jól ismertek: felborul aghrelin–leptin egyensúly, a vércukorszint gyorsan megemelkedik, majd lezuhan, ami újabb evésingert vált ki. A nagy mennyiségű cukor és zsír gyors dopaminválaszt okoz – ez magyarázza, hogy a falásroham inkább hasonlít egy addiktív mechanizmusra, mint egyszerű túlevésre. Egy ünnepi hét alatt, ha „elengedjük a gyeplőt”, a szervezet a normálisnál jóval nagyobb terhelést kap.
Ha érdekel részletesen, miben áll ez a terhelés, és szeretnél néhány gyakorlati tanácsot az ünnepi időszakra, ajánljuk a Weborvos cikkét.
