Egy kis falat az olvasás vagy a filmezés mellé mindig jólesik, de vajon fontos a mértékletesség is? Egy friss kutatás megállapította az egészségesebb nassolás azon feltételeit, amiknek köszönhetően bűntudat nélkül csemegézhetünk.
Már abban sincs egyetértés az orvosok és kutatók között, vajon mennyi és milyen minőségű főétkezés szükséges egy nap ahhoz, hogy egészségünket megőrizzük, a nassolás pedig sokak szemében egyenesen bűnnek számít. De valóban olyan káros az a pár kocka csoki vagy egy marék csipsz, hogy néha ne férne bele? Ennek jártunk utána.
Az emberek 70 százaléka legalább naponta két alkalommal kap be valami finomat a főétkezések között, s ez csak az, amit bevallunk az orvosnál. A nassolás ugyanis a társadalom egy része szemében, főleg ha akadnak egészségügyi problémáink, nem feltétlenül olyan cselekedet, melyre büszkék lehetnénk. A magyar társadalom ráadásul kifejezetten rossz egészségügyi állapotban van jelenleg, országunk a negyedik a világ leginkább elhízott államainak listáján. Minden harmadik magyar túlsúlyos, ez pedig mozgásszegény életmóddal együtt komoly másodlagos betegségek oka lehet.
Étkezésünk negyede valami finomság, de egészséges ez?
Az alabamai Auburn Egyetemen évekkel ezelőtt végzett vizsgálat már megállapította, hogy az időskori csemegézés korántsem olyan egészségtelen, mint az aktív korúak nassolása. Az akkoriban vizsgált, mintegy kétezer szépkorú egészségügyi állapotát tekintve kiderült, nem feltétlenül káros, ha két nagy étkezés között is bekapnak valamit. Az idősek jelentős részére ugyanis jellemző a kalóriaszegényebb étkezés, melyet a nasik kiválóan képesek kiegészíteni, s megakadályozni a hirtelen testsúlycsökkenést. A kutatók azt tapasztalták, hogy átlagosan 250 pluszkalóriát fogyasztanak el egy-egy ilyen plusz kis étkezés során, ami az öregkori fogyást kiválóan képes mérsékelni.
Ezzel ellentétben azonban az aktív korúak kiegészítő falatozása, főként a számukra kedvelt, egészségtelenebb finomságoknak köszönhetően akár káros is lehet. A csipszek, ropik, sütik és csokik, a manapság megszokott, kielégítő táplálkozás mellé feleslegesek, és meg is terhelhetik szervezetünket.
A nassolás valójában feszültséglevezetés?
A szánkkal történő érzékelés az egyik első, amit megtanulunk csecsemőkorban. A kisbabák fejletlen finommotorikájukat helyettesítő orális érzékelésnek köszönhetően már korán képesek a tárgyak alakját és textúráját felismerni. Sok esetben a szülő a szájhoz érintett tárgyakból arra következtet, hogy babája éhes. A száj körüli izmok mozgatása ráadásul fájdalomcsillapító és feszültségoldó hatású is, nem véletlenül rágják ceruzájukat vagy körmüket az izgulósabb kisdiákok. Tudattalanul válhat a szájmozgás–étkezés–feszültségoldás háromszöge megoldássá bizonyos problémák esetén.
Az evészavarok jelentős része pszichés eredetű, a pszichológusok egy része a fentiekben látja ennek kiváltó okait. A nassolásra pedig igazán könnyű rászokni, hiszen kifejezetten a kedvenceinket fogyasztjuk ilyenkor, meglehetősen kevesen falatoznak kelkáposztát vagy finomfőzeléket passzióból.
Beláthatatlan következményekkel is járhat
Meglepően keveset publikáltak a nassolásról, annak ellenére, hogy ez az energiabevitel 20-25%-át teszi ki
– nyilatkozta az Amerikai Táplálkozási Társaság kutatását vezető dr. Kate Bermingham, amikor nyilvánosságra hozták a legfrissebb ez irányú vizsgálatok eredményeit.
A kétezer résztvevő nassolási szokásait is figyelembe vevő, a nassolás egészségre gyakorolt hatásait firtató kutatássorozat egyik fő célja az volt, hogy megállapítsák, vajon befolyással van-e a nasizás a vérzsír és az inzulin szintéjre. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a kardiometabolikus egészség szempontjából van-e jelentősége a finom falatok rendszeres fogyasztásának.
A kardiometabolikus szindróma világszerte egyre nagyobb problémát okoz, nemhiába kutatják a kiváltó okokat.
Ennek a betegségnek a középpontjában az elhízás, és az azzal járó szív- és érrendszeri, illetve anyagcsere-betegségek állnak. Még a dohányzásnál is nagyobb kockázatot jelent egy esetleges szívrohamra és a stroke-ra a tünetegyüttes fennállása, ezért kiemelten fontos, hogy ha a mindezek fennállnak, életmódváltás is kísérje a tüneti kezelést.
A pluszcsemegék minőségének vizsgálata során kiderült, hogy a minőségi étkezés ez esetben is előnyös lehet. Azok a nasik, amik megfelelő mennyiségben tartalmazták a fontosabb tápanyagokat, kifejezetten jó hatással voltak fogyasztóik egészségére. Amennyiben a kalóriatartalmukhoz képest jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak ezek a finomságok, úgy járnak együtt sokkal jobb vérzsír- és inzulinválaszokkal, azaz kevésbé emelik meg ezek értékét.
Azt is megfigyelték a vizsgálatok során, hogy a késő esti nassolás, amely meghosszabbítja az étkezésekkel töltött időszakot és lerövidíti az éjszakai böjt hosszát, kedvezőtlen vércukor- és lipidszinttel járt együtt.
A nassolás gyakoriságának azonban nem volt jelentősége a vizsgált eredményekkel kapcsolatban. E szerint, ha az alvási időszakot jócskán megelőzően fogyasztjuk el az utolsó adagot kedvelt – egészséges – csemegénkből, legyen az akár a harmadik-negyedik adag is aznap, nem kell a koleszterin- vagy a vércukorszint megemelkedésétől aggódnunk.
„Vizsgálatunk kimutatta, hogy a nassolás minősége fontosabb, mint a nassolás mennyisége vagy gyakorisága, így a jó minőségű nassolnivalókat érdemes előnyben részesíteni a feldolgozott finomságok helyett. Az időzítés is fontos, mivel a késő esti nassolás nem kedvez az egészségnek” – összegezte a vezető kutató.
