Sokszor halljuk, hogy az izomegyensúly felborulása komoly probléma: de vajon tisztában vagyunk azzal, mi is ez az egyensúly, és mit tudunk tenni megőrzése érdekében?
Az izomegyensúly (más néven izombalansz) a kulcsa mozgatórendszerünk optimális állapotának, izmaink funkcionális munkavégzésének. Ez jóval több mint esztétikai kérdés: a helyes testtartás biztosítja egész testünk könnyed, olajozott működését, az ettől való eltérés pedig előbb kellemetlen, majd idővel egyre komolyabb panaszokat, a későbbiekben pedig különböző betegségeket hoz magával. Érdemes hát körbejárni alaposabban ezt a fontos témát!
Egy izom jó működéséhez alapvetően három hozzávaló szükséges: az izom
- egészséges tónusa,
- flexibilitása (azaz hogy mennyire képes megnyúlni),
- kontraktilitása (azaz hogy mennyire képes összehúzódni).
De az izmokat nem csupán önmagukban vizsgáljuk, hanem funkcionális egységekként is működniük kell. Bármilyen izommunkát vagy sporttevékenységet izmaink összessége végez el, és valamennyi mozdulatra igaz az, hogy egyes izmok nagyobb munkát vállalnak, mint mások; illetve egymással párban, antagonistaként dolgozó izmok esetén míg egyes izmok összehúzódnak, mások közben megnyúlnak. Ez a rendszer akkor tartható fenn egészségesen, ha az izmok közötti egyensúly megmarad. Ha túlerősödik, túlhasználódik egy izom, az mindig egy másik izom rovására történik, és amennyiben nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy komplex, sokoldalú mozgásokat végezzünk, hogy minden izmunk megfelelően erősödjön, az az egyensúly felbomlásához vezet.
Ha az egyensúly felbomlása megkezdődik, könnyen spiráleffektusban találhatjuk magunkat, hiszen a nem kellőképpen megerősödött, gyenge izmok könnyebben sérülnek, aminek következtében még inkább az erős, túlhasznált izmok fognak dolgozni helyettük. Ráadásul számos esetben ez a folyamat az egyes mozgások szabálytalan kivitelezésével jár, hiszen amint mégis a gyengébb izom kerülne a fókuszba, az nyilván igen hamar elkezd fáradni, a kompenzáló erősebb izom pedig úgy fogja átvenni a feladatot, hogy megváltozik a testtartásunk, alaphelyzetünk. És természetesen amint ez a testtartás a könnyebb munkavégzésnek kedvez – azaz megint csak az erősebb izom dolgozik –, ez a felállás fog rögzülni. Így az egyensúly kezdeti, akármilyen csekély kis felbomlásától egészen jelentős különbségekig juthatunk el viszonylag rövid idő leforgása alatt.
Az érem másik oldala pedig az, hogy a túl erős, hangsúlyosan használt izom egyre kevésbé fog tudni megnyúlni, ruganyosságát elveszíti, és számos olyan mozdulatban, ahol pedig nyúlnia kellene, nem fog tudni helytállni.
Az izomegyensúly felbomlásának két alapvető oka
1. Repetitív tevékenységek végzése. Legyen az egysíkú fizikai munka, vagy mindig ugyanaz a típusú sportmozgás, a folyamatosan ismételt mozgásminta nem kedvez az izmok általános állapotának.
2. Előnyben részesített mozdulatok. Ez az edzőteremben erősítő, nem professzionális testépítőknél jellemzően megfigyelhető, például csak hasazás vagy csak bicepszre erősítés. Illetve bármilyen edzésformában, csoportos órában bizonyos kedvenc gyakorlatok elvégzése, míg kevésbé kedvenc gyakorlatok kihagyása. (Nyilván ebből következően minél gyengébb az izom, annál kevésbé szívesen csináljuk azt a gyakorlatot, s még gyakrabban csináljuk azt, ami könnyebben megy.)
Az egyensúly felbomlásának első jelei
- Szemmel látható testtartásváltozás – különösen feltűnő ez vállvonalban, csípővonalban, az aszimmetria megjelenésével.
- Ízületek mozgásterjedelmének megváltozása, például a váll szűkült mozgástartománya, térd ki nem nyújtása.
- Fájdalmak megjelenése például térdízületben, csípőben, derékban.
- Közép- és hosszú távon pedig megjelennek a húzódások, izomsérülések, ízületi panaszok, melyek még inkább felgyorsítják a folyamatot.
Bár nem kizárólagosan az ízületekhez köthető, az izomegyensúly felbomlása legfeltűnőbben mégiscsak az ízületek működésében jelentkezik, hiszen ezek mozgatórendszerünk aktív részei: ha egy izom túl erős, akkor az ízület abba az irányba mozdul inkább, és korlátozottan az ellenkező irányba. Egy ízület mozgatásához szükséges két izomcsoport esetén az egyensúly felborulása oda vezet, hogy szükségtelen terhelés keletkezik az ízületben, és a csontvégek elmozdulása egymáshoz képest nem az ideális felszíneken fog történni. Ez az ízületre és az inakra, izmokra is túlzott terhet tesz.
Diszbalansz előfordulhat két oldal között (jobb és bal, páros izmaink), vagy elülső és hátsó oldal között (agonista és antagonista működés). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nem megfelelő mozdulatokból, testhelyzetekből adódik az izmok biomechanikájának eltérése.
A fenti balanszon túl létezik még olyan egyensúlyvesztés, amely az ideg–izom kapcsolatok megbomlásából adódik, és neurológiai okokra (is) visszavezethető, mint például stroke után, agysérülést vagy gerincvelő-sérülést követően. Azonban egészen sokszor általános állapotú, sérülést nem szenvedett egyének is különböző testrészeken a neuromuszkuláris egyensúly felbomlását mutatják. Ebben az esetben az izmok alapvetően két csoportra oszthatók: vannak a tónusos izmok, amelyek fokozott tónusra, merevségre hajlamosak, illetve a fázisos izmok, amelyek inkább gyengülésre hajlamosak.
Tipikusan rövidülésre, fokozott tónusra hajlamos izmok például, melyekről mi is írtunk: csípőhajlítók, combhajlítók, körteképű (piriformis) izom, négyszögletű ágyékizom (quadratus lumborum), trapézizom felső része.
Tipikusan gyengülésre hajlamos izmok például: közepes és nagy farizom, haránt hasizom, rombuszizom, trapéz középső és alsó része.
Mit tudunk tenni az egyensúly felborulásának elkerülésére?
- Keresztedzések: ezek segítségével elkerülhetjük bizonyos mozgásformák során az izmok egysíkú terhelését.
- Aszimmetrikus gyakorlatok, amelyek a páros izmaink közös munkáját izolálják azáltal, hogy egyik, illetve másik oldalra dolgozunk, így az erősebbik oldal nem tudja kisegíteni a gyengébbet.
- Helyes kivitelezés: mindig figyeljünk izmaink terhelhetőségének megfelelő nehézségi fokozataira és a pontos alaphelyzet szabályos tartására.
Amennyiben már felfedeztük magunkon az izomegyensúly felborulásának jeleit, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni segítségért, hogy pontosan meghatározzuk a problémás pontokat és minél hamarabb helyreállítsuk az izomegyensúlyt, mielőtt a differencia még nagyobb lesz és komolyabb mozgatórendszeri problémákat okoz.
