Az úgynevezett „szerkezeti nanogyógyszer” technológia lényege, hogy az eddigi hatékony, de erősen romboló gyógyszereket nanotechnológiával ötvözve sokkal erősebben célozhatóvá teszik.
A Northwestern Egyetem kutatói egy régi kemoterápiás gyógyszert, az 5-fluorouracilt (röviden 5-FU) teljesen új formában alkották meg, új megközelítést alkalmazva, és ezzel akár 20 ezerszer hatékonyabbá tették. A felfedezés azért különösen izgalmas, mert nemcsak erősebb lett a szer, hanem sokkal biztonságosabb is: szinte csak a daganatos sejteket támadja, miközben az egészséges szöveteket alig érinti, amely a legtöbb mai terépiáról nemigen mondható el.
Gyógyszer újragondolva
Az 5-FU-t régóta használják különféle rákos megbetegedések kezelésére, mivel gátolja a DNS- és az RNS-szintézist, de van egy nagy hátránya: a szervezetben rosszul oldódik (vagyis nehezen jut el oda, ahol hatnia kell), ezért csak kevés jut be a daganatos sejtekbe, miközben az egész testet megterheli. Ez gyakran okoz kellemetlen mellékhatásokat, például hányingert, fáradtságot és hajhullást.
A kutatók nanotechnológiát vetettek be, hogy ezen változtassanak. Egy különleges, apró gömbszerű részecskét hoztak létre, amit szférikus nukleinsavnak neveznek (angolul spherical nucleic acid, röviden SNA). Ez a nanorészecske tulajdonképpen egy parányi „gömb”, amelyet sűrűn elhelyezett DNS-szálak vesznek körül. A sejtek természetes módon felismerik ezeket a DNS-szálakat, és önként „bekebelezik” a gömböt – írja a ScienceDaily.
A tudósok azonban egy trükköt is alkalmaztak: a gyógyszert nem csak beletették ebbe a gömbbe, hanem kémiailag a DNS-szálak részévé tették. Amikor a sejt felveszi a nanorészecskét, a saját enzimei lebontják a DNS-t, és így a gyógyszer közvetlenül a daganatos sejten belül szabadul fel.
Ezt a módszert egereken próbálták ki, amelyekben akut mieloid leukémiát (egy gyorsan előrehaladó vérrák-típus) idéztek elő.
Az új nanogyógyszer tizenkétszer hatékonyabban jutott be a rákos sejtekbe, és több tízezerszer erősebben pusztította őket, mint a hagyományos 5-FU. A kezeléssel az állatok betegségének előrehaladása is drámaian lelassult, ráadásul nem tapasztaltak mérhető mellékhatásokat.
A siker kulcsa az, hogy a leukémiás sejtek felszínén sok úgynevezett „scavenger receptor” található – ezek olyan fehérjék, amelyek anyagokat vonzanak be a sejtbe. Az SNA-részecskék pont ezeket a receptorokat használják ki, így a gyógyszer szinte automatikusan a rákos sejtekbe jut, miközben az egészséges sejtek többnyire érintetlenek maradnak, mivel nem rendelkeznek a megfelelő receptorokkal.
A kutatók szerint ez a megoldás forradalmasíthatja a kemoterápiát. A jövőben a rákellenes szerek nemcsak erősebbek, hanem sokkal pontosabban célzottak lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a betegek kevesebb mellékhatást tapasztalhatnak, miközben a kezelés hatékonyabb lesz.
A csapat most nagyobb állatkísérleteket tervez, majd – ha minden eredmény biztonságosnak bizonyul – elindíthatják az emberi klinikai vizsgálatokat is.
A kutatók bíznak abban, hogy a módszer nemcsak leukémia, hanem más daganatok, fertőzések és akár idegrendszeri vagy autoimmun betegségek kezelésére is alkalmazható lesz.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el, mely fények képesek a rákos sejtek több, miont 90 százalékának elpusztítására.
