Bár elsőre meglepőnek tűnhet, és nem is számít gyakori beavatkozásnak, előfordul, hogy egy beteg szívet egy másik, beültetett szív támogat. Ez az eljárás bizonyos esetekben jelentősen meghosszabbíthatja a páciens életét.
A szívátültetés az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya, amely életmentő lehet azok számára, akik szíve már nem képes megfelelően ellátni a test vérkeringését. Számos betegség vezethet oda, hogy az egyik legfontosabb szerv működése kritikus szint alá csökken: lehet ez szívizom-gyulladás (miokarditisz), a szív hegesedése (fibrózis), vagy a szívelégtelenség végső stádiuma. Ilyenkor a donor szív, azaz egy másik emberből származó új szerv beültetése lehet az egyetlen lehetőség a túlélésre. Bár ma már a beavatkozás rutinszerűnek tűnhet, ettől azért messze áll. Különösen akkor, ha különleges megoldásokra is szükség van közben.
Egy ember, két szív
A hagyományos szívátültetésnél a beteg eredeti szívét eltávolítják, és a donor szívet a régi helyére ültetik be.
Ezt ortotóp szívátültetésnek (orthotopic heart transplantation – a donor szív a régi szív helyére kerül) nevezzük. Létezik azonban egy ritkább, különleges változat, a heterotóp szívátültetés (heterotopic heart transplantation, HHT).
Ebben az esetben a donor szívet nem a régit helyettesítve, hanem „mellé” ültetik be, így a páciens egyszerre két szívvel rendelkezik. Elsőre talán furcsának tűnik, de ez a módszer speciális esetekben életmentő lehet, hiszen a két szív együtt dolgozik: a donor szív támogatja az eredeti szívet, és segít fenntartani a megfelelő vérkeringést.
Kinél alkalmazzá?
A HHT-t általában olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél a hagyományos ortotóp szívátültetés nem lenne jó megoldás. Ilyen helyzet lehet például, ha a páciens tüdőereiben magas a vérnyomás, vagy ha a donor szívének mérete nem illeszkedik tökéletesen a beteg testéhez.
Ehhez persze az is kell, hogy az eredeti szív még részben működőképes legyen. A heterotóp beültetés lehetővé teszi, hogy a természetes szív és a donor szív együtt biztosítsa a test oxigén- és tápanyagellátását, miközben csökkenti a kilökődés (a szervezet immunrendszere által a donor szív elutasítása) kockázatát.
A HHT tehát egyfajta „biológiai biztosítékot” nyújt, amely életet menthet a kritikus állapotban lévő betegek számára.
30 év két szívvel
Egy különleges esettanulmány jól szemlélteti a HHT fontosságát. 1990 novemberében egy 25 éves férfi betegnél a szívizom gyulladása miatt a szív belső rétege hegesedett (endomyocardialis fibrózis), ami súlyos szívelégtelenséghez vezetett.
A hagyományos szívátültetés nem volt ideális a beteg tüdőereiben kialakult magas vérnyomás miatt, ezért heterotóp technikát alkalmaztak: a donor szívet a régi mellé ültették be. Ez lehetővé tette, hogy a két szív egyszerre működjön, így biztosítva a megfelelő vérkeringést.
A műtét után a páciens állapota stabil maradt, és több mint harminc éve rendszeresen ellenőrzik a szívek működését.
A beteg hosszú távú követése során háromhavonta laborvizsgálatokat végeztek, amelyek a vérképet, a véralvadást, a máj- és vesefunkciót, valamint a szívelégtelenség lehetőségét is vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy a donor szív teljesen egészséges. Az eredeti szív gyengült ugyan, de a donor szív mellett képes volt fenntartani a minimális véráramlást, és nem alakult ki vérrög (trombózis).
Bár ritkán alkalmazzák, a HHT bizonyítja, hogy kreatív orvosi megoldásokkal hosszú és egészséges életet lehet biztosítani azoknak a betegeknek, akik máskülönben esélytelenek lennének erre.
A páciens több mint harminc éves „eseménytelen” túlélése a világ egyik leghosszabb ideig élő HHT esetét jelenti.
Ha tetszett a cikk, olvasd el milyen ijesztő problémákat okozhat, ha nem foglalkozol a kiégéssel.
