A kutatók részletesen kiértékelték egy haldokló agyhullámait, ami közelebb vitte őket annak megértéséhez, mit láthat az ember a halála előtt. Mutatjuk, mire jutottak.
A haldokló egy 87 éves férfi volt, akinek agyhullámait egy elektroenkefalográfia (EEG) készülék rögzítette, miközben a sürgősségi osztályon szívroham következtében vesztette életét.
Bár nem először fordult elő, hogy egy haldokló ember agytevékenységét dokumentálták, a korábbi EEG-felvételek csak a frontális kéreg jeleire korlátozódtak. Az újabb feltétel azonban kellően részletes volt ahhoz, hogy értékes tanulságokkal szolgáljon.
Ez történhet az agyban a halál beálltakor
Azok az emberek, akik halálközeli élményt élnek át, gyakran a paradox világosság és a felfokozott tudatosság epizódjairól számolnak be. „Úgy tűnik, ilyenkor olyan agyi területek aktiválódnak, amelyek a halállal összefüggésben leállnak” – mondja dr. Sam Parnia, a NYU Langone kutatási igazgatója.
A múltban azt feltételezték, hogy a beszámolók anekdotikus jellegűek, de a felmérésekből az derül ki, hogy az érintettek 10 százaléka tényleg valami hasonlót élhet át.
A 87 éves beteg esetében a szakemberek a szívmegállást követően változásokat észleltek a magasabb rendű kognitív funkcióknak alárendelt agyhullámokban, amelyek az információfeldolgozáshoz, a koncentráláshoz, az emlékezéshez, a tudatos észleléshez és az álmodás különböző szakaszaihoz kötődnek. Mindez arra utal, hogy
amikor az agy végérvényesen leáll, a tudatosság jeleit mutatva bizonyos emlékeket hívhat elő.
További részleteket a kutatók nem tudtak kideríteni, mivel a páciens agysérüléseket szenvedett, illetve bizonyos gyógyszereket szedett, ami megnehezítette az adatok elemzését.
Mivel azonban itt is megfigyelték az alfa- és gamma-agyhullámok közötti keresztkapcsolási reakciót, ami az egészséges embereknél az emlékek felidézésekor tapasztalható, ez szintén azt a feltételezést erősíti, hogy az elhunyt az életéből láthatott képeket.
Az eredménnyel összhangban a Michigani Egyetem kutatóinak egy csoportja a gammahullám-aktivitás kiugrását figyelte meg két kómában lévő beteg agyában, akiket lekapcsoltak a lélegeztetőgépről. A kutatók megjegyezték, a megnövekedett aktivitást az agy azon részében mutatták ki, amely kapcsolatban áll az álmodozással és a megváltozott tudatállapotokkal.
A fentiek alapján nem zárható ki, hogy életünk filmje valóban lepereg a szemünk előtt a halálunk pillanatában, ahogyan arról a halálközeli élmények túlélői is beszámolnak.
„Bár ezeknek az eredményeknek a mechanizmusait és fiziológiai jelentőségét még pontosítani kell, az adatok arra utalnak, hogy a haldokló agy bizonyos ideig továbbra is aktív lehet” – állapították meg a szakemberek.
Közelebbit egyelőre nem tudunk
Dr. Sam Parnia a kutatásokra reflektálva megjegyezte, az agy napi tevékenységekért felelős részei a halálunkkor háttérbe szorulhatnak, így
megnyílhatnak előttünk tudatunk azon mélységei, amelyekhez általában nem férünk hozzá.
Többet egyelőre nem tudni arról, mi történik az agyunkban a halálunk közben. Ahhoz, hogy pontosabb legyen a kép, a tudósoknak akkor kellene megkezdeniük az alanyok megfigyelését, amikor még egészségesek, de náluk jellemzően nem számolnak a halállal. Az, hogy a kutatócsoportnak sikerült rögzítenie a 87 éves páciens agyhullámait, amikor meghalt, csupán a véletlen műve.
A Michigani Egyetem kutatói úgy vélték, a vizsgálatokat ki kellene terjeszteni azokra az EEG-vel monitorozott intenzív osztályos betegekre is, akik túlélték a szívmegállást, mivel az agyi aktivitás megugrása után a haldoklókkal való kommunikáció kulcsfontosságú a történtek megértéséhez.
Amikor az embert kórházi körülmények között éri a halál, az egy igen speciális helyzet. Erről itt írtunk bővebben:
